December || Minsung

~6~

Most erre mit mondjak? Bocs Felix nincs kedvem beszélgetni vagy mi?

-Nem Felix, majd csöndben fogunk ülni és bámulni egymást. - válaszolt a kérdésre Changbin.

Hülye kérdésre, hülye válasz.

Jeongin törte meg a kínos csendet, egy rövid idő után, mivel nem nagyon tudtuk mit reagáljunk Changbin mondatára.

-Na de képzeljétek. - Jeongin nehogy elkezd, nehogy. - Amikor múltkor jöttem hazafelé láttam egy galambot, amit majdnem elütött egy busz. És a galamb meg rákárogott vagy nem tudom mit csinált a buszra. - Jeongin mese délutána következik hölgyeim és uraim, hallgathatják eme csodálatos és fantáziadús élménybeszámolókat. - De még olyan is történt, hogy amikor éppen a boltban voltam, egy kis öreg cuki nénike elejtette a szatyrát és én felvettem neki. Mondta, hogy jaj de nagyon fáj mindene, alig bír már mozogni. Aha, hogyne. Mentem volna az utolsó csirkefarhátért a nénike meg futott, mint akinek a seggébe rakétát dugtak és kilőtték. Ezért nem vettem csirkefarhátat, pedig nekem is jó lett volna. - mondta a végét szomorkodva.

Hát köszönjük Jeongin. Még valami esetleg?

-Ohh és van mégegy sztorim is... - kezdett bele újból a mesélésbe, de nem tudta végig mondani, mert időközben meghozták a rendelt kaját, micsoda kár, hogy nem hallgathattam végig Jeongin újabb történetét. Mindjárt megszakad a szívem.

A pincér öt különböző tálcát rakott le az asztalra, emelett mellé köreteket, savanyúságokat. Minden nagyon jól nézett ki.

A tálcákról az asztalra tettük a tányérokat, majd amint elkészültünk, neki is láttunk az előttünk heverő ínycsiklandó fogásoknak.

Mindent is megkóstoltam, nem maradt ki semmi, csoda, ha nem fogok ezután a vécén kikötni.

Miután elpusztítottunk mindent, ami az asztalon volt, felálltunk, fizettünk és kisétáltunk az étteremből.

Ide még biztos többször is fogok jönni.

-Menjünk még valahová? - kérdezte Jeongin, mire mind egyszerre megráztuk a fejünket.

Miközben a földszint felé haladtunk, Felix a sofõrt hívta, igen ilyen luxus életet élünk. Elvileg egy jó öt perc és haza tudunk menni. Elõre félek Changbin kiakadásától, ami valamilyen szinten jogos, de akkoris szegény Hyunjin mit fog kapni a fejére.

A parkolóban vártuk a nagy fekete autót, ami perceken belül le is parkolt. Mind egyszerre szálltunk be a jármûbe. Miután bezártuk magunk után az ajtót a sofõr el is indult egyenesen a dormunk felé, ahol elvileg három jó madár vár ránk, kivétel ha nem. Lehet Seungmin még nem ért vissza, bár kétlem, hogy öt órán keresztül live-olna.

Az út további része gyorsan eltelt, a fiúk beszélgettek egymással, még én csak zenét hallgattam, legjobb program.

Elsõnek szálltam ki a kocsiból,utánam a többiek is. A sofõr ezután elhajtott, mi pedig bementünk a dormba, megmenekülve a hideg elõl. Libasorban léptünk be a házba, majd leöltöztünk és a nappaliba mentünk. Köszöntünk a többieknek, de viszont Hyunjin nem volt itt.

-Hyunjin? - kérdezte Changbin.

-A fürdõben. Amint hallotta az ajtó nyitódását beszaladt. Történt valami? - válaszolt Chan.

Changbin a fürdõ ajtaja elé rohant és dörömbölni kezdett rajta. Chan és Seungmin csak szótlanul figyelték a fiút, miközben Minho gyorsan beavatta õket a történtekbe.