Na, de Tanár Úr!

16. Fejezet

Chris:

Mikor hirtelen megcsókoltam Zoét, éreztem, hogy a teste megfeszül, viszont pár pillanatra rá teljesen át adta magát nekem. Elmondani nem tudom, hogy mit éreztem abban a pillanatban. Azóta erre a csókra vágytam, mióta először megpillantottam a repülőtéren. Teljesen elkápráztatott ez a lány...
Körülöttünk a világ megszünt létezni. Hirtelen elrántotta valaki tőlem Zoét. Az a valaki nem más volt természetesen, mint Teo.
Mikor Zoéra pillantottam, arcára kétségbeesés és ijedtség ült ki.

Hirtelen egy telefoncsörgésre lettünk figyelmesek. Teo telefonja csörrent meg, de ő ezt teljesen figyelmen kívül hagyta. Majd jött a csörgés mégegyszer és mégegyszer... A negyedik csörgésnél úgy döntött felveszi.

-Igen, tessék? - kérdezte ingerülten a telefon másik végén lévő személytől.

-Én vagyok az! Miben segíthetek? Micsoda? Mi történt Camillával? - kerdezte aggódóan

Zoé teste megfeszült a név hallatán. Teo nem mondott semmit, csak fogta magát és Zoét minden szó nélkül faképnél hagyta... Itt jött el az a pont, hogy elhataroztam, hogy nem fogom ennek a szemétnek engedni, hogy még egyszer Zoé közelébe menjen!
Szemeim ismét a lányra szegeztem, de mire észbe kaptam volna, ő már sehol sem volt. Későn kapcsoltam. Füleim hangos fék csikorgás ütötte meg. Olyan gyorsan rohantam ki, amilyen gyorsan csak tudtam. Viszont amit láttam, arra nem voltam felkészülve.

Teo:

Mikor meghallottam, hogy Camilla korházban van, egyből elrohantam, hogy megnézzem. Az orvos azt mondta a telefonban, hogy annyira nem súlyosak a sérülései, viszont tudtam, hogy bármitől kéoes bepánikolni és csak én tudom megnyugtatni. Pont a legrosszabb pillanatban történt ez is. Picsába! - ütöttem két kézzel a kormányt.
Hogy a fenébe fogom ezt megmagyarázni Zoénak?! - tettem fel magamnak a kérdést
Pillanatok alatt oda értem a korházhoz. A recepción megmondták, hogy hol fekszik Cam és én már mentem is az említett szobába.
Mikor megpillantottam Camillát megnyugodtam, hogy tényleg semmi komoly baja nincs. A bokája be volt fáslizva, de ettől eltekintve minden normális volt.

-Még is mit csináltál már megint? -kérdeztem tőle a lehető legkedvesebben és próbáltam nem kitekerni a nyakát, amiért egy ilyen pillanatban megzavart... De legalább komoly baja tényleg nincs.

-Elmentem segíteni a barátnőmnek és mikor jöttem le a lépcsőn sikerült leesnem. Szerencsére egy kis boka ficammal megúsztam. -mondta idegesen

-Örülök, hogy nem esett bajod.

-Sajnalom, hogy ezért ide kellett jönnöd. Tudom, hogy dolgod lett volna... -mondta bűnbánóan

-Semmi baj, legalább jól vagy. Szükséged van valamire?

-Van mindenem. Köszönöm, hogy bejöttél. -nézett rám nagyra nyilt szemekkel

-És mikor engednek ki?

-Valószínű holnap délután.

-Akkor gyors elugrok neked váltóruháért.

Meg sem vártam a választ. Elköszöntem és már mentem is kifele. A bejáratnál hatalmas szirénázás hangja hallatszott. Ezután beparkolt pillanatok alatt egy mentőautó. A korházból rohantak kifele egy hordággyal és egyből a mentőhöz siettek. Nyitották az ajtót és mikor megpillantottam azt a személyt akihez rohantak, teljesen leblokkoltam. Zoé ott feküdt véresen, eszméletlenül. Pillanatok alatt elsuhantak mellettem. Fel sem tudtam fogni, hogy mi történik. Le blokkoltam. Pár pillanat kellett, mire észhez tudtam térni. Ekkor el kezdtem rohanni vissza a korházba.
Rohantam ahogy csak tudtam. Hirtelen megpillantottam Christ, aki fel alá járkált és idegesen a könnyeivel küszködött. Rám nézett...

