Na, de Tanár Úr!

25. Fejezet

Már egy hét eltelt, mióta Chrissel együtt töltöttük az éjszakát. Minden nap találkoztunk, de csak pár percre, mert sietnie kellett az edzéseire.
Ma viszont nem tudunk találkozni, mert nagyon soká végez. De holnap el fogunk menni randizni. Már alig várom.

A nap nagy része gyorsan eltelt. Tanultam... legalább is próbáltam, kissebb nagyobb sikerrel. Folyton Chrissen kattogott az agyam. Annyira szeretek vele lenni. Az együtt töltött éjszaka is annyira jó volt.
Kicsit kezdett már kiégni az agyam, ezért úgy döntöttem, hogy gyors elmegyek és letusolok. Fogtam egy hosszú pólót, és elindultam a fürdöbe. Kb fél órát időzhettem bent. Kiszálltam a tus alól, megtörölköztem, a hajam betekertem egy törölközőbe, majd felkaptam a pizsim. Mikor beértem a szobámba, kerekedő szemekkel bámultam az ágyam felé.

-Te meg még is mi a fenét keresel itt? -kérdeztem az ágyamon ülő személytől

-Direkt mondtam anyukádnak, hogy ne szóljon, hogy jövök... akkor biztos nem álltál volna szóba velem... Tudom, hogy vissza tértek az emlékeid... -mondta Teo elcsukló hangon

-Nem érzem azt, hogy jelenleg tudnék veled bármiről is beszélni. Igen, vissza jöttek az emlékeim. Tudom mi történt aznap, de próbálom magam túl tenni rajta. Nem kell értem aggódnod. Aggódj csak a barátnődért. -vágtam oda neki

-Ez az egész nem az aminek látszik. Csak engedd megmagyarázni! -mondta kérlelve

-Lett volna esélyed megmagyarázni! Mikor utánnad rohantam...például..

-Nem akartam, hogy bajod essen! Nem tudtam, hogy utánnam rohantál.

-Ne értsd félre! A baleset miatt egyáltalán nem hibáztatlak! Az én figyelmetlenségem miatt volt az egész. Arról nem tehetsz! Viszont minden más miatt nagyon neheztelek és haragszom rád. Ide jöttél, hogy beszélj velem, erre fel elrohansz egy nő miatt... a nő miatt, aki akkor is hívott, és aki miatt akkor is ott hagytál, mikor első alkalommal voltál nálam és próbáltál bocsánatot kérni.

-Tényleg csak véletlen egybeesés volt. Camilla a volt barátnőm... csak próbáltam neki segíteni. A baleset napján is azért rohantam el, mert korházba került és engem hívtak fel.
Kérlek Zoé! Próbálj megbocsájtani nekem. Nagyon fontos vagy nekem! -mondta elcsukló hangon

-Még is mit vársz tőlem? Rohanjak a karjaidba? Felejtsek el mindent? Tudod te, hogy mennyi időbe és erőfeszítésbe került nekem az, hogy kicsit is újjá építsem magam? Hogy mennyire fájt amit csináltál velem?

-De az egész csak félreértés volt! Hidd el kérlek! Nem bántanálak meg szándékosan!

-Ezt itt most zárjuk le kérlek! Nem szeretnék beszélni erről...
Menj haza...

-Rendben..adok időt...
Ma itt alszom nálatok. Holnap reggel indul a gépem. Én foglalni akartam szállást, de anyukád ragaszkodott, hogy itt szálljak meg.

-Ezt nem gondoltátok komolyan... Ugye?
-kérdeztem kiakadva

Ekkor megpittyent a telefonom. Automatikusan nyúltam érte.

Chris:

Szia Szépségem!
Hogy vagy? Nagyon hiányzol ám nekem! 🙄

Hirtelen elmosolyodtam. Annyira édes. Teljesen megszünt a világ körülöttem. Megnyugodtam, hogy Chris itt van nekem.

-Csak nem az a Chris gyerek? -kérdezte gúnyosan Teo

-És ha Ő? Semmi közöd nincs a dolgaimhoz!
Most pedig kérlek menj ki a szobámból! -mondtam neki szigorúan

-Csak játszadozik veled! -vágta a fejemhez

-Na ebbe ne menjünk most bele! Kérlek menj ki! -mordultam rá, majd az ajtó felé mutattam

Meglepődve néztem, ahogy felkel az ágyamról, majd kisétál a szobámból.
Becsukta az ajtót maga után, majd hallottam, ahogy egy másik szoba ajtaja becsapódik.
Leültem az ágyamra és csak bámultam magam elé. Nem akarom elhinni, hogy ez tényleg velem tőrténik. Konkrétan már filmet lehetne csinálni az életemből...
A telefonom megint megcsippant.
Szegény Chrissnek elfelejtettem válaszolni.

Chris:

Hogy vagy Szépségem? Nagyon hiányzol ám nekem! 🙄

Ha véletlen tusolni vagy, akkor gondolj rám közben! 😏😉

Majdnem felnevettem hangosan ezen az írásán.

Én:

Mérges vagyok... Te is nagyon hiányzol nekem Kedvesem! 🫣
Már letusoltam rég.. 😉

Leraktam a telefonom, de szinte egyből jött is a válasz.

Chris:

Baj van??

Én:

Nem lényeges, ne aggódj!

Chris:

Mondd szépségem! Mi a baj?

Én:

Teo itt van.. Anya mondta neki, hogy itt aludjon, holnap reggel megy vissza..
Velem akart beszélni...

Vártam és vártam, de nem jött válasz Christől. Látta, de nem írt vissza semmit.

Az ajtóm hirtelen kinyílt és anya lépett be rajta.

-Hogy vagy kicsim? -kérdezte gyengéden

-Jobban lennék, ha szóltál volna Teo érkezéséről.. -vágtam oda neki

-Történt valami, amiért ennyire haragszól rá? Nekem bármit elmondhatsz!

-Nem történt semmi. Csak jobb lett volna tudni róla. Tudom Anya és köszönöm! -mondtam alig hallhatóan.

-Rendben kicsim. Be kell mennem a munkahelyemre és csak késő este fogok hazaérni. Lehetőleg maradjatok meg egymás mellett Teoval. -mondta bűntudattal teli hangon

Nem várta meg a reakciómat, csak kisétált a szobámból.
Nagyon jó... Már csak ez hiányzott nekem. Odasétáltam az ajtómhoz és elfordítottam benne a kulcsot. Véletlenül sem akarom, hogy Teo megint bejőjjön. Ezután lefeküdtem az ágyamba és megnéztem, hogy Chris válaszolt-e. Úgy voltam vele várok még egy kicsit, és ha még mindig nem válaszol, akkor felhívom.
Már fél óra eltelt azóta és semmi..
Már éppen tárcsáztam volna Chris számát, mikor hallottam, hogy a bejárati ajtó becsapódott. Ezután egy nagy puffanást hallottam. Gondolkozás nélkül tekertem a kulcsot, nyitottam az ajtót és rohantam lefelé a lépcsőn.
Előttem Chris állt, izzadtan, tombolva.
Mikor mellé néztem, Teot pillantottam meg. Az arcát fogta, miközben a szemei szikrákat hánytak.

-Még is mi a faszt csinálsz már megint itt? -kiabálta Chris

_________________________________________

Sziasztoooook! 🤗🤗
Meghoztam a kövi részt!
Remélem tetszik! 😁
Vigyázzatok magatokra! 🤗