December || Minsung

~7~

JYP sosem szokott hívni senkit sem ilyen késõn, kivétel, ha baj van. Lassan fogadtam a hívást és emeltem fel a fülemhez a telefonomat, amiben már rögtön meg is szólalt azaz ismerõs hang.

-Szia Jisung, bocsi a késõi zavarásért, de holnap délelõtt muszáj bejönnöd egy rövid tíz percre, mert szeretnék veled beszélni. - tudtam, hogy ez lesz. Ha már beszélni akar velem és ezért képes is volt felhívni, akkor ott nagy gond van. Legszívesebben kinyomnám a hívást és kitörölném az agyamból az elhangzott mondatot.

-Igen, persze be tudok menni. - válaszoltam, igyekezve elrejteni remegõ hangom, ami arról árulkodik, hogy rettenetesen félek a holnapi naptól.

-Rendben, várlak holnap az irodámban délelõtt. Mindegy mikor jössz. - miután elmondta hova menjek rögtön ki is nyomta a telefont.

Remegő kezekkel tettem le a telefont, majd a fürdőbe rohantam. Magamra zártam az ajtót és elfordítottam a zárban a kulcsot. A tükör elé álltam, de nem mertem szembe nézni saját magammal.

Mi van, ha el akar küldeni? Ha nem teljesítek jól? Lehúzom a banda teljesítményét...

Körbe néztem a fürdőben, hátha megtalálom a mostani legjobb barátomat. Kerülve a tükörképem tekintetem végig vezettem a fürdőn, de nem találtam egyetlen egy borotvát sem. Átnéztem az összes szekrényt, kivétel egyet. A tükröset. Vettem egy nagy levegőt és megfordultam a tükör irányába. Tekintetem a felsőmön tartottam, nem lettem volna képes a saját szemembe nézni. Kinyitottam a szekrény ajtaját és rögtön szemben találtam magam a keresett tárggyal. Egy ideig csak néztem az éles pengéket, de végül lassan kezembe vettem és kiszedtem egyet. A borotvát letettem a csap szélére, még a penge a kezemben pihent. Becsuktam a szekrény ajtaját, emiatt újra a tükörképem nézett vissza felém. Mogyoró barna szemeimbe néztem, amiben fájdalmon és csalódottságon kívül mást nem láttam.

Levettem pulcsimat, ami alatt egy rövid ujjú póló volt. Amint lekerült rólam a vastag felső tekintetem megakadt a bal karomon, amin a csuklómtól egészen a könyökömig egy fásli díszelgett. Kioldottam a kötés egyik végét és lassan letekertem az anyagot a karomól. A bőröm felülete vörös volt, tele varas vágás nyomokkal. Végig simítottam a karomon, hiába próbáltam finoman hozzáérni iszonyatosan fájt. Megnyitottam a csapot és hideg víz alatt átmostam a sérült felületet, aminek eredményeként pár seb fel is szakadt, amik vérezni kezdtek. A csap vérben és vízben ázva nem volt a legszebb látvány, hogy finoman fogalmazzak. Miután végeztem megtöröltem a kezem és kötszer után kezdtem el kutatni, amit pillanatokon belül meg is találtam. Végig tekertem karomon és összapakoltam a fürdőben.

Miután végeztem megpillantottam a csap szélén heverő pengét. El is felejtettem, hogy odatettem. Fölöslegesen pakoltam össze...

Lassan az éles tárgy felé nyúltam, majd hirtelen kopogást hallottam az ajtó felõl, így gyorsan a nadrágzsebembe dugtam a pengét.

-Jisung te vagy bent? - Chan volt az, mindig a legjobbkor zavar. - Gondoltam megnézem jól vagy-e, mert már egy ideje bent vagy.

-Igen, minden rendben van, pont most akartam kimenni. - az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam, mire egy félig meztelen Chan-nal találtam szembe magam. - Hát te?

-Fürdeni indultam, mivel már lassan 11 óra és még szeretnék zenét vágni, meg ilyenek, ezért korábban  megyek el fürdeni. - mire a mondat végére ért elmosolyodott, hisz tudta, hogy hülyének fogom nézni, amiért ilyenkor fürdik és még később dolgozni fog, de igazából teljesen megszokta minden tag, hogy Channie egy éjjeli bagoly.

-Értem, menj csak, én már végeztem. - kisétáltam a fürdőből, átadva a helyet.

Visszamentem a szobámba, ahol Jeongin és Seungmin társasoztak fent az emeletes ágyon. Sokszor szoktak játszani, főleg ha unatkoznak, mivel Seungmin nem néz olyan sok sorozatot és nem is függ a telefonján egész nap, így neki is kell valami elfoglaltság. Na és Jeongin...Hogy miért vele játszik? Mert könnyű átverni, túl naiv még az ilyen öt éveseknek való társasokhoz is.