December || Minsung

~1~

Szorongok. Utóbbi napjaim csak ezzel telnek. Mindent rosszul csinálok, nem megy se a tánc, se a rap. Lassan éjfélt üt az óra. Mindjárt eljön a december, a hónap, amit mindennél jobban utálok.
Rossz időjárás, rossz kedv, rossz megjelenés.

Azon kattogok idén vajon mennyire fogok kikészülni lelkileg. Egy kongatás szakított ki a gondolatmenetemből. Éjfélt ütött az óra.

Hello december, örülök, hogy újra találkozunk.

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Nehezen felültem az ágyamban, de hirtelen megszédültem és visszafeküdtem. Most vagy csak a párna kényelmetlen vagy csak én képzelem azt, hogy egy késsel bökdösik a fejem.

-Jisung, gyerünk kelj fel! Ideje menni, egy óra múlva kezdődik a tánc próbánk. - Felix az ajtóból szólt, én csak hümmögtem egyet. Erőt vettem magamon és kimásztam az ágyam fogságából.

A fürdő felé bicegtem, mint egy zombi. Kinyitottam az ajtót és a tükör elé álltam. Körülbelül mintha a kutya szájából húztak volna ki, na de mindegy. Hideg vízzel megmostam az arcomat, ami kifejezetten jól esett. A szemem alatti táskákra, nem is táskákra, bőröndökre felraktam egy kis korrektort, hogy azért nézzek ki valahogy.

Miután elvégeztem a dolgaim kimentem a többiekhez megnézni mit csinálnak. Mindenkinek jó kedve volt, csak nekem nem.

-Jisung nézd meg ezt a macskás videót, nagyon aranyos. - Minho sétált oda hozzám telefonjával a kezében. A szívem hevesen kezdett el verni szimplán a közelségétől. Nem tudtam a telefonja képernyőjére koncentrálni, elvárazsolt a kellemes illata.

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor először megpillantottam meg Minho-t az egyik tánc teremben. A finom mozdulatai elvarázsoltak, gyönyörűen táncolt. Ez még semmi. Amikor megtudtam, hogy egy bandában fogunk debütálni, azt hittem helyben meghalok. De még nem haltam meg, bár párszor a szívroham kerülgetett.

-Na ugye milyen aranyos? - teljesen megfeledkeztem arról, hogy milyen univerzumban vagyok. Hirtelen nem tudtam mit reagáljak.

-Igen, nagyon édes. - fogalmam sem volt, hogy mi volt abban a videóban, de biztos aranyos volt, akárcsak Minho.

-Ideje menni! - szólt Chan az előszobából, ahol többiek már a cipőiket húztak.

Mindenki már csak rám várt, kabátban álltak, mint az eszkimók.

-Jisung siess már, megsülök! - szólt rám Seungmin.

-Megyek már, megyek már! - sietve húztam a kabátom és már indultunk is.

A sofőr már kint várt minket. Egyesével szálltunk be az autóba, Chan ült előre.
Én szokásosan hátra az ablak mellé fészkeltem be magam, bedugtam a fülhallgatóm és elindítottam egy random playlist-et. A fejem iszonyatosan fájt, persze elfelejtettem bevenni gyógyszert, ilyen az én szerencsém.

Behunytam a szemeim és elmerültem gondolataimban. Kezdek aggódni a jövőheti koncert miatt. Félek, hogy nem leszek jó formában és elrontom az egészet úgy ahogy van.

Az út gyorsan eltelt. Szép idő volt, nem mondanám, hogy tél van, de mivel majd befagy a segglyukam, ezért ha akarnám se tudnám azt mondani, hogy megjött a nyár.

Ráemeltem a tekintetem a JYP épületére, mindig is kicsinek éreztem magam, amikor ezelőtt a hatalmas építmény előtt álltam. Lassan én is elindultam a többiek után, már az ajtóban vártak rám.

-Mi van ma veled? Mint valami rossz csiga. - röhögött rajtam Changbin. Figyelmen kívül hagytam a fiút, inkább gyorsan szedtem a rövid lábaim, hogy utolérjem az elől haladókat.

Köszöntünk a recepción dolgozóknak és máris a lift felé vettük az irányt, mivel lusták vagyunk lépcsőzni 4 emeletet. Seungmin megnyomta a lift hívó gombot, másodperceken kinyílt az ajtó, ahonnan egy kisebb tömeg szállt ki. Félreálltunk, majd beszálltunk a többi utassal együtt. Nagyon szűkösen voltunk, mindig is utáltam az olyan helyeket ahol egymás hegyén-hátán álltak az emberek.

