Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

11

V.
MOST KICSIT KÖNNYEBB

A bosszúállókban elégge mély nyomot hagyott a ma történt események durva pillanatai, történtei, de egyiküknek sem volt olyan szintű bűntudata, mint Buckynak, aki egykori szerelme előtt enyelgett egy másik lánnyal, vagy olyan szintű félelme mint Lilliennek, akiben újra felszakadtak a múlt mély sebei.

Az éjszaka közel sem volt nyugodt senki számára. Mindenkiben hatalmas kérdőjel volt, mi történhetett Lilliennel a Hydra bázisán, ami ilyen szinten tönkre tette őt.
A torony egyik szintjéről kiabálás hallatszott, ami majdnem az egész épületben viszhangot vert.
Bucky és Sarah vitatkoztak Lillien miatt, akire a lány halálosan féltékeny volt.
Bucknak azon apró érzései is eltűntek a szőkeség iránt, ami eddig összekötötte őket. Sarah választás elé állította Buckyt, hogy "Vagy Ő vagy Én!"... Fogalma sem volt róla, hogy az egykori hadnaggyal fel sem tudná venni a versenyt, így magabiztosan ált a katona előtt.
A férfi válasza egyértelmű volt. Ő Lillient választotta, amit a lány hisztizve fogadott, fújtatva pakolta össze a holmiját, majd elhagyva közös szobájukat csapta be az ajtót. Azon az estén egy tagot elveszített a csapat, de kaptak helyette egy jobbat. Saraht senki nem kedvelte. Nem is volt jó harcos. Csupán mivel Bucky egy "unalom űzője" volt így megtűrték.

Barnes a lány terhét lelökve magáról sóhajtva ült le az ágyára. Hiába szabadult meg az idegesítő lánytól, jelenleg szerelméért aggódott halálosan. Hirtelen felindulásból felpattant ágyáról és egyenesen elindult a lift felé, hogy meglátogathassa szerelmét, aki egy szinttel felette lakott. A folyosót nagy léptekkel szelte át, egészen Lillien ajtajáig, ahol éppen kopogásra emelte kezét mikor megtorpant. Eszébe jutott, hogy napközben hogyan reagált rá a lány és nem akarta megijeszteni újra. Rettegett attól, hogy Lillien félni fog tőle, így karját maga mellé engedve vetette el az ötletet. Sarkon fordulva tett pár lépést a lány szobájától, mikor az ajtó mögül egy halk sikításra lett figyelmes, majd kétsègbeesett kiabálásra.
A lányt rémálmok gyötörték újfent. A Hydránál megélt tortúra kísértette álmaiban, mint évekkel ezelőtt.
Bucky nem tudott parancsolni sem szívének sem agyának, ami azonnal visszavezették Lillien ajta elé, amin óvatosan benyitva látta meg a lányt az ágyán ülve lihegve és csurom vizesen.
Lillien az ajtó nyitódására ijedten kapta a fejét és azonnal elkezdett húzódni a lehető legtávolabb. A szemei könnyfátyolosak voltak, így csak egy sötét, magas, izmos alakot látott, amitől halálra rémült. Már az ágyáról is leesett, de még mindog húzódott, egészen a szoba egy sarkáig.
-Kérem, ne...-takarta el kezeivel ismét fejét. Bucky szemét mardosták a könnyek, hogy így látja kedvesét.
-Lillien...én vagyok az Bucky...-guggolt le kedvese összekuporodott lénye elé. A lány lassan leengedve karjait, könnyes szemekkel nézett a férfire, majd lassan bújt karjaiba, mint egy apró kiscica.

Buck szorosan fonta a lány teste köré karjait egy biztonságos kis burkot teremtve ezzel a lány köré, amiben egy-kettő megnyugodott.
-Sajnálom...-suttogta a lány hajába bűntudattal teli hanggal.
-Nem a te hibád...-nézett szerelme szemeibe a lány.-Ne hagyd, hogy visszavigyenek. Kérlek...-a lány elhaló könyörgése félelemmel volt teli, ez pedig Barnesban csak mégjobban azt az érzést táplálta, hogy mindentől megvédje a lányt és ne hadja őt többé sérülni.
-Nem hagyom!-ölébe fogva a lányt vitte vissza az ágyára, ahol gondossan betakarva adott egy csókot homlokára.
-Ne hagyj itt...-kapott Bucky keze után Lilli. A katona sem akarta magára hagyni a lányt, így boldogan feküdt be mellé, ahol a lány azonnal oldalához bújt. Lillien számára Buck egy olyan, -számára ismeretlen-védelmi burkot hozott létre körülötte, amit nem tudott megmagyarázni, de végtelenül boldog volt benne, szerelme mellett.

Aznap este a lány többször is felriadt álmából, de a katonának hála nem uralkodott el rajta a pánik, így szinte azonnal vissza is tudott aludni.
Másnap reggel Bucky arra kelt, hogy szerelme nincs mellette. Azonnal kiugorva az ágyból kezdte el keresni Lillient, aki éppen a fürdőből jött ki, teste körül csupán egy törülközővel. A lány amint meglátta az éber férfit azonnal zavarba jött. Azt hitte, még aludni fog, mikor végez. Bucky alig bírta levenni szemét a lányról, de aztán fejét vakarva zavartan fordított hátat szerelmének, kinek arcáre egy mosoly futott fel, és egy aprót kacagott.
Barnest is megmosolygtatta, kedvese jó kedve a tegnap és az este történt dolgok után.

