December || Minsung

~10~

A szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Legutoljára trainee-ként éreztem ezt az érzést, azt hittem soha többet nem fogom. Szívem mélyén reménykedtem is, hogy megszűnik ez a szúró fájdalom a mellkasomban, amikor bajban vagyok. Legalábbis én azt érzem, hogy valami baj van, különben nem ülnék itt. Az agyam kattog, mint a régi fali óra, ami már a végeit járja. Egyik másodpercben azon gondolkodom, hogy mi lesz, ha kirúgnak, a másikban pedig már azon, mi lenne, ha inkább itt se lennék a világon.

Csöndben ülünk egy ideje egymással szemben. Ez sokkal ijesztőbb, mintha mondana valamit vagy akár leordítaná a fejemet. De nem. Egy árva szót sem szól JYP, csak néz maga elé. Nehéz leolvasni az arcáról, hogy min gondolkodhat.

-Jisung... - amint kimondta a nevem rögtön felfigyeltem. Ujjaimat tördeltem, miközben egy hatalmasat nyeltem. - Nem akarok hazudni neked. Nagyon tehetséges előadó vagy, kiválóan rappelsz és énekelsz. Egy árva rossz szót nem lehetett volna rád mondani. De csak lehetett volna. - szívem a torkomban dobog, ha nem a mellkasamból fog kiszakadni, akkor a számon fogom kiköpni, de az biztos, hogy nem fog a helyén bent maradni. - Nem fogok szépíteni, de a héten alulteljesítesz, amivel alapjáraton semmi baj nem lenne, hisz mindenkinek vannak rossz hetei, na de koncert előtt? Jisung! Hetfőn koncert! Két nap van addig. Ezen sürgősen változtass, koncert után pihenhetsz, de előtte... Na azt nem. Nem akarok új pletykákat, amiért ennyire nem vagy önmagad és ha a fanok elkezdenek aggódni és posztolni, annak nem lesz jó vége. Nem akarok ilyen felesleges problémákat az entertainment-nek! - a végére már a fejét fogta JYP, míg én továbbra is az ujjaimat tördeltem. A szívem helyett gombócok nõttek a torkomba.

-És a Hyunjin-os esetről ne is beszéljünk... Balesetek vannak. Akármikor és akárhol. - kérlek ne, nem akarok erről többet hallani, tettem is eleget azért, hogy megbánjam. - Legközelebb jobban figyelj oda a társaidra, ahogy ők is tekintettel vannak rád. - vett egy mély levegőt, majd folytatta. - Elmehetsz... - felálltam, illedelmesen elköszöntem és elhagytam az irodát. Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam le a lépcsőkön, de még sebesebben vágtattam ki a JYP épületéből.

Kint megálltam és elővettem a telefonom. 7 nem fogadott hívásom van, lássuk csak kitől. Amint elolvastam, az a kis maradék vér az ereimben is megállt és elkezdett az ellenkező irányba folyni. Nem akarok vele beszélni, nem akarom, hogy hallja most a remegő és csalódott hangom. Nem kell beszélnem ahhoz, hogy tudjam, ha megszólalok, akkor dadogni fogok, mint egy csecsemõ.

Készültem eltenni a telefonom, mire pont csörögni kezdett a készülék. Nem néztem meg ki az, egyszerűen csak kinyomtam a hívást, majd végül bedobtam a táskám mélyére a telefont. Elindultam Minho házával ellentétes irányba. Fogalmam sincs mi van arrafelé, talán egy park. Eddig sosem fordítottam különösebb figyelmet arra, hogy felfedezzem Seoul-t és talán így meggondolva nem is akarok. A lábaim leszakadnak, a fejem szétrobban, a karomba meg mintha kést döfködnének, mondhatni csodálatos, akárcsak a kedvem. Irányt váltottam és mégis elindultam arra, amerről jöttem.

Táskámban kotorásztam a fülhallgatóm után és meg is találtam, hál' istennek. Felnyitottam a tokját, de pirosan világított.

Hát ezt én komolyan nem hiszem. Én vagyok egyedül képes elhozni egy lemerült fülhallgatót.

