Na, de Tanár Úr!

20.Fejezet

Chris:

Láttam Zoén, hogy valami nem oké.. Ismerem már annyira, hogy észre vegyem, hogy valami nincs rendben...
Oda sétáltam hozzá, felkaptam, majd az ágyra fektettem.

-Minden rendben szépségem! Itt vagyok!! -súgtam oda, hogy csak ő hallja.

Nem szólt semmit, csak bólintott egyet.

-Szerintem ideje mennünk! Hagyjuk Zoét pihenni! -mondtam Teonak, miközben odafordultam hozzá

-Szeretnéd, hogy elmenjek? -szegezte Zoéhoz a kérdést, engem teljesen figyelmen kívül hagyva

-Szeretnék pihenni, ha nem nagy baj... -mondta erőtlenül Zoé

Fura érzés fogott el. Nem tudom körül írni, hogy még is milyen, de fájdalmas volt.
Mindketten elköszöntünk Zoétól, majd kiléptünk az ajtón. Mikor kiléptünk Teo csak úgy elviharzott. Biztos nem arra számított, hogy Zoé azt mondja, hogy pihenni szeretne.
Már épp indultam volna haza, mikor halk szipogásra lettem figyelmes.
Zoé szobájából jött...
Pár pillanatig vaciláltam, hogy bemenjek-e, végül berontottam hozzá.
Szegénykém nagyon megilletődött, mikor meglátott.

-Te hogy-hogy még itt vagy? -nézett rám könnyes szemekkel

Nem mondtam neki semmit. Odasétáltam hozzá és átöleltem. Azt hittem, hogy majd egyből zokogásban tör ki, de nem így lett.

-Mi a baj szépségem? -kérdeztem tőle gyengéd hangon

Nem válaszolt...csak szorosan ölelni kezdett.

-Na csússz beljebb! -mondtam neki, miközben felálltam és levetettem a kabátom.

Ő csak nézett rám tágra nyílt szemekkel, majd beljebb csúszott az ágyon.
Fogtam magam és oda feküdtem mellé. Megfogtam a csuklóját, majd magamra rántottam.
A fejét a mellkasomra hajtotta.

-Még is miért ilyen megnyugtató veled lenni? -kérdezte már-már suttogva

-Nos kedvesem, erre nem igazán tudok neked választ adni. Viszont örülök, hogy így érzed! - mondtam neki, miközben nyomtam egy puszit a homlokára

Hallottam, hogy a szíve hevesen kezd verni. Bevallom, örültem, hogy ilyen hatással vagyok rá. Elkezdtem az egyik vállát cirogatni, mire a levegőt szaggatottan kezdte venni. Teljesen megbolondított Zoé közelsége... Éreztem, hogy a vér átvándorol az agyamból a farkamba... huha... gyorsan le kell magam állítani. Abba hagytam Zoé cirógatását. Ő hirtelen fölém akart hajolni, de mikor fel akart támaszkodni, olyan helyre sikerült nyúlni, ahova nem kellett volna. Hirtelen halk nyögés hagyta el a számat. Akkor tudatosult benne, hogy hol a keze, mikor rámarkolt a merevedő férfiasságomra.
Ekkor még egy nyögés hagyta el a torkom.

-T-te jó ég! Ne haragudj Chris! - mondta zavartan. Éreztem ahogy belepirul a történetekbe.

-Nincs semmi baj.. - válaszoltam neki már-már lihegve

Zoé ekkor a fejéhez kapott, majd nyöszögni kezdett.

-Zoé! Hey, mi a baj? Minden rendben?? -kérdeztem tőle kétségbeesetten, de egyszerűen nem reagált

Zoé:

Már megint azt az éles hasítást éreztem a fejem jobb oldalán. Ekkor megint bevillant egy kép..

