Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

1

I.
LEHIG TÁBOR

Egy alacsony, hosszú, barna hajú lány lépi át a korai órákban a Lehig tábor kapuit, ahol nővére Peggy Carter már várta őt. A 19 éves lány egy nagy mosollyal ugrik rég látott testvére karjaiba.
-Hogy vagy Lillien?-tolta el magátol Peg, húgát.
-Egyre jobban, na és te? Hogy vagy? Van már valakid nővérkém? Hisz csupa izmos és jóképű férfi vesz körbe. Különösen Philips ezredes...-suttogta az utolsó mondatot, mire Peggy csak nevetve lökte meg Lillient.
-Nagyon vicces vagy Lili.-indultak beljebb a tartalékosok bázisán.-Na komolyra forditva a szót, ha már megemlítetted az ezredest. Philips azt szeretné, ha te is részt vennél az új tartalékosok kiképzésében. Te vagy a legjobb mesterlövész talán az egész világon, és az ezredes örülne, ha egy ilyen képességü katona is átadná a tudasát egy-két újnak, akikben lát, illetve látsz potenciált.-a két lány a beszélgetés közben megérkeznek egy sátorhoz, ahol az ezredes és néhány katona volt.
-Persze, örömmel vállalom.-monda Lillien miközben beléptek a sátorba.
-Ezt örömmel hallom. -lépkedett eléjük Chester, majd kezet nyújtott.-Üdvözlöm a táborban, Carter hadnagy-ráztak kezet ezzel szavak nélküli "megpecsételve" a lány új feladatát és előléptetését hadnaggyá.

Még váltottak egy két szót a vezetővel, majd Peggy körbevezette Lillient a táborban.
-8 órára gyere majd a kiképzésre. Az újoncok ma jönnek, nagy reményeket fűznek hozzájuk. Jelenleg egy kisebb egység terepen van, de ők várhatólag pár napon belül visszatérnek. Ezért is kihalt egy kicsit most a tábor.
-Említeni is akartam. Szokatlanul csendes, nem olyan mint az előző egység akiknél voltam. Teli pökhendi férfiakkal, akik nem bírják elviselni, hogy egy nő a felettesük.-Peg csak nevetett húgán, hisz tudta milyen. Peggy is kiállt magáért ha kellett, de Lillien egy másik szint volt.
-Hány embernek törted el az orrát?-kérdezte szórakozottan
-Tudod hogy megy ez nővérkém.-rántotta meg a vállait, mire mindketten csak nevettek. Egy nagyobb épület előtt megállva kezdett bele újabb mondandójába a nővér.
-Itt lesz egy szobád, ha jól tudom, egy szintel lejjebb mint az enyém. A csomagod már felvitték.-itt rápillantott az órájára ami már fél hetet mutatott.-Egy másfél óra múlva várlak a nagy udvaron. Arra.-mutatott el egy nagyobb szabad terepre a raktárak és sátrak mögött.
-Ott leszek Peg nyugi. Azt nem mondom, hogy pontban 8kor, de igyekszek.-ejett meg egy ártatlan mosolyr, majd be is ment az èpületbe. Az első emelet 5-ös szobáját kapta ki, aminek kulcsa immár ott fityegett kezében. Szobáján nem kellett osztoznia, ami nem is volt nagy baj, hisz maga a szállása elég pici volt. Csupán egy ágy, egy nagyobb szekrény és egy író asztal foglalt benne helyet, ami előtt csomagja is megtalálható volt.
Az előbb említett tárgyat feldobva ágyára vett ki belőle egy kényelmesebb szerelést, amiben a kiképzes során könnyen tud mozogni. Az eddig viselt egyenruháját átcserélte egy terep színű nadrágra, és egy egyszerű fehér pólóra, amit beletürt a nadrágjába. Haját egy egyszerű lófarokba fogta, s mielőtt még kilépett volna az ajtón combján lévő pisztolytartóba el rakta fegyverét, majd a csizmájának szárába egy kis pengét is elrejett. Az órájára pillantva látta, hogy igaza volt. Tényleg nem fog oda érni 8ra, így fölöslegesnek tartotta a sietést, de még így is sikerült elhagynia a szállását 8kor. Maximum 2 percre volt tőle a kiképző udvar, ahová pont a tökéletes időben, tökéletes oldalról közelített. Az első dolog amit meglátott, hogy nővére behúz egy újoncnak.
-Szép ütés volt.-állt meg testvére mellett.
-Kössz!-Lillien végignézve az egységen nem is tudta mit reagáljon.
-Ők? Csak ennyi?-állt nővére elé, és egy számonkérő hangsúlyban kezdett beszélni.-Peg. Azért jöttem, hogy kiképezzek, de varázsolni nem tudok!-háborgott a lány.
-Nyugi Lillien. A kiképzésük még el se kezdődött. Te egy nagyon jó katona vagy, azért hívtunk téged. Próbálj meg türelmes is lenni.
-Peg. Háborúban állunk. Ezeket a kölyköket élve falják fel a németek!!-nagy szerencsére éppen most érkezett meg az ezredes. Ha később jött volna, itt már egy elég nagy vita lenne jelenleg. A háború miatt az egész országban nagy a feszültség. Valakin jobban valakin kevésbé látszik. Lillien inkább az első kategóriába tartozik. Sokan félreérthetik a lány megnyilvánulását, pedig Lili csupán félti az embereit. Ő maga is tudja, milyen a fronton harcolni, de ezek a fiatal férfiak egyáltalán nem tudják, milyen is az, amikor végignézed, hogy a társaid felét lelövik, vagy azt az érzést, mikor egy katona közli veled, hogy a társad, a barátod életét vesztette a fronton...
-Ms Carter.-bólintott egyet az ezrede köszönés képpen mindkét lánynak.-Újoncok! Lillien Carter hadnagy lesz a kiképzőtök, akivel szemben semmi nemű engedetlenséget nem tolerálunk.. Aki semmibe veszi a hadnagy parancsát az büntetést kap!-jelentette ki az ezredes. Az újoncok ugyan nem akarták, hogy Lillien parancsolgasson nekik, de az ezredes szava szentnek bizonyult.-Ezennel átadom őket magának.-mondta majd bizakodóan ott hagyta Lillient.
-Jólvan...-ezzel már a lány át is ment egy komoly és kemény kiképzővé.-Az én kezem alatt magukból az elkövetkezendő napokban férfi lesz. A picsogást pedig tartsák meg maguknak! Az én kiképzésem alatt megtanulnak közelharcolni. Normálisan. Nem pedig mint néhány utcai csitri! Továbbá, lőni és támadásokat kivédeni. Azt pedig had említsem meg, akik azt hiszik, hogy csak mert nő vagyok, nem illet meg a tisztelet és engedelmesség, mint felettesük, vagy mint kiképzőjük annak ez a pár nap a poklok-pokla lesz!-minden mondat keményen és határozottan hagyta el Lillien száját, amitől a rá osztott újoncokban kisé megfagyott a vér.

