Na, de Tanár Úr!

11. Fejezet

Miután rendbe hoztam kicsit a kinézetem, úgy döntöttünk Chrissel, hogy lemegyünk anyához. Nagy meglepetésünkre hült helye volt. Csak egy papírfecni ékeskedett a nappaliban lévő asztalon.

Ne haragudj kicsim, de sürgősen be kellett mennem dolgozni. Csak este érek haza. Apád csak 2 nap múlva érkezik, mert üzleti útra kellett mennie. Hagytam pénzt a konyha asztalon. Rendeljetek valamit Chrissel, ha éhesek vagytok. Szeretlek és ne haragudj!

-Na mit írt anyukád? -kérdezte Chris

-Be kellett mennie sürgősen a munkahelyére és csak este jön. -mondtam neki kicsit csalódottan

-Értem.. Ha szeretnéd, akkor haza megyek. Megértem, ha nem szeretnél egyedül lenni egy idegennel...

-Az előbb még azt beszéltük, hogy barátok vagyunk. - néztem rá tettetett felháborodottsággal

-Teljesen igazad van! -nézett vissza rám játékos mosollyal

-Most már csak azt kell kitalálnunk, hogy mit csináljunk... -gondolkoztam hangosan

-Mihez lenne kedved Zoé? -kérdezte érdeklődve

-Őszintén?

-Igen, őszintén.

-Be akarok zárkózni a szobámba egy doboz fagyival és megakarok nézni valami nyálas, elcseszett romantikus filmet. -mondtam neki nagy hévvel és vártam a reakcióját

Chris megfogta magát, kisétált az ajtón és én egyedül maradtam.
Mire felfogtam mi is történik, és utánna indultam, már sehol sem láttam. Teljesen eltűnt. Leblokkoltam. Megbántottam valamivel? Rosszat mondtam? Megint a sírás kerülgetett.
Hirtelen a csengő hangjára lettem figyelmes. Oda sétáltam és kinyitottam a bejárati ajtót.
Előttem Chris állt, teljesen kifulladva, arcán hatalmas mosollyal.

-Nem tán hiányoltál? -kérdezte játékosan, majd előkapott a háta mögül egy hatalmas doboz fagyit

Teljesen meghatódtam. Éreztem, ahogy a szemeimben összegyülnek a könnyek. Chris magához rántott és megpuszilta a fejem.

-Gyere! Menjünk és nézzünk valami béna romantikus katyvaszt. -nevetett fel hangosan

Megragadta a kezem és elkezdett húzni a konyha irányába. A fiókból gyorsan kikapott kettő kanalat és már vonszolt is fel az emeleten lévő szobámba. Meglepően otthonosan mozgott a házban.
Miután felértünk, elengedte a kezem és az ágyammal szemben lévő tv felé vette az irányt.
Levette a tv elöl a távirányítót, majd vissza sétált hozzám. Én ekkor már az ágyamon feküdtem. Engedélykérően rámpillantott, hogy befeküdhet-e ő is. Megadtam az engedélyt, és már mellettem is volt. Egyik kezét a feje alá tette.

-Mit nézzünk? -kérdezte és közben bekapcsolta a netflixet.

-Biztos vagy benne, hogy velem szeretnél filmezni? -kérdeztem tőle bizonytalanul

-Persze! -vágta rá

-De lehet megint sírni fogok! -mondtam szégyenlősen

-Akkor én itt leszek, hogy megvígasztaljalak!

Elmosolyodtam ezen a kijelentésén.

-Válassz te valamit!

-Húhaaa, biztos vagy te ebben?

-Teljesen!

A mellettem fekvő fiú előkapta a telefonját majd hosszas keresgélés után sikerült bekapcsolnia a Miután című filmet. Nem láttam még, de tervben volt, hogy egyszer megnézem.