-Te rohadék! -kelt ki magából és már éppen ütni akart, amikor a műtő ajtaja kinyilt.

-Önök a hölgy hozzátartozói? - kérdezte az orvos. Hangjából kétségbeesés hallatszódott

-Igen! -vágtuk rá egyszerre

-A hölgynek azonnal AB-s vért kell szereznünk. Nagyon sok vért vesztett, amit azonnal potolnunk kell.

-Még is honnan szerezzünk AB-s vért hirtelen?! -ingerülten kérdeztem és neztem az orvost

-Az én vérem AB-s. -mondta a mellettem álló srác és már el is tűnt az orvossal.

Ott maradtam a gondolataimmal....

Chris:

Kétségbeesetten rohantam az orvos utan. Lefektetett egy ágyra és már el is kezdte levenni a vért.

-Doktor Úr... Nagyon súlyosak Zoé  sérülései...? -kérdeztem elcsukló hangon

-A hölgynek több bordája is eltört. Nagyon sok vért vesztett a lábán keletkezett nyilt seb által. Esés közben beverte a fejét. További vizsgálatok és műtétek kellenek. Viszont minden tőlem telhetőt megteszek!

Sokként értek a szavak. Nem tudtam megszólalni. Ültem némán és magam hibáztattam. Miért nem figyeltem rá eléggé? Ha nem engedem, hogy azután a szemétláda után menjen, akkor ez nem történik meg...
Az orvos levette a szükséges vért és visszakísért a műtő előtti vároba. Amanda ekkor már megérkezett és Teo próbálta vigaztalni...

-Chris... Mi történt? -kapta felém Amanda a tekintetét

Nem bírtam megszólalni. A fájdalomtól teljesen összeszűkült a torkom és egy hang sem jött ki rajta. A könnyeim elkezdtek potyogni.
Amanda oda sietett hozzám és átölelt, majd hangos zokogásba kezdett...
Kezem a hátára tettem és próbáltam nyugtatni.

-Mit mondott az orvos? -törte meg a csendet Teo

-Igen, mit mondott? -kérdezte Amanda is

-Nagyon sok bordája eltört. Nagyon beverte a fejét. A lábán lévő nyílt seb miatt nagyon sok vért vesztett. Azt mondta az orvos, hogy több műtét és vizsgálat is fog kelleni.... Annyit tudunk jelenleg csinálni, hogy várunk... -mondtam elcsukló hangon

TEO:

Már öt órája vártunk a műtő előtt síri csendben... Mindhárman bele voltunk merülve a gondolatainkba.
Egyszer csak egy ápoló jött oda hozzánk. Elhívta Amandát, hogy néhány adatot egyeztessenek Zoéval kapcsolatban. Ketten maradtunk Chrissel a síri csendben, amit pár perc után én törtem meg.

-Hogy történt...?

-Miután te elrohantál egy másik nő miatt.... Ő utánad ment... Mire észbe kaptam már csak a fék csikorgást hallottam. Ezután már csak azt láttam, hogy Zoé véresen, eszméletlenül fekszik a földön. Az autós elhajtott... Egyből hivtam a mentőket és rohantam oda hozzá... Semmire nem reagált....A mentősök pillanatokon belül kiértek... A többit meg tudod... -mondta maga elé bámulva

Nem akartam elhinni a szavait.. Az egész kibaszottul az én hibám. Miattam történt ez az egész...

---------------------------------------------------------

Sziasztok!! 🤗🤗
Tudom-tudom.... Ne haragudjatok rám!
Remélem tetszett ez a fejezet.,😁
Legyen szép napotok és bocsánat!!!