Boldog idők

668 61 92
                                    

Hármasban ütötték el az idejüket a gyengélkedőn. Pontosabban, James a fejét fájlalva próbálta jobb kedvre deríteni Remust, akinek mellkasán és bal karján mély karmolásnyom húzódott; miközben Sylvester eszméletlenül feküdt mellettük.
Madam Pomfrey azt mondta, be kéne tiltani a kviddicset, meg azt is, hogy Jamesnek agyrázkódása van, amit aztán Remus úgy mesélt el a többieknek, hogy Jamesnek elment a maradék esze is.
James szívesen megvédte volna magát, de éppen a fülcsengésével volt elfoglalva. Állítólag ez is az agyrázkódás egy tünete volt. Az is, hogy vagy hatszor megkérdezte, ki nyert.
- Mondtam már, hogy nem tudom – közölte vele Remus sokadszorra. – Ott se voltam.
Sirius sem tudta, amikor őt kérdezte.
- Honnan tudjam? – rántotta meg a vállát.
- Te voltál a kommentátor!
- És?


A választ végül Peter adta meg.
- Winter Carney kapta el a cikeszt, nekünk pedig csak harminc pontunk volt. Ne búslakodj, Ágas, ettől még megnyerhetjük a kupát. Robert azt mondta, majd összeszámolja a pontokat, és benéz hozzád.
Másnap délután Robert Bell valóban meglátogatta őt. Leült mellé egy székre, és komoly tekintettel vizslatta James arcát. Végül átnyújtott neki egy fecnit.


Hollóhát: 490

Mardekár: 500

Griffendél: 530

Hugrabug: 570


James az ujjai közt morzsolgatta a lapot, míg átfutotta a szemével a sorokat.
- Ezek az idei év eredményei? – pillantott Robertre. A hetedéves a kezét összekulcsolva ült, és bólintott.
- Igen.
- Sajnálom. Biztos nem így képzelted az utolsó éved a csapatban.
- Nem olyan rossz ez – rázta lassan a fejét. – Nézd, örülnék, ha elsőként végzünk, de... Lottie nem annyira jó fogó, mint te voltál, és még ha az is lenne... – Robert nem fejezte be a mondatot. Elég volt Sylvester ágya felé pillantania, és James tudta, mire akar utalni. – Emily és Samuel újak, ahogyan te is idén váltottál posztot. Az idei év az összeszokásról szólt, ez van. De még így is felül múltátok a várakozásaimat. Elégedett vagyok a csapat teljesítményével. És ezennel rád bízom őket.
James szeme elkerekedett.
- Mi?! Úgy érted...
- Igen. Rád hagyom a csapatkapitányi pozíciót.
- De Erica idősebb nálam.
Robert halványan elmosolyodott.
- Tudom. De egyrészt még soha, senkit nem láttam úgy lelkesedni a kviddicsért, mint te, talán esetleg Gwenogot. Aztán ha már így szóba került, ő is írt nekem a napokban, hogy ne merészeljem másra hagyni a jelvényt. Végezetül pedig, Ericával is beszéltem, nem erről, de említette közben, hogy nem szeretne kapitány lenni.
James vigyorogva hátradőlt a párnák közt.
- Ez esetben örömmel vállalom. Mondd meg a többieknek, hogy első csapatkapitányi törvényem értelmében kötelesek csokibékákat hozni nekem, fejenként legalább kettőt.
Robert nevetve felállt.
- Egyelőre én vagyok a kapitány, úgyhogy ilyen biztos nem fog történni. De megmondom nekik, hogy kemény év vár rájuk, ha ilyesféle intézkedéseket hozol.
James elújságolta a hírt Remusnak is – aki mellesleg végig ébren volt, és a saját fülével is hallotta –, aztán még az este betoppanó Siriusnak és Peternek is elmondta, meg Alice-nek, aki másnap reggel jött hozzá.
- A szép barátnődet nem hoztad? – kérdezte tőle James csalódottan.
- Melyiket?
- Csak egy van.
Remus felnevetett, Alice pedig a fejét csóválta.
- Nem. És Lily azt üzeni, ha még egyszer a közelébe mész, leátkozza a fejed.
- Milyen harcias! Jó is az, ha egy lány kiáll magáért – bólintott James. – Mondd meg neki, hogy lángoló, vehemens természete egy főnixre emlékeztet, én pedig tűzben égek tőle.
- Hát nincs annyi galleon, amennyiért én ezt megmondom neki – jelentette ki a lány. Aztán hirtelen meggondolta magát. – Vagy tudod mit, de, ezen nagyon jót fogunk nevetni.
- Mi? Nem, ez nem vicces! Gyere vissza, most hova mész? Csak neki mondd meg, a többieknek nem kell hallania! Légy átkozott, Alice Fawley!

James Potter és  a Sader-rejtélyWhere stories live. Discover now