A hányinger kerülget.

A két emelet közötti távolság egy kész örökkévalóságnak tűnt, egy soha véget nem érő rémálom.

Mikor meghallottam, hogy egy emeletet haladtunk és láttam, hogy kiszállt a liftben tartózkodók nagyrésze, megkönnyebbültem.

Mivel itt vannak az éttermek, ezért nem is csodálom, hogy sokan kiszálltak.

Megérkeztünk a mi szintünkre. Kiszálltunk és az öltözőket vettük célba. Mikor benyitottunk nem volt bent senki, néhány fogason egy-egy kabát lógott gazdátlanul.

Ledobtam a táskám az egyik padra és elkezdtem kotorászni benne. Kivettem egy fekete pulcsit és egy szürke melegítőt. Csöves outfitben a legjobb táncolni, ha ezt eddig valaki nem tudta volna. Gyorsan átöltöztem és felhúztam a converse cipőmet.

-Elmegyek a mosdóba, várjatok meg a teremben. - mondtam a többieknek, mire csak bólintottak egyet és elhagyták az öltözőket.

Megvártam, amíg mindenki távozik és egyedül maradok. Az öltözőben volt elhelyezve egy pár helyen tükör. Az egyik elé álltam és csak bámultam a tükörképem. Nem néztem ki a legjobban. Egyáltalán nem.

Összeszedtem a fejemben lévő gondolatokat, majd én is elhagytam az öltözőt. Rögtön tudtam melyik teremben vagyunk, mivel ma Seungmin-on volt a sor, hogy zenét rakjon be a bemelegítés, na vajon mit rakott be? Na mit? Day6-et. Már kívülről-belülről fújom az összes számukat, annyiszor hallgatom meg őket egy nap.

Beléptem a terembe és én is elkezdtem melegíteni, nem akarok lesérülni így koncert előtt. Miközben nyújtottam képzeletben kétszer-háromszor átfutottam a Thunderous-t, hogy kevesebb legyen az esélye a rontásnak.

-Ma mindenképpen szeretném, ha eltáncolnánk a Thunderous-t egy párszor és javítanánk a The view táncán, mert szerintem sokkal jobban is meg tudjuk csinálni. - miután Minho elmondta, hogy mi a terve mára, konkrétan majdnem összeestem. A párszor eltáncolni, az nem párszor eltáncolni, hanem vagy százszor eltáncolni.

Megyek szervezni a temetésem.

Teljesen lefagytam. Egyhelyben álltam és a földet tanulmányoztam. Kisebb mozgásokat érzékeltem magam körül, de foglalmam sem volt arról, hogy a többiek mit csinálnak.

-Jisung jönnél még ma? Nem akarok estig bent lenni... - Changbin zökkentett vissza a valóságba, rögtön a helyemre szaladtam és a zene már indult is.

Az elején minden jól ment, Changbin rap része, a refrén, na de amikor eljött az én egyik rap részem... Szegény Binnie keze...
Öt után már nem számoltam hányszor ütöttem meg. A fiú egyszer sem nézett rám, egyszer sem szólt, csak folytatta a koreót, mintha semmi sem történt volna. Ő nem zökkent ki, én viszont igen. A nagy nehezen összekapart koncentrációm oda lett, ahogy a nem létező tánc tudásom is. A refrénben megcsúsztam és majdnem elestem, amikor Jeongin látta mit bénázok majdnem elnevette magát, de amint észrevette Minho milyen szúrós tekintettel figyeli elszállt az a mosoly az arcáról.

Igyekeztem kevesebbet rontani és nem leütni senkit, mert ha véletlen erősebben megütök valakit, akkor bajban leszek, ha bajban leszek, akkor JYP megtudja, ha JYP megtudja, akkor ki fog rúgni, ha kirúg, akkor oda az álmom, ha oda az álmom, akkor az életemnek sincs értelme és ha az életemnek si---

Nem tudtam befejezni a gondolatmenetem, mert arra eszméltem fel, hogy a saját lábamban megbotlok a vonatos kukacos mit tudom én milyen résznél és a földön landolok, a rajtam ülő Hyunjin pedig rajtam fekszik.

Hyunjin leült a földre, hogy én is fel tudjak ülni. A fiú a csuklójával babrált, miközben próbálta forgatni fintorgott a fájdalomtól.

-Úristen Hyunjin jól vagy? Nagyon fáj a kezed? Borzalmasan sajnálom, nem szándékosan ejtettelek le... - egy pár könnycseppem indult útnak, miközben a fiú kezét néztem ijedt tekintettel.

Ezt jól megcsináltad Jisung...