Na, de Tanár Úr!

19.Fejezet

Zoé:

Döbbenten vettem tudomásul, hogy ki is lép be az ajtón.. egyszerűen nem értem..még is mi a fenét keres ő itt?!
A szemeim Chrisre vándoróltak. Mikor megpillantottam az arcát, tudtam, hogy ezek ketten ismerik egymást....
De vajon honnan?? -futott át ez a gondolatmenet az agyamon

-Ti honnan ismeritek egymást? -tértem azonnal a lényegre, mire ők csak kerekedő szemekkel néztek egymásra

Csend borult közénk, melyet pár pillanat múlva Chris tört meg.

-Nemrég találkoztunk nálatok, mikor Teo meglátogatott titeket. Ő az osztályfőnököd. Azért ment hozzátok, hogy megbeszélje veled a szintvizsga részleteit, mert magántanuló lettél, mikor kiköltöztél ide. -hadarta el nekem gyorsan Chris

-Tényleg te vagy az osztályfőnököm? -fordultam hüledezve Teo fele

-Igen. -vágta rá egy mosoly kíséretében a választ a kérdésemre.

Pár pillanatig csak néztem Teora. Elképeztően helyes még mindig. Nem is értem, hogy tudtam elfelejteni. Kicsit elbambultam. Mire észbe kaptam, Teo már előttem guggolt. Kegyetlenül zavarba jöttem. Alig bírtam a szemeibe nézni.

-Khmm.. -hallatszott a hátam mögül

A hang irányába fordultam és Chris mogorva tekintetével találtam szembe magam.

-Meddig maradsz? -vágta oda a kérdést Chris, Teonak.

-Csak ma...holnap reggel vissza kell repülnöm -szegezte rám a tekintetét Teo, majd végig símította az arcom.

Hirtelen megdobbant a szívem. Ennyi év után sem tűntek el az iránta érzett érzelmeim.

Chris:

Mikor megláttam Teot, annyira felbaszott agyilag, hogy legszívesebben bevertem volna neki egyet. Viszont Zoé kedvéért próbáltam magam türtőztetni...
Na de mikor Zoé arcát kezdte simogatni...akkor valami eltört...

-Kijönnél egy pillanatra, hogy beszéljünk? -kérdeztem a Zoé előtt térdelő férfit olyan hangsúllyal, amire nem lehetett nemet mondani

Nem szólt semmit, felállt, majd elindult az ajtó felé csendben. Zoé csak értetlen pillantásokat vetett kettőnkre. Én kedvesen rámosolyogtam, hogy tudassam vele: "Minden rendben! Ne aggódj!"
Ezután kiléptem a korteremből  majd becsuktam magam után az ajtót.
Még meg sem fordultam, de Teo már belekezdett...

-Még is mi a fenét akarsz?? -kérdezte kicsit felháborodott hangnemben

-Hogy mit akarok?? Ezt ugye nem kérdezted komolyan?? -nevettem fel halkan

-De, rohadtul komolyan kérdeztem. Zoé végre felébredt és jól van. Szeretnék csak rá koncentrálni és nem a szarságaiddal foglalkozni. -mondta gúnyosan

Na ekkor borult el az agyam...egyszerűen nem akartam elhinni, amit ez a nyomorult mond...

-Nagyon jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. Ha meg mered környékezni Zoét, vagy megint kihasználod, én szét verem a pofád! Ne felejtsd el, hogy miattad történt minden! Meg ne próbálj még nagyobb fájdalmat okozni neki, mert kicsinállak. -mondtam neki vérben forgó szemekkel, miközben a mutató ujjam az arcába nyomtam

-Ne hogy azt hidd, hogy te bármit is tudsz csinálni, ha én Zoéhoz közeledni kezdek. -nyögte nekem gőgösen oda

-Ne legyél annyira nagyra magaddal! Nem foglak a közelébe engedni! Nem érdemled meg azt, hogy az élete része legyél!

-Akkor miért nem mondtad el neki, hogy mi történt köztünk? Megtehetted volna, ha már annyira nem szeretnél a közelébe engedni. -mondta gondolkodást színlelve