"-Engedd el a farkam Zoé! -súgta a fülembe fájdalmas, de vággyal teli hangon Teo

-Tényleg ezt szeretnéd? -nyögtem oda, miközben még erősebben szorítottam odalenn

-Ne akard tudni, hogy mit szeretnék most veled csinálni. -mondta, miközben egyre szaporábban vette a levegőt"

Nem akartam erre emlékezni.. Még is mi a fenét csináltam?! Szemeimbe könnyek gyűltek... csak bámultam magam elé és azon gondolkodtam, hogy a fenében tudtam így kikezdeni Teoval??

-Zoé! Kérlek figyelj rám! Mi a baj? -hallottam egy kétségbe esett férfi hangot magam mellől

Ekkor hirtelen észbe kaptam. Chrisre pillantottam, aki kétségbe esett tekintettel figyelt engem.

-Te vagy a legjobb barátom..Igaz? -intéztem felé a kérdést

Nem válaszolt, csak bólintott egyet.

-Lefeküdtem Teoval... Igaz? -kérdeztem tőle elhalt hangon

-Na baszd meg... -hagyta el egy ideges káromkodás a száját.

Ekkor már biztos voltam benne, hogy tényleg lefeküdtem vele... A torkom össze szorult. Nem tudtam megszólalni.
Chris magához rántott és szorosan ölelni kezdett.

-Nyugodj meg kedvesem! Nincs semmi baj!

-Kérlek, meséld el nekem, hogy mi történt pontosan...

-Biztos vagy benne, hogy tudni szeretnéd? -kérdezte meg bizonytalanul

-Igen! -válaszoltam neki egy bólogatás kíséretében

Ekkor Chris bele kezdett a mesélésbe...
Elmesélte, hogy pontosan mi is történt köztem és Teo között... Azt is, hogy mi hogy is találkoztunk pontosan.
Néha-néha bevillant egy-egy pillanatkép.
Sokszor a sírás kerülgetett...
Mikor Chris a történtek végére ért, egyszerűen nem bírtam megszólalni.

-Zoé, tudd, hogy én mindig itt vagyok veled! Ezt is át fogjuk vészelni közösen! -mondta mélyen a szemeimbe nézve

Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam.
Ezután megdőrzsöltem a szemeim.

-Köszönöm, hogy elmesélted nekem!

-Megmondom őszintén, hogy nem szívesen tettem... -nézett rám szomorú mosollyal, miközben az egyik kezével végig símította az arcom

Beleborzongtam az érintésébe. Annyira jó érzés volt. Hirtelen teljesen kiürült a fejem. Nem tudtam semmi másra figyelni csak Chrisre, aki mélyen a szemeimbe nézett. A tekintete ködös volt. A levegőt rendszertelenül kezdte venni. Hirtelen a fejét a vállamra hajtotta.

-Ne haragudj szépségem..próbálom visszafogni magam.. -súgta rekedt hangon, miközben az ajkai a nyakam simogatták

A kezem felemeltem, majd mélyen beledurtam a hajába. Ekkor remegni kezdett.
Egyszerűen nem értem ezt az egészet... Az előbb még össze volt törve az egész életem.. Most meg...szerintem nem kell taglalnom.. Még is mi a fenét csinál velem ez a gyerek?! Hogy a fenében tud ilyen hatást gyakorolni rám??!

Chris szép lassan felemelte a fejét és a szemeimbe nézett. Tekintete még mindig ködös volt.

-Meg foglak csókolni! -suttogta nekem, miközben szemei az ajkamra vándoroltak

Ekkor tudtam, hogy csapdába estem.. Christől nem lesz menekvés...

_________________________________________

Sziasztooook! 😁😁😁
Először is, köszönöm a tesóm zenéjére érkezett kommenteket! Megmutattam neki és teljesen lázban volt! 😁
Ha esetleg még nem hallottad volna, a fejlécben megint csatolom. (Nobodeer-Fekete szakáll) 🙄🙄🙄
Igaz, hogy holnapra ígértem a kövi részt, de végül úgy döntöttem, hogy ma megosztom. Remélem tetszik! 😁
Megígérem, hogy sietek a kövi résszel!
A helyesírási hibákért bocsánat!
Legyen szép estétek!
Sziiasztoook 🤗🤗