December || Minsung

~3~

Egy kicsit megkönnyebbülten jöttünk ki az orvosi szobából. Az én szívemről is hatalmas kő esett le. Most elég lenne, ha valaki csak éppen hogy hozzám érne vagy leesne a fogkefémről a fogkrém, én sírva fakadnék, de most nem én vagyok a lényeg, hanem Hyunjin.

A doki bekötötte Hyunjin kezét, amit ma már csak este kellesz kicserélni. Hál istennek két nap múlva már újra táncolhat, azaz szombaton.

A többiek a liftet, én megint csak a lépcsőt használtam. Legalább a nap végére jó seggem lesz.

Amint leértünk rohantunk is a kocsihoz, majd elindultunk a dorm felé.

Vajon mit kéne ennem otthon? Van még rámen? Vagy akármilyen tészta?

Egész úton azon gondolkodtam, hogy mit egyek otthon, mert egész nap nem ettem semmit és már éhen halok. Néztem pár mukbang asmr videót is, hogy még jobban éhes legyek és jó étvággyal üljek le enni.

Az út gyorsan eltelt. Amikor megérkeztünk a dormunkhoz mindenki egyszerre szállt ki az autóból és indult el a ház irányába. Levettük cipőinket, kabátainkat felakasztottuk majd a nappali felé vettük az irányt. Minho a konyhában ügyködött valamit, míg a többiek tévéztek vagy a telefonjukat nyomkodták.

Én is kimentem a konyhába, mondván, hogy csinálok egy kis tésztát.

-Minho van még tészta? - kérdeztem a fiútól, aki a tűzhely előtt állt és sütött valamit.

-Uhum, a bal felső polcon. - tekintetem az említett polc felé vezettem, ahol megláttam az utolsó instant tésztát.

A polchoz sétáltam és levettem róla a zacskót. Majd a mellette lévő szekrényből egy tányért vettem volna ki, de az kicsúszott a kezemből és egyenesen a földre zuhant. Az üveg tányér darabokra tört. A tésztát leraktam a pultra és leguggoltam az üvegszilánkok elé. A kezemmel a nagyobb darabokat akartam összeszedni, de az egyik megvágta a kezem, mire felszisszentem.

-Hé óvatosan Jisung, lehetőleg ne vágd fel az ereid a szilánkokkal. - Minho elzárta a tűzhelyen a gázt és leguggolt velem szemben. Ő is segített összeszedni az üveg darabokat.

Jeongin bejött a konyhába megnézni mi történt, mire csak azt feleltem, hogy eltörtem egy tányért, majd a fiú kisétált.

-Bocsánat Minho... - mondtam két szipogás között.

-Mégis mit? - nem nézett rám, csak a földön lévő szilánkokat szedegette. - Ez csak egy tányér Jisung. Tudod te én már mennyi mindent törtem el? - egy könnycsepp folyt végig az arcomon. - Hé Jisung ne sírj, semmi baj. - kezét emelte felém, amitől egy kicsit megijedtem, mert nem tudtam mit akar. Ezért Minho keze is megállt, de aztán újra elindult az arcom felé, amiről a lehulló könnycseppet törölte le.

Szívem ezerszer gyorsabban vert, szinte már ki akart szakadni a helyéről. Nem tudom tényleg meleg van-e idebent, de hirtelen nagyon melegem lett, mint egy vulkán belsejében.

Lassan megemeltem a fejem, s tekintetem megakadt Minho-n. Kócos haja szemében lógott, ami még szexibbé tette. Konkrétan lyukat égettem a fiúba, ami valószínű feltűnt neki is. Tekintetünk összetalálkozott. Mélyen egymás szemeibe néztünk. Az arcom egy vöröses árnyalatot vett fel, azt hiszem mindjárt elájulok.

Mikor Lix belépett a konyhába mindketten a fejünket felé kaptuk.

-Nem történt nagy baj? - kérdezte az ajtóban állva.

-Nem, minden oké. - válaszolt Minho helyettem is. Ezután kiment a szöszi a konyhából, mi pedig megint magunkra maradtunk.

Gyorsan felszedtem a maradék szilánkokat, majd egyenesen a szobámba rohantam. Bezártam magam mögött az ajtót és bedőltem az ágyamba. A felettem lévő ágy alján bámultam egy képet. A szüleim voltak rajta. Már régóta nem láttam őket, nagyon hiányoznak.

Addig meddig bámultam a képet, még el nyelt az álmok mély és keserű világa.