-Ez jó lesz? - kérdezte bizonytalanul

-Igen. -válaszoltam, majd szemeimet a tv képernyőjére szegeztem

Reccsenést hallottam, majd ránéztem Chrisre, aki a fagyi kibontásával ügyködött. Önkéntelenül elmosolyodtam. Felém nyújtotta az egyik kanalat.

-Nem tudtam milyen fagyit szeretsz, ezért döntöttem a csoki, vanília, eper kombónál.

-Mindhármat szeretem. - mondtam mosolyogva

Jó nagyot kanalaztam a fagyiba, majd elkezdtem enni. A filmnek gyorsan vége lett. Próbáltam a végén nem elsírni magam, de nem sikerült. A szobában síri csend volt. Chris hangja törte meg a csendet.

-Fiú van a dologban.. Igaz? Ne is válaszolj, tudom, hogy igazam van. A hülyének is leesik.

-Annyira fáj. -suttogtam alig hallhatóan

Azt hittem nem hallotta, de tévedtem. Magához húzott és szorosan ölelt. Nem mondott semmit, csak csendben támogatott. Ez többet jelentett bárminél. Hatalmas nyugalom kerített hatalmába, majd szépen lassan elnyomott az álom.

Reggel mikor kinyitottam a szemem Chrissel találtam szemben magam. Kezei körém fonódtak, mellkasa egyenletesen mozgott. Annyira nyugodtan aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni. Percekig bámultam az arcát, majd mintha megérezte volna, hogy figyelem, elkezdett ébredezni. Szemeit kinyitotta és mélyen a szemeimbe nézett. Elmosolyodott, majd hatalmas puszit nyomott a homlokomra. Teljesen zavarba jöttem, de nem húzódtam el. Oda bújtam hozzá, majd percekig úgy feküdtünk. Annyira jól éreztem magam vele, hogy egyszerűen nem volt kedvem kikelni mellőle.

Hirtelen kopogás hallatszott.

-Gyerekek, gyertek le ebédelni! -mondta anya szórakozottan

Chrissel egymásra néztünk és mindkettőn arcán a döbbenet és a zavarodottság jelent meg.
Nagy nehezen kimásztunk az ágyból, majd lesétáltunk a konyhába, ahhol anya már várt minket.

-Sajnálom, hogy itt kellett hagynom titeket. -hangjából sugárzott a megbánás

-Ugyan Anya! Semmi baj!

-Köszönöm Chris, hogy itt maradtál Zoéval! Este mikor megjöttem, kerestelek titeket. Végül meglettetek. Annyira békésen aludtatok, hogy nem volt szívem felkelteni titeket. Oh és írtam anyukádnak, hogy itt aludtál. -mosolyodott el anya

-Ezen nem kell semmit megköszönnöd! -nézett Chris kedvesen anyára

-Gyertek, üljetek le gyorsan enni! -intett az asztal felé, ami tele volt mindenféle finomsággal.

Hirtelen hangos telefon csörgésre lettünk figyelmesek. Anya felkelt és oda sétált a telefonjához, majd felvette.

-Márton Amanda. Miben segíthetek? -kérdezte anya a telefon másik végén lévő személytől

-Mi?! Teo, tényleg Te vagy az? Te vagy Zoé osztályfőnöke? -kérdezte anyám meglepetten

A villa hirtelen kiesett a kezemből. Minden forogni kezdett körülöttem. Éreztem, ahogy a könnyeim egyre csak gyűltek a szememben és utat akartak tőrni maguknak. Chris riadt arckifejezésével találtam szemben magam. Én csak néztem rá könnyes szemekkel. Ő oda sétált hozzám, magafelé fordított, le guggolt elém, mélyen a szemembe nézett és csak annyit mondott:

"-Itt vagyok! Minden rendben lesz!"

---------------------------------------------------------
Sziasztok!
Meghoztam a kövi részt! 😁
Jövőhéten (pénteken) folyt.köv.! 🤗🤗