Lillien gyorsan magára kapott néhány ruhát. Pont időben, hisz Buck megfordult. A lány csodálkozott, hogy hogy tudott ilyen pontosan időzíteni a férfi, de csak legyintett egyet magában.
Barnes arcán egy sunyi mosoly húzódott meg, amit a lány csak akkor értett meg, mikor a férfi mögé pillantott és meglátta önmaga tükörképét.
-James Buchanan Barnes!-dobta meg a férfit törülközőjével, majd rácsapott egyet vállára. Bucky csak nevetett Lilli reakcióján, de amint nem kapott több támadást szerelmére vezette tekintetét, aki ijedten nézett rá. Barnes nem értette ezt a hirtelen változást, de amint lány elkezdett hátrálni leesett neki.
-N...nem akartalak megütni...nagyon sajnálom! Ne haragudj, kérlek...-az ex őrmester haragja egyje jobban nőtt a Hydra iránt, míg kedvesét csak egyre jobban szerette és féltette.
-Lillien, kedvesem nincs ezzel semmi baj.- fogta meg kezei közt a lány arcát és egy apró pillangó puszit nyomott a lány orrára, mire az elpirult. Bucky hihetetlenül hamar vissza tudta hozni kedvesét az összeomlás széléről, ami a lány mentális egészségére nézve nagyon jó volt, hisz így meg volt rá az esély, hogy a lány hamarabb visszanyeri eredeti erős karakterét. Talán most kicsit könnyebb lesz legyőznie a múltját...
-Nem vagy éhes?-kérdezte Bucky, hisz a lány tegnap dél óta nem evett semmit.
-De...csak...-Lili félt kimenni a többiek közé több indokból is. Magyarázkodni sem akart, és a sajnálkozó tekinteteket vagy kérdéseket is hanyagolta volna inkább. Plusz nem jól érintette, ha sok ismeretlen veszi őt körül.
-Nem lesz semmi baj. Ott leszek melletted.-mosolygott lágyan a lányra, aki ezt viszonozta.

A csapata minden tagja a konyhával egybekötött nappaliban ültek és beszélgettek. Mindenki tudta, mit ne csináljon Lillien mellett, így amint meglátták a lányt igyekezetek úgy tenni mintha minden a legnagyobb rendbe lenne, hogy ne érezze rosszul magár a múlt miatt.

Kissé félve lépdesett Bucky mögött Lillien, sőt még a nappaliban lévő férfiakra sem nézett rá inkább. Csupán szerelme lábát, vagy hátát nézte. A konyhabútor mögött viszon már elkezdett egy kicsit mozogni. Szeretett volna kedveskedni valamivel szerelmének, meghálálva azt hogy egész este mellette volt. Nagyjából 10 perc alatt készített is két rántottát, aminek illatát a többiek is megérezték. Natasha lépkedett oda a pulthoz, hogy ne keljen kiabálnia ezzel esetleg megijesztve a lányt, akire így is egy picit a frászt hozta.
-Nekünk is csinálsz?-Lili megugrott egy cseppet a hirtelen hangra, de nem a félelemtől hanem a meglepetségtől. Nem gondolta volna, hogy bárki is hozzá akar majd szólni a csapatból, de kellemeset csalódott.
-Persze.-eresztett el egy apró bizonytalan mosolyt. Egy fél óra múlva a csapat együtt reggelizett a nappaliban, Lillien társaságában, aki habár élvezte a többiek társaságát, mégis szorosan Bucky oldalához volt bújva, aki egyik karját átvetve a lány vállán beszélgetett a többiekkel, míg kedvese evett.

Nat és Wanda ült a lánnyal szembe pont, akik valamin nagyon gondolkodtak. Pár perc múlva Nat és Wanda egyszerre kúszott közelebb a lányhoz, aki hirtelen azt se tudta mi történik, így csak nagy szemekkel nézett a két lányra.
-Nem tudjuk mennyi ruhát hoztál át az előző bázisodról, de Nat és én úgy gondoltuk, hogy ha jobban érzed magad, eljöhetnél majd velünk ide-oda vásárolni.-Lillient hirtelen érte a meghívás egy csajos vásárolgatásra, így csak egy bólintasra futotta tőle, amitől a két lány nagyon boldog lett.-Bármikor szólhatsz, ha megjön a kedved hozzá.-Lili örült, hogy időt akarnak vele tölteni csapattársai.

Őszintén el akart majd menni a lányokkal, majd vásárolni, de még ahoz nem érezte elég biztonságba magát. Tisztában volt vele, hogy a lányok is nagyon jó harcosok, de nem érezte velük azt a biztonságot mint Buckyval, viszont a férfit nem akarta elrángatni több órányi ruhapróbára. A reggeli befejeztével a lány neki látott elmosogatta a piszkos edényeket, mikoris Bucky hátulról átkarolva a lány derekát kezdett el ringatózni vele. Lillien csak ekkor vette észre a háttérben szóló lágy, lassú zenét, minek ritmusára dőlöngélt vele őrmestere. A lány kuncogva egy kicsit törölte meg vizes kezeit, majd szembe fordulva Buckyval katolta át nyakát és úgy táncoltak a konyhában.

Az idilli pillanatot pedig nem más zavarta meg mint Tony Stark.
-Kérlek, ne a konyhába csináljátok.-Lillien a kijelentésre zavarba jött így fejét Bucky melkasába temette, mire a két férfi csak mosolygott.
-Már megyünk is Tony-kapta fel a lányt aki egy aprót sikkantott.
-Halkan!!-kiáltott még utánuk, mire a két szerelmes csak nevetett.