Ahol véget ér az út {Befejezett}

39.rész: The End

Sziasztok kedves olvasóim! Mint az erősen árulkodó címből is kiderül ez a történet utolsó rész ÁMDE írtam még egy epilógust így még egy bejegyzés várható. A részről annyit hogy nem vagyok vele megelégedve, messze alul múltam magamat, ellenben hosszabb lett az átlagosnál így remélem ez kárpótol titket kicsit azért mert ilyen borzalmasra sikeredett. 

- Odakint parkol – intett szórakozottan az utca irányába miközben kezeit farmerje zsebeibe csúsztatta és egy pimasz félmosolyt villantott felém melynek láttán szívem kihagyott egy ütemet. A sejtelmes holdfény és az egész kialakult szituáció tükrében még helyesebbnek tűnt.

- Mit keresel itt? – érdeklődtem izgatottan kihajolva az ablakomon hogy még jobb rálátást nyerjek a kis hercegre.

- Jöttem megmenteni a toronyba zárt hercegnőt – felelte magabiztosan mintha teljesen normális volna hogy 2 hónap mosolyszünet után, az esküvőm előtti napon megjelenik a szobám ablaka alatt és közli hogy megszöktet. Az egész rettenetesen kockázatosnak, randomnak és hihetetlenül nagy örültségnek hangzott, mindezek ellenére eszembe se volt ellent mondani neki. Nem mintha képes lettem volna ellenállni csábos mosolyának. – Na, akkor ugrasz? – komolyodott el arca mire én nevetve megráztam a fejemet. Nem mintha nem bíznék benne, kétségem se volt afelől hogy elkapna, mégse akartam ilyen veszélyes mutatványra vállalkozni mikor volt egy jól bevált szökési útvonalam. Joseph értetlenül pislogott rám hosszú szempillái alól mialatt néhány felhő ismét jótékony takarásba vonta a holdat így árnyékot vetve tökéletes vonásaira. Bizonytalanul teste mellé eresztette karjait és úgy várta magyarázatomat.

- Nekem jobb ötletem van. Adj 5 percet – mondtam egy kacsintás kíséretében majd ablakaimat behúzva vissza másztam szobámba. Felkaptam dzsekimet és szobámból kiosonva végig siettem az emeleti folyosón. Vadul dobogó szívvel kapaszkodtam fel a wc tartájra ezt követően a mosdó ablakot kilökve ismét ugyanabban a pózban lógtam a ház oldalán mint percekkel ezelőtt. Joseph rémülten figyelte ahogy macska egyensúllyal végig kúszok az öreg fa ingatag ágán aztán kecsesen landolok mellette a fűbe.

- Én órákat töltök azzal hogy tervet kovácsoljak a szöktetésedre, erre te csak simán kimászol egy ablakon – kezdett méltatlankodni mikor mellém ért közben rosszallóan rázva fejét ám a szája sarkában megbújó mosoly láttán tudtam hogy mérge nem valódi. Csupán kicsit kiakasztotta hogy feleslegesen dolgozott.

- Ez történik ha egy rossz kislánnyal kezdesz – kontráztam rá vigyorogva majd egy futó puszit nyomtam arcára mire vonásai azonnal meglágyultak és jobb karja a derekamra simult. Vérem felpezsdült érintésére és az eddigi didergéseim is tova szállt mintha sose lett volna – de ígérem legközelebb a te terved alapján csináljuk – fűztem hozzá csipkelődve.

- Legközelebb? – ismételte meg 2 oktávval magasabb hangon – őszintén remélem hogy többet nem kell téged megszöktetnem az esküvőd előtt – szavait hallva hirtelen beugrott hogy csak úgy mellékesen hozzá fűzöm a beszélgetéshez: csak mert az már veled lesz de még időben visszanyeltem mondandómat. Nem akartam őt elijeszteni, bár ha eddig kibírta mellettem, akkor valószínűleg ezzel a megjegyzésemmel is megbirkózott volna.

- Szerintem menjünk mielőtt a szüleid gyanút fognak – osztotta meg velem ötletét melyre én egy bólintással feleltem és összébb húzva magamon dzsekimet, követtem megmentőemet az utcán parkoló járműig ami meglepő mód nem egy fehér ló volt hanem egy fekete 5 személyes gépkocsi.

- Nekem azt mondtad lóval jöttél! Micsoda egy hazug ember vagy te – torkoltam le megjátszott sértődöttséggel hangomban, Joseph pedig felnevetett mellettem miközben úriember módjára kinyitottam nekem az ajtót.