Ahol véget ér az út {Befejezett}

8.rész:

Hétfőn kedvtelenül, fejembe kusza gondolatokkal sétáltam végig az iskola folyosóján míg a megfelelő terem elé nem érkeztem. Fél évente négyszer ha hogy előfordul hogy időben beérek az első órára de most mégis ez a ritka alkalom állt fenn. Mikor beléptem a terembe legalább 15 döbbent szempár szegeződött rám amit nem csodáltam. Magamat is rendesen megleptem ezzel a mutatvánnyal de éjszaka alig aludtam, végig anyuék szavai jártak a fejembe és igyekeztem kibogozni a szállak, ezért nem jelentett különösebb gondot a felkelés. Aput is rendesen megleptem mikor az ágyam szélén ücsörögve talált mikor betört a szokásos vödör vízével azzal a szándékkal hogy leönt vele mint minden reggel. Meg is kérdezte hogy mi lelet de én elintézem egy legyintéssel. 

Figyelmen kívül hagyva az értetlen tekintetek kereszttüzét a helyemre sétáltam és lehuppanva helyemre fáradtan a padomra borultam. Azért az éjszakázás megtette a hatását rendesen még ha hozzá is vagyok szokva valamilyen szinten a bulik miatt de azok után rendszerint van egy teljes napon hogy kipihenjem magam. Most meg nincs! Le kell nyomon egy teljes iskolai napot, biztos be fogok aludni valamelyik unalmas óra alatt de a tanárok már úgyse szólnak ezért. Örülnek hogy addig se terelem el a körülöttem ülők figyelmét és nyugodtan magyarázhatják a száraz anyagot ami véleményem szerint már őket is untatja. 

- Lina! – hallottam meg egy döbbent felkiáltást mely az én drága bűntársamhoz, Bess-hez tartozott. Az említett a terem ajtajában állt és hitetlenül dörzsölgette szemeit hogy biztossá váljon abba hogy nem álmodik. Ezt követően egy hatalmas vigyort villantva elindult felém közben hanyagul ledobva szürke oldaltáskáját az előttem elhelyezkedő pad tetejére. – Mit keresel itt? – érdeklődött szórakozottan háttal leülve székére így szembe kerülve velem. Csak egy pad választott el minket egymástól. 

- Ide járok – vigyorogtam rá mire ő látványosan szemet forgatott. Ezt látva akaratlanul is eszembe jutott Joseph, hogy ő is mindig ezt csinálja mikor húzom az agyát. De miért is ő az első aki eszembe jut erről? 

- Ha nem mondod hülyén halok meg – mondta cinikusan mialatt felnevetett. 

- Na látod, megkíméltelek ettől. Igazán nem kell megköszönnöd – folytattam tovább mire Bess már szinte lefordult a székéről annyira nevetett. 

- De most komolyan – komolyodott meg arca egy pillanat alatt – mit keresel itt ilyen korán? Soha nem érsz be becsengetés előtt – mondta színtelen hangon amire hirtelen nem tudtam mit reagálni. Bess nagyon jó barátom, Lily mellett ő áll hozzám legközelebb de mégse akartam beavatni az otthoni zűrökbe. Egyrészt mert még számomra is elég hézagos volt a történet másrészt, anyuék hangneméből ítélve elég diszkért ügy, talán nem volna tanácsos reklámozni. Így csak csupán megrántottam a vállam és szét tártam karjaim amolyan „ez van” stílusban. Barátnőm arcán látszott hogy nincs megelégedve ezzel a válasszal de nem feszegette tovább a témát amiért roppant hálás voltam neki. 

- Ez a Bronghton kölyök tényleg jó hatással van rád – jegyezte meg mellékesen közben sokatmondóan ingatva a fejét én pedig hirtelen nem tudtam hogy fejbe csapjam szavai miatt vagy inkább kiröhögjem amiért ilyen lehetetlen dolog egyáltalán megfordul a fejébe. Még hogy a kis herceg hatást gyakoroljon rám?! Előbb rontom meg őt és érem el hogy punk hajat vágasson magának minthogy ő jó irányba terelje a viselkedésemet. Végül úgy döntöttem megkímélem és szimplán nevetek egyet idétlen feltételezésén ám minden jó kedvet belém fojtott Joseph vártalan felbukkanása közvetlenül Bess háta mögött. 

Őszintén bevallom, évek óta nem történt még csak hasonló se velem de akkor rohadtul megijedtem mennyit hallott beszélgetésünkből és ezeket miképp fogja értelmezni ugyanis a helyzet igen félre érthető volt. Év eleje óta először érek be időbe az első órára közvetlenül azután hogy ő korrepetálni kezdett aztán rajta kap ahogy a barátnőmmel róla fecsegek. Igen, így felvázolva tényleg teljesen egyértelmű volna hogy ezzel neki akarok imponálni de ez örültség és teljességgel nevetséges. A baj az, hogy ő erről nem tud. 

- Caroline? – állt meg a padom mellett, ég szín kék szemeit egyenesen rám meresztve, homloka ráncba szaladt ahogy próbálta összerakni magában a dolgokat. 

- Azt hiszem, most magatokra hagylak titeket –mondta elfojtott hangon Bess, majd óvatosan felállva székéből, diszkérten arrébb araszolt aztán mikor megfelelő távolságba ért, gyorsabb tempóra kapcsolva kisietett a teremből mintha csak bottal kergetnék. 

- Feltételezem, egy másik fiúról társalogtatok és csupán a véletlen műve hogy ugyanaz a család neve mint nekem – szólalt meg zavarodottan de szavai inkább hangzottak kérdésnek mintsem kijelentésnek. A picsába, mindent hallott.