James Potter és a Sader-rejtély

Pletykák

James ez alkalommal úgy döntött, hogy hazamegy a tavaszi szünet idejére. Rajta kívül csak Remus utazott haza, így nem volt bűntudata, hogy bármelyik barátját is egyedül hagyja. Ketten foglaltak egy fiákert maguknak, mert nem akart pisis alsósokkal utazni, de idősebbekkel sem, akik a tanulásról locsognak.

Még így is bekukucskált hozzájuk egy elsős, és Lily Evans is csak akkor torpant meg és fordult sarkon, magával rángatva Gwendolynt és Almirát, amikor meglátta, hogy kik ülnek a fiákerben.

James nevetve dőlt hátra az ülésen, Remus pedig érdeklődve kapkodta köztük a tekintetét.

- Van valami fejlemény?

A kocsi egy hirtelen rándulással útnak indult.

- Nem sok. – James nem mesélt még nekik arról, mi történt, amikor átadta a lánynak a turmalint. Egy kicsit még szerette volna meghagyni magának az örömöt. De itt volt az ideje megosztani másokkal is. – A múltkor megcsókoltam. És ami lényeg, ezúttal nem pofozott fel érte. Szóval jól haladunk.

Remus elmosolyodott, és ő is hátradőlt.

- Remekül. Talán tíz év, és elmegy veled egy randira.

- Olyan pesszimista vagy.

- Realista. De komolyan, ez így nem fog működni.

- Mióta vagy ekkora szerelemszakértő?

- Nem vagyok szerelemszakértő, de még én is látom, hogy ez így hülyeség. Építs a jó tulajdonságaidra, az erősségeidre – nézett James szemébe. – Gondold át, mi az, amit kedvel benned.

James átgondolta.

- Szerintem mindent.

Remus fáradtan felsóhajtott, és kezével végigszánkázott a haján.

- Ne azt gondold át, hogy te mit szeretsz magadban, hanem azt, hogy ő mit. Mi váltott ki pozitív reakciót belőle?

James arcára széles mosoly ült ki.

- Hát, amikor megcsókoltam, az elég pozitív reakciót váltott ki belőle. A szeme csillogott, a szája...

- James! Történt már olyan, hogy te csináltál valamit, mire ő „Nahát, te ilyet is tudsz?" vagy „Hű, milyen ügyes vagy!"?

James átpörgette magában az összes, Lilyvel kapcsolatos emlékét.

- Egyszer megjegyezte, hogy kócos a hajam. – Remus tekintetét látva gyorsan hozzátette: – De pozitív hangsúllyal. Mintha azt mondta volna "Nahát, milyen kis kócos vagy, imádni valóan nézel így ki!".

Remus megdörzsölte az arcát, James pedig tovább kutatott az emlékei között.

- És szerintem az is tetszett neki, amikor a nagyteremben gyorsan elkaptam a cikeszt, ami véletlenül nálam maradt edzés után. Lily tehát a sportembert imádja bennem. Azon a kviddics korrepetáláson is jól érezte magát.

Amíg a fiáker megérkezett az állomásra, ő felidézte magában annak a szép májusi napnak az emlékét, amikor a pályán gyakoroltak kettesben. Lilyn az a cuki rövidnadrág volt, és még azt is hagyta, hogy James átölelje, miközben segít neki a landolással. Talán újra el kéne vinni kviddicsezni.

A vonaton James legnagyobb örömére, és egyben Lily legnagyobb bánatára boldogíthatták egymást. Bár sokkal kevesebben utaztak haza, mint a tanév végén vagy akár karácsonykor, így aztán ülhettek volna külön is, Almira minden áron hozzájuk akart csatlakozni. Hamarosan ki is derült miért.