December || Minsung

~Prológus~

-Hé óvatosan Jisung, lehetőleg ne vágd fel az ereid a szilánkokkal. - jobb hamarabb, mint soha... Minho elzárta a tűzhelyen a gázt és leguggolt velem szemben. Ő is segített összeszedni az üveg darabokat.

Jeongin bejött a konyhába megnézni mi történt, mire csak azt feleltem, hogy eltörtem egy tányért, majd a fiú kisétált.

-Bocsánat Minho... - mondtam két szipogás között.

-Mégis mit? - nem nézett rám, csak a földön lévő szilánkokat szedegette. - Ez csak egy tányér Jisung. Tudod te én már mennyi mindent törtem el? - egy könnycsepp folyt végig az arcomon, forró nyomot hagyva maga után. - Hé Jisung ne sírj, semmi baj. - kezét emelte felém, amitől egy kicsit megijedtem, mert nem tudtam mit akar. Ezért Minho keze is megállt, de aztán újra elindult az arcom felé, amiről a lehulló könnycseppet törölte le.

Szívem ezerszer gyorsabban vert, szinte már ki akart szakadni a helyéről. Nem, hogy ki, de valaki biztos feltekerte a fűtést, mert hirtelen olyan melegem lett, mintha egy vulkán belsejében égnék.

Lassan megemeltem a fejem, s tekintetem megakadt Minho-n. Kócos haja szemébe lógott, ami még szexibbé tette. Konkrétan lyukat égettem a bőre felszínén, ami valószínű feltűnt neki is, mivel végig a szemeim pásztázta. Amint realizáltam, hogy úgy bámulom Minho-t, mint akit még soha az életben egyszer nem láttam, az arcom égni kezdett, s a világ forogni kezdett körülöttem. Azt hiszem mindjárt elájulok.