Szomorúan pakoltam vissza mindent és gondolataimba merülve igyekeztem vissza Minho-hoz. Ha jól emlékszem lassan fél kettő lesz, ami azt jelenti lassan kész lesz Minho az ebéddel, de hogy őszinte legyek egyáltalán nem vagyok éhes. Nem azért Minho főztje nem finom, de jelenleg egy falat se tudni lecsúszni a torkomon. Emellett ha jól tudom tegnap ettem utoljára, de már arra sem emlékszem. Inni azért kéne valamit... Hátha találok egy kisboltot.

Az utcán sarkán állt is egy, bementem és köszöntem a kassza mögött álló lánynak. A hűtőkhöz sétáltam és kivettem egy energiaitalt.

Valahogy fel kell pörgetnem magam...

A kasszához sétáltam, a lány pont elrakta a cigis dobozát, ami igen csak szemen szúrt. Sosem próbáltam még... Hmm...

-Bocsi, de adsz egy szálat? - kérdeztem teljesen meggondolatlanul. A lány pár fura pillantással díjazott. Mielőtt válaszolt volna, még kétszer végig is nézett rajtam.

-Csak menjünk innen ki. - mondta és kisétált a pult mögül. Kiment az ajtón én pedig követtem. Adott egy szálat, ahogy ígérte, amit bevettem a számba. -Van tüzed? - nemlegesen ráztam a fejem, mire a gyújtóját is elővette a farzsebéből és meggyújtotta a cigit. Mélyen szívtam bele, aminek hatására rögtön el is kezdtem köhögni. - Első alkalom? - bólogattam, mivel megszólalni nem nagyon tudtam. - Ez legyen az utolsó is, ne szokj rá, viszont nekem mennem kell. - vissza is ment a boltba, én pedig folytattam utam.

Minden alkalommal egyre mélyebbeket szívtam, mire már annyira nem is volt rossz érzés, mint az első. Mire Minho-ék utcájába értem eldobtam a csikket és csak reméltem, hogy annyira nincs cigi szagom. Mikor az ajtó elé értem lenyomtam a kilincset, meglepetésemre az ajtó nyitva állt, mögötte egy elég frusztráltnak tűnő Minho-val.

-Miért nem vetted fel a telefont? Tudod mennyire aggódtam? Hol voltál eddig? És miért van cigi szagod? És az ott mi a kezedben? - teljesen megfeledkeztem az energiaitalos dobozról a kezemben, de viszont baromi jól esik, hogy törődik velem valaki, de nem tudom hogy reagáljak erre. Csak menjek fel? Magyarázzam meg? Öleljem meg? Vagy csak álljak csendben és várjam, míg Minho cselekszik valamit?

Végül az első opció mellett döntöttem, el is indultam az emelet felé. Mikor elhaladtam Minho mellett, megnyugodtam, hogy nem fog egy árva szót se szólni, de hisz Minho-ról van szó, nem hagy csak így elmenni. Megfogta a karom és visszarántott, mire én egy kisebbet felszisszentettem.

-Kész az ebéd. - miután ezt elmondta, enyhített a karom szorításán, így ki tudtam húzni erős markaiból. Ráfogtam kezemre és rápillantottam a nekem háttal álló fiúra. Felszaladtam az emeletre, azon belül is a jelenlegi szobámba és magamra zártam az ajtót. Lerogytam a földre levegőhiány miatt, miközben táskámat az ágyra hajítottam.

Az eleinte szabálytalan légzésem helyreállt és végre elkezdhettem átöltözni. Egy random fekete pulcsit vettem fel egy szürke melegítővel, ami már egy kicsit nagy volt rám.

Teljesen össze vagyok most zavarodva. Nem tudom kiről mit gondoljak. Azt érzem mindenki rosszat akar nekem, pedig jól tudom, hogy erről szó nincs, ha JYP-t sem érdekelné mi van velem, be se hívott volna és itt se lennék Minho-nál, ha nem számítanék neki egy kicsit sem. Vagy mi van, ha tévedek és csak egy álomvilágba ringatom magam, ami teljes ellentéte a valóságnak? Lehet csak kihasználnak vagy akár rosszabb... Mi lehet ennél rosszabb?

A szánalom...