December || Minsung

~15~

Minho szemszög

Nem így terveztem az estét. Nagyon nem így...

Minden létező másodpercet Jisung-al akartam tölteni, de egyszerűen kénytelen voltam szabadulni. Akárhogy próbálkoztam
lekoptatni régi ismerőseim nem ment. Mindig újabb és újabb témák kerültek fel évekkel ezelőttről, amikre őszintén szólva nem is emlékeztem. A gimis éveim teljesen kiestek a memóriatáramból, hisz akkor voltam trainee, így az esetek 99%-ban nem a tanulmányaimra koncentráltam. Bár B opciónak igenis meg kellett volna hagynom az egyetemre beiratkozás lehetőségét, ugyanis semmi sem volt 100%-ban biztos évekkel ezelőtt. Még a többiek élték a tinikorukat, én azokat az éveket beáldoztam egy teljesen homályos jövő érdekében, ami elég kifizetődőnek látszik, így évekkel később.

Valamennyire mégiscsak jólesett visszatekinteni a múltra és felidézni a régtörtént eseményeket. Főleg amikre még emlékszem is. De ez akkor sem volt képes elvonni a teljes figyelmem Jisung-ról, aki időnként hátra-hátra fordult lecsekkolni engem. Szívem majd megszakad, de komolyan. Hogy lehetek ennyire életképtelen gyökér, hogy nem bírok annyit mondani "bocsi srácok mennem kell, vár életem szerelme". És a hab a tortán az időközben mellékerülő csávó, aki úgy szúrta szemeim, mint az iskolai székekből kiálló csavar a hátam.

Egész végig őket stíröltem, nem bírtam levenni a szemem az undorító próbálkozásairól. Forrt bennem a vér és minden egyes újabb kézmozdulatánál Jisung testén kitéptem volna harapófogóval az összes fogát gyökerestül. Nem vagyok féltékeny típus, de ami az enyém, akarom mondani, ami az enyém lesz, abból nem adok. Nem szeretek osztozkodni.

-Minho minden oké? - kérdezte egyik barátom, amivel visszarántott gondolataim bugyraiból. Teljesen zone out-oltam, az elmúlt 10 perc beszélgetéséből nincs meg semmi. - Olyan vörös az arcod, mintha mindjárt felrobbannál a dühtől. - oh ennyire kirajzolódnak az érzelmeim az arcomra? Jó tudni...

-Persze, túl sokat ittam valószínűleg. - válaszoltam egy kisebb vicsorgásra húzva a szám. Fél füllel hallgattam mit beszélgetnek a többiek, miközben tekintetem visszavezetem a bárpult irányába, ahonnan a két célba vett személynek nyoma veszett. Kétségbeesetten néztem körül a bárban, de sehol nem láttam őket.

Baszki remélem nem mentek el.

Szemeim végigvágtáztak az összes ajtón és azokra kitett táblákon, minden találtam, hátsókijáratot, lomost, öltözőt. Gyorsan elnézést kértem a többiektől és villámtempóban felálltam az asztaltól, az összes említett helyiség ajtaján lenyomtam a kilincset. Meglepetésemre pár huncutkodó gerlepáron nem találtam semmit. De ha ez még nem elég, hogy másokat láttam aktus közben, elhordtak egy putri szennyládának, ráadásul valami agyonkevert szarral is leöntöttek, ami tuti hogy alig fog kijönni a ruhámból. Remélem még mosás után is így fogok bűzölögni.

Utolsó csepp reménnyel futottam át szemeimmel minden egyes kis sarkot, mikor megállt a wc feliraton a szemem. Persze, a legalapvetőbb helységet hagyom ki. Annyi eszem van, mint egy tyúknak.
A férfi mellékhelység felé kormányoztam magam. Igyekeztem kerülgetni a sorban elém kerülő embereket, de még ígyis hol fellöktem, hol nekimentem egy-kettőnek. Beszólásokat szinte meg se hallottam és csak a célomra fókuszáltam. Még az utolsó két emberen átgázoltam és nyitottam be lassan a mosdóba. Nem volt bent senki, legalábbis nem láttam senkit. De a fülem sose hagy cserben. Kicsit beljebb sétáltam, azt gondolva, hogy megint csak kufircoló fiatalokra nyitok rá. Az ajtó mögöttem halkan záródott be. A tükröt szugeráltam hátha meglátok valamit, mármint nem azért mert egy perverz disznó vagyok, csak biztosra kell mennem, hogy az nem Jisung. De sajnos a remény cserben hagyott és azt kellett látnom, amit a legrosszabb rémálmaimban se tudnék elképzelni.