Lillien kiképzése sokkalta inkább arra fektetett hangsúlyt, hogy a katonák épségben visszatérhessenek a családjaikhoz és hogy ne keljen a halálhírüket vinnie senkinek. Vagy akár úgy is megfogalmazhatjuk, hogy igyekezett a legjobbat kihozni a katonákból.

Lillien az újoncok mellett futott. Immár a mai nap harmadjára futtatja őket, amit a katonák alig bírnak elviselni. Az utolsó kört is lefutva állítja meg az osztagot, akik a földön fetrengve lihegnek, míg a lány épp hogy pihegve áll mellettük.
-Elmehetnek! Holnap a kiképző udvaron pontban 6kor! Aki késik 3 körrel többet fut!-azzal otthagyta az katonáit. A férfiak nem bírták felfogni, hogy lehet, hogy annyi futás után még csak lihegni nem lihegett a hadnagyuk, de ezt inkább elengedték és csak próbáltak levegőt jutattni a tüdejükbe.

-Egy kicsit durván kezdted velük az ismerkedést.-csatlakozott hozza nővére félúton, mire Lillien csak elmosolyodott.
-Ha nem így kezdtem volna, egy csepp tiszelet sem lenne bennük velem szembe.-mondta ki a tényeket a lány. Nővére nem tudott ezzel vitába szálni, hisz meg volt rá az esélye, hogy az ezredes szavával szembe menve nem engedelmeskednek a kiképzőjüknek.-Ellenben egy dolgot nem értek.-kezdett bele a hadnagy.-Van az osztagban egy vézna alacsony kölyök. Mindig 100 méterrel lemaradva követett minket. Mit keres itt? Hisz a szél is épp hogy nem fújja el -Peg csak sóhajtott.
-Őt hozták kísérleti alanynak.-itt Lillien megtorpant. Úgy tudta, hogy a szuper katonák "tenyésztéséről" lemondtak már, de ezek szerint tévedett.
-Ohh..-csak ennyit tudott mondani.-Mikor fogják őt elvinni?
-Ha jól tudom, most ott van nálla az egyik tudós, aki vezeti az egészet. Ha elvállaja akkor holnap, ha nem akkor repül.-Lili csak elhúzta a szájat nem tetszését kifejezve.
-Aaajh...csóró kölyök.
-Nem zavar, hogy kb mindenki idősebb nálad ebben a táborban, de te sorra kölyközöl vagy gyerekezel le mindnekit?-nevetett Peg, amit húga se tudott megállni egy mosoly nélkül.

A szállás előtt elváltak és mind a ketten mentek a maguk dolgára.