December || Minsung

~13~

Minho-t behívták egy megbeszélésre, ezért szinte az egésznapot egyedül töltöttem. Egyedül a gondolataimmal. És persze Minho cicáival. Csak késő délután ért haza a ház ura, addig én a saját kis világomban eluntam az életem. Újranéztem néhány kedvenc filmem, miközben párszor elbóbiskoltam a kanapén. Néha kimentem a kertbe, azért, hogy utána két perccel később vacogva bújjak vissza a takaró alá egy forró kávé társaságában. Semmittevéssel telt az egésznapom, mégis olyan gyorsan elszaladt az idő.

-Jisung? - felfigyeltem Minho hangjára és egy hümmögéssel adtam tudtára, hogy figyelek a mondandójára. - Tudom, hogy elég fura kérdés, de... Nem lenne kedved eljönni velem inni? - elég váratlanul ért a téma, amit szóbahozott, ezért hirtelen nem is tudtam mit reagálni. Ezt látva megjelent Minho arcán egy kis pír. Olyan aranyos, amikor zavarban van. - Mármint ne érts félre, Changbin-nel néha koncert előtt elmegyünk kibeszélni a problémáinkat egy bor társaságában és gondoltam meghívlak, de ha még mindig nem érzed jól magad, akkor vissza is utasíthatsz. - rögtön lehervadt a halvány mosoly az arcomról.

Szóval Changbin helyett hívsz? Egy B opció vagyok a szemedben, igaz?

Jó tudni...

Jó érzés meghívva lenni, de nem más helyére. Mi másért foglalkozna velem és vinne el akárhova is, ha nem érezne egy kicsi bűntudatot sem, az esetben, ha engem itthon hagyna. Fogadni merek, ha egyedül menne másodpercek alatt találna új barátokat, hisz gimnáziumban is a népszerű diákok közé tartozott, ez azóta mit sem változott. Nemhogy a lányok, de még a homofób fiúk is bomlanak utána, nem lennék meglepve, ha az éjszaka folyamán nem egyedül jönne vissza.

-Jisuuung?? Hallóó? Jól vagy? - gondolataim fogságából Minho hangja hívott vissza a valóságba. Jelezve, hogy figyelek a szemeibe néztem. - Szóval akkor szeretnél velem jönni?

-Igen, persze. - válaszoltam egy mosollyal az arcomon, majd hátat fordítva a konyhába battyogtam valami innivalóért. Minho az ajtófélfának dőlve követte minden mozdulatom, miközben én pohár után kutattam. Átnéztem a fél konyhát mire megtaláltam, hogy csak az egyik felsőpolcra voltak elhelyezve. Szembeálltam a polccal, amire a bögrék voltak felpakolva, s minden létező porcikámmal próbáltam nyújtózni egyre magasabbra és magasabbra, hogy elérjem a keresett tárgyat.

Két kezet éreztem végigcsúszni a derekamon, amik hirtelen belém markoltak és pár centire megemeltek a talajtól. Így sikeresen le tudtam venni egy poharat, anélkül, hogy bármit is összetörtem volna.

Amint újra éreztem a talajt a lábaim alatt egy hirtelen mozdulattal fordultam meg. Szemeim tágra nyíltak, amikor láttam Minho milyen közel áll hozzám. Arcunk pár centire helyezkedett el egymástól, szinte éreztem a lélegzetvételét az arcomon. Hatalmas kezei egy millimétert sem mozdultak el derekamról, sőt, még erősebben szorított magához, mint mielőtt újra földet értem. Szívem hol kihagyott egy ütemet, hol majd' kiszakadt a helyéről, képtelen voltam szabályozni, miközben próbáltam elterelni a figyelmem Minho édes ajkairól. S megjegyzem, ez minden koncentrációmat igénybe vette.

Az agyam megállás nélkül kattogott, mivel nem tudtam mit csináljak. Tétlenül álltam a pulthoz szorítva, s csak figyeltem Minho apró mozdulatait. Lassan emelte egyik kezét az arcom felé, s finoman végigsimított rajta. Az arckifejezése a nyugodtból hirtelen átváltott rémültre. Nem értettem mi váltotta ki belőle ezt a reakciót.

Lehet túlságosan is zavarba hozott Minho közelsége és úgy tüzel az arcom, mint egy kályha?

Igen, valószínűleg ez lehet a magyarázat.

-Nem vagy lázas? Biztos jól érzed magad? - meg sem várva válaszolom, villám sebességgel rohant ki a konyhából és oda vissza egy lázmérővel kezében, amit azon nyomban behelyezett a fülembe.