Na, de Tanár Úr!

8. Fejezet

Mikor kinyitottam az ajtót hatalmas döbbenet árasztott el. Mi a jó büdös fene történik?!

Camilla a volt barátnőm állt előttem két hatalmas bőrönddel. Kb 3 hónapja szakítottunk. Neki fontosabb volt az utazgatás, mint én. Sajnos vagy nem sajnos nem sikerült előre jutnunk. 4 évig voltunk együtt. Igazából a vége felé már nagyon nyögve nyelős volt a dolog. Nem mondom azt, hogy nem hiányzott eleinte, viszont nem volt az a hű de nagy hiányérzetem.

-Szia Teo!

-Még is mit keresel itt Camilla?

-Sokat gondolkoztam az elmúlt három hónapban. Ha tudnád mennyire hiányoztál... -ugrott oda hozzám és megölelt

-Cam, mi szakítottunk.

-Igen, tudom. Viszont most vissza jöttem. Folytathatnánk mindent ott ahhol abbahagytuk. Jók voltunk együtt.

-Én nem szeretném folyatni. Szakítottunk. Te az utazgatást választottad helyettem. -mondtam neki kicsit sértett hangvételben

-Kérlek Teo! Adj még egy esélyt!

-Sajnálom Cam, de köztünk mindennek vége. -hirtelen könnyek kezdték el áztatni az arcát

-Most akkor mit csináljak? Nem tudok hová menni... -szipogta

-Figyelj, amíg nem találsz lakhatási lehetőséget, addig nyugodtan maradj.

-Biztos vagy benne? -nézett rám reménnyel teli arckifejezéssel

-Igen, én majd addig elalszom a kanapén.

-Nagyon hálás vagyok! Köszönöm...

-Gyere be, cuccolj le. Nekem most el kell mennem egy kis időre. Érezd magad otthon. Ha bármi van, tudod a számom.

-Rendben.

-Szia Teo.

-Szia.

Egy mozdulattal már ki is léptem a házból. Beültem a kocsiba, megnyitottam a telefonomban lévő mappát, amiben az osztályom elérhetőségei találhatóak. Kikerestem Zoét és már indultam is hozzá. Egy örökkévalóságnak tűnt az út. 20 perc kocsikázás után meg is érkeztem. Egyből kipattantam, az ajtóhoz siettem és becsöngettem.

Épp a hajamat szárítottam, mikor meghallottam a csengőt. Szerencsére már nagyjából száraz volt. Kikapcsoltam a hajszárítót és mentem is ajtót nyitni.

-Te meg mit csinálsz itt? -kérdeztem hüledezve

-Mi az, hogy mit csinálok itt? Faképnél hagytál csak úgy. Miért csináltad ezt? Legalább egy rohadt üzenetet hagytál volna. -mondta mérgesen

-Azután, ami történt annyit tudtál nekem oda nyögni, hogy nem tudod mi legyen, meg senkinek nem beszélhetek róla. Mégis mit vártál?!

-Sajnálom Zoé... én csak nem tudom, hogy mit is kellene tennem. - mondta szomorúan, miközben a tekintetével az arcomat vizslatta

-Akkor meg ezt kellett volna mondanod, és akkor talán nem éreztem volna magam úgy, mint egy rongybaba, akit eldobtak! - mondtam elcsukló hangon

Ekkor megfogta a csuklóm és magához húzott. A testéből áradt a melegség. Pillanatok alatt megnyugodtam. Még is mi a fenéért tud ilyen hatással lenni rám?!

-Tényleg nagyon sajnálom gyönyörűm! Nem akartalak megbántani! - súgta a fülembe

Megborzongtam, miközben ezt mondta. Nem tudom, mit is kellene mondanom Teonak. Egyszerűen tanácstalan vagyok. Egy kicsit elhúzódtam tőle, és mélyen a szemébe néztem.

-Érzel bármit is irántam? - kérdeztem tőle félve

-Mióta először megláttalak a tanteremben, kívánlak. Az éjszaka, amit együtt töltöttünk csodálatos volt.
Viszont nem tudom, hogy ez vágy, vagy szerelem.. - mondta tartva a szemkontaktust

-Értem. - nyögtem oda neki nagy nehezen, és közben elfordítottam a fejem, hogy ne láthassa az arcomra kiült érzelmeket

Ekkor hirtelen Teo telefonja megcsörrent. Pont megláttam a kijelzön megjelenő nevet. "Camilla ❤️"
Teo kiszúrta ezt és gyorsan elkezdett volna mentegetőzni de én nem figyeltem arra amit mondd.

-Menj el Teo! - mondtam neki könnyes szemekkel

-Zoé, ez nem az aminek látszik! Higyj nekem!

-Egyáltalán nem érdekel. Menj el!

Valami összetört bennem. Teo ezt észre vehette, mert nem próbálkozott, csak szomorúan rám nézett, majd kisétált az ajtón. Ott maradtam megint egyedül, összezárva a kavargó gondolataimmal.
Sokat gondolkoztam, hogy mit is kellene csinálnom. Végül döntöttem. Felkaptam a telefonom és már indítottam is a hívást.

Sziasztok!
Ne haragudjatok rám, hogy ilyen sokára lett folytatás, de tönkre ment a laptopom. Most is a telefonomról írtam és valljuk be, így nem az igazi... Nagyon szépen köszönöm Nektek, akik követtek és olvassátok a történetem! Nagyon hálás vagyok Nektek! Probálok sietni a folytatással! 😁😁