Édesanyám és édesapám jelent meg előttem. Egymás kezét fogták. A régi házunk előtt álltak boldogan és mögém tekintgettek. Egy kisfiú szalad feléjük. De hisz.... Ez én vagyok, körülbelül öt évesen. Vidáman ugrok szüleim karjaiba, akik szorosan ölelnek magukhoz. Elválok tőlük, majd integetve indulok el.

Egyre csak növök és növök. Megjelenik előttem a JYP épülete. Kinyílik az ajtaja és boldogan integetnek nekem a banda tagjai. Szinte villám tempóban rohanok feléjük, de amint eléjük értem eltűntek. Egytől egyig mindenki.

Lassan megfordultam, mire újra szüleim képe tárult elém. Nem szaladt feléjük egyetlen egy kicsi Jisung se, nem a régi ház előtt álltak, hanem a mostaninál. Egyenesen a szemembe néztek.

-Látod Jisung? - szólalt meg először édesanyám. - Megmondtuk, hogy ne kövesd az álmaid. - egy szót sem értek ebből, hisz itt vagyok egy bandában.

-Fiam elpocsékoltál három évet az életedből. - de miért is? Három évig trainee voltam és debütáltam. - Ennyi idő alatt már jövőre elvégezted volna az egyetemet és rendes munkád lenne.

-Igen Jisung. Ez nem munka. Énekelgetni meg táncolgatni. Ez komoly? Ez lett volna az álmod? - nem értem. Miről beszélsz anya?

-De hisz... Sikerült debütálni. - mondtam halkabb hangnemben.

-Jisung te miről beszélsz? Szánalmasan elbuktál. Kirúgtak, mert nem vagy elég jó. Nem rémlik, hogy sírva hívtál fel minket, azzal a szöveggel, hogy az álmaid darabokban? - könnyeim utat törtek maguknak, míg szüleim csak nevettek rajtam.

Ez nem lehet igaz...

Lábaim összerogytak és a földön sírtam tovább.

Hirtelen riadtam fel ebből a szörnyű álmomból. Azt vettem észre, hogy még mindig sírok. Ránéztem az órára, ami hajnali ötöt mutatott. Gyorsan felálltam és kimentem a fürdőbe, nem akartam felkelteni a szobatársaimat.

Szemeim vörösek és duzzadtak voltak. Hihetetlen rosszul érzem magam, hányinger kerülget.

Körbenéztem a fürdőben és megragadt a szemem egyetlen egy tárgyon.

Megtegyem? Megteszem.

A borotva felé nyúltam, amiből kiszedtem egy pengét. Lassan felhúztam pólóm ujját. A hideg vasat pedig finoman a bőrömhöz érintettem.

Egy ideig csak néztem az éles tárgyat, majd végig húztam a csuklómon egyszer.
Csak egy pár másodpercig fájt...

Ezután mégegyszer, mégegyszer, s mégegyszer megtettem ugyanazt a mozdulatot más-más helyen. Néhol gyengébben, néhol erősebben.

A csuklómtól egészen a könyökömig kisebb-nagyobb vágások díszelegtek. Volt pár egész mély is.

Az egész karom vérben fürdött. Lassan nyitottam meg a csapot és hideg vizet engedtem az említett testrésztre. Felszisszentettem a hirtelen csípő érzésére, de hamar elmúlt.

Az egész karomat lemostam, majd a tükör melletti polcokon kezdtem keresgélni kötszer után. Meg is találtam, amit kerestem. Gyorsan betekertem a kezem, hogy a tagok lehetőleg ne vegyék észre.

Visszaálltam a tükör elé és még egy ideig néztem hol a befáslizott kezem, hol az arcom, amin a jelenleg legfeltűnőbbek a szemeim alatti bőröndök voltak. Lehet el fognak utaznak a Maldív-szigetekre vagy nem tudom hova készülnek, de vihettek volna kisebb csomagokat.

Az ajtó irányából kopogás hallattszódott. A szívem majd kiugrott a helyére, nem tudtam mit mondjak vagy kinyissam-e az ajtót.

-Jisuuung, tudom, hogy te vagy bent, nem voltál az ágyadban és gondoltam, hogy itt leszel, de légyszi gyere ki, mert mindjárt bepisilek. - huh ez csak Jeongin. Vele és Seungmin-nal vagyok egy szobában.

-Megyek már. Nehogy bepisilj itt nekem. - kinyitottam az ajtót, amin a fiú rögtön be is száguldott nem törődve velem.