Na, de Tanár Úr!

12.Fejezet

Mikor ránéztem Chrisre, teljesen kétségbe volt esve. Láttam rajta, hogy nem tudja mit is kellene tennie. Szerencsére Anya semmit nem vett észre, mert teljesen el volt foglalva Teoval. Chris felállt, majd felém nyújtotta az egyik kezét, és egy bátorító mosoly kíséretében felvonszolt az emeleten lévő szobámba. Mikor felértünk be csukta maga mögött az ajtót és mélyen a szemembe nézett.

-Ő az.. Igaz? Miatta vagy ennyire ki.. -mondta aggódóan

Nem akartam tovább titkolni előtte. Egyszer úgy is kiderül. Aprót bólintottam és vártam a reakcióját.
Ő csak egy hatalmasat sóhajtott, majd nyugodt arckifejezéssel rám nézett.

-Mondd el, hogy mi történt... Kérlek... - arcára ismét kiült az aggodalom

Nem tudtam mit tegyek. Annyira szerettem volna végre valakinek kiönteni a lelkem. Viszont nem akartam rázúdítani a problémáimat Chrisre.

-Hey! Zoé! Segíteni szeretnék, de így nem tudok. Kérlek, mondd el mi történt. -nézett rám és az egyik kezével megsímította az arcom

Lehajtottam a fejem, majd mély levegőt vettem és belekezdtem az én történetemben. Sokszor a sírás kerülgetett, de erőt vettem magamon és elmeséltem Chrisnek mindent a-tól z-ig. Igen, tényleg mindent... Mikor a mondandóm végére értem félve és szégyenkezve néztem fel az előttem álló fiúra. Viszont amikor rápillantottam, teljesen ledöbbentem. Gyönyörű szemeiből harag és düh sugárzott. A tekintete teljesen elsötétült. El sem tudtam képzelni mi járhat most a fejében. A szobában kínos csend uralkodott. Pár perc után Chris megköszörülte a torkát, majd felém lépett. Egy hatalmas puszit nyomott a fejemre.

-Köszönöm, hogy elmondtad nekem. -nézett szemeimbe

Meglepődtem ezen a kijelentésén és egyben meg is könnyebbültem. Úgy éreztem, hogy Chris személyében menedékre leltem.

Ezek után nagyon gyorsan eltelt a hét és már péntek este volt. Chrisnek suliba kellett mennie, míg én itthon szenvedtem és tanultam egymagam. Mert ugye magántanuló vagyok...
Oh igen. Anya a Teoval való telefonálása után csak annyit mondott, hogy keressem majd fel, hogy megbeszéljük a vizsga időpontokat. Tudtam, hogy egyszel beszélnem kell vele, de még nem álltam rá készen.
Vegül úgy alakult, hogy apa csak kedden tud haza jönni az üzleti útjáról, anyának meg mindennap későig dolgoznia kell, így az időm nagy részét egyedül töltöttem.
Be kell vallanom, hogy hiányzott Chris jelenléte. Már három napja nem találkoztunk. Viszont sms-ben beszéltünk egymással minden nap. A gondolataimból a telefonom csipogása  szakított ki. Üzenetem érkezett. Az emlegetett szamártól.

   Chris:
Szia Cica! Mennyire hiányzom? 😁😁

Igen, jól látjátok. Chris elkezdett becézgetni. Ami meglepő módon tetszett.

   Én:
Ne legyél egoista... Miért hiányoznál? 😒😒😒😜

   Chris:
Naaa, ez nagyon gonosz volt.. 🥺🥺
Inkább engedj be, mert megfagyok! 😘

Egyből ledobtam az ágyamra a telefonom és már rohantam is le a lépcsőn, ahogy az ajtóhoz értem már nyomtam is le a kilincset, hogy beengedjem rajta azt a lüke fiút.
Chris arcán hatalmas mosoly jelent meg, majd fejemre egy hatalmas puszit adott. Én átkaroltam, majd betessékeltem a házba.

-Szóval csak hiányoztam.. -nevetett fel hangosan

-Persze, hogy hiányoztál. Na és minek köszönhetem a hirtelen látogatásod? - néztem rá kíváncsian, majd a kanapéhoz sétáltam és leültem rá. Chris oda lépett hozzám, majd felállított.

-Hey édes! Ne ülj le! - mondta csillogó szemekkel

Én csak értetlenül néztem rá és felvontam az egyik szemöldököm.

-Péntek este van Zoé.

-Igen. És akkor mi van? -még mindig nem értettem, hogy mire akar kilyukadni

-Elmegyünk bulizni! -nézett rám egy hatalmas mosollyal, ami semmi jót nem sejtetett

-Most csak viccelsz, igaz? -kérdeztem reménnyel teli hangon

-Nem viccelek. Menj és készülődj. Egy óra múlva itt van értünk a taxi.

-De én nem akarok menni! -mondtam neki határozottan

Chris oda hajolt hozzám és a fülembe sugta:

-Nincs választásod! Elkezdjük a szíved minden egyes darabkáját összeszedni, és összeragaztani. -mondta alig hallható rekedtes hangon, amitől én teljesen megborzongtam.

Nem tudtam mit reagálni, fogtam magam és elindultam felfelé a szobámba. A hátam mögül Chris hangját hallottam.

-Ügyes kislány. Addig itt megvárlak.

Ahogy beértem a szobámba, egyből a szekrényemhez vettem az irányt. Még szerencse, hogy egy csomó ruhát bepakoltam. Egy fekete combközépig érő spagetti pántos ruhára esett a választásom. Gyors begöndörítettem a hajam, majd dobtam fel egy nagyon minimális sminket. Na jó, ez igazából csak egy szempillaspirál-szájfény kombó volt. Belenéztem a tükőrbe és hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Tetszett, amit láttam. Teljesen megvoltam elégedve a kinézetemmel.
A cipőn nem volt mit válogatni. Csak egyetlen egy fekete sportcipőt hoztam magammal. Úgyhogy azzal kell beérnem. Fogtam magam és elindultam le a nappaliba, ahhol Chris már türelmetlenül várt.

-Khm... Mikor ér ide a taxi? -köszörültem meg a torkom

-Még van kb. 5 per... - kezdte el mondani, miközben felém fordult, de nem tudta befejezni

Bámult a hatalmasra nyílt szemeivel és talán még levegőt is elfelejtett venni. Kezdtem magam nagyon zavarban érezni.

-N-nem nézek így ki jól? -indítottam felé a kérdést zavartan

-Gyönyörű vagy Zoé! -vágta rá határozottan és szemei melyek eddig meglepettséggel voltak teli, most teljesen elsötétültek

Párbeszédünket egy hatalmas dudálás szakította félbe. A taxi megérkezett.