Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

18

I.
SOKKAL ROSSZABB

Bucky pov.

Napok teltek el mióta Lillien eltűnt. Borzalmasan aggódom érte. A gondolat, hogy újra úgy bánnak vele mint ezek előtt kikészít. Semmi nyomot nem találtunk, ami segített volna eljutni hozzá. Csupán azt az épületet találtuk meg amihez elvileg elhívták. Ott sincs semmi nyom. Még csak egy újlenyomat sem. Olyan mintha az egész csak egy rossz álom lett volna és ha felébredek a Szerelmem ott fekszik a karjaimban édesen szuszogva. Sajnos ez viszont a valóság.

-Hé!-kiálltott Tony, mire mindenki befejezte addigi teendőit és a monitor elé ment. Egy kamera felvétele volt, ami a toronyhoz közeli elágazás képét mutatta. Egy újabb szuperkatona csinált felfordulást az úttesten. A kamera képe nem volt tiszta, így azt hogy kivel állunk szembe nem tudhattuk, de csak reméltül, hogy nem Lillien az...
Mindenki harcra készen indult el a helyszínre, ahol egy lány volt. Az arcát egy kendő takarta, így felismerni nem tudtam. Vagyis. Nem akartam. Túlzottan hasonlított testalkata, haja és szemei Lillienére. Egyszerűen csak nem akartam, hogy igaz legyen. Hogy a Hydra őt állította be bábjának...

Nem volt sok gondolkodási időnk. Azonnal támadt. Túl gyors volt, és még annál is erőssebb. Sokkal rosszabb mint én... Egyikünk sem akarta megütni őt, de néha muszáj volt a saját érdekünkben. Igyekeztem letépni arcáról a rongyot, hogy megbizonyosodjunk róla, kivel állunk szembe. Mire sikerült a feladat, addigra bekaptam jópár ütést, és sajnos Lillien nézett vissza rám. Nem akartam elhinni hogy őt küldték... Fájt. Elbuktam.

-Lillien kérlek!-próbáltam közel menni hozzá, de újra támadni kezdett.-Ne csináld ezt kérlek!-látszott rajat, hogy nem tudja mivan most. -Szerelmem!-álltam meg a harcban, mire behúzott egyet. Fegyverét előrántva célzott rám, de Tony lelökve rólam mentett meg. Egy bombát dobott felénk, aminek kikerülése közben nem figyeltünk rá, így eltűnt, mint a kámfor...

Sose éreztem ilyen szarul magam. Lelőtt volna, ha Tony nem ér oda...
-Bucky...nem tudja mit csinál...-próbált vigasztalni Nat.
-Tudom...-a toronyba visszatérve hatalmas nagy csend lett úrrá a társaságon. Senki nem tudta mit kezdjen ezzel az egésszel. A csapat egy olyan tagját hálózta be a Hydra aki az idő alatt nagyon fontos személlyé vált mindenki számára.

Narrátor

A lány amint visszatért a Hydra bázisára, az ottani orvosok és tudósok azonnal elkezdék megvizsgálni. A lány zarat volt. Nem tudta, honnan ismerheti őt az a férfi. Miért hívta a szerelmének. Talán ez volt benne a legnagyobb kérdőjel. Miközben egy ágyon feküdt, körülötte orvosokkal, akik vért vettek tőle és a sebeit látták el. Az ajtón belépett Mark. Az egyik orvos egy papirral azonnal odament hozzá és magyarázni kezdett. Azt hitték nem hallja őket a lány, viszont az mindent pontosan hallott.

-Uram! Van egy rossz hírem!-kezdett bele az orvos.-A lány terhes!-Lillien szemei kitágultak. ~Hogy mi vagyok?~viszhangzott benne az az egy mondat.
-Öljétek meg a gyereket! A lány még kell!-Lillien úgy tett mintha nem hallott volna semmit mikor az orvos visszatért hozzá. Egy injekciót fogva az orvos kezében indult meg a lány felé, aki amint ezt meglátva felugrott az ágyról és igyekezett kijutni a szobából. Az a szerencsés helyzet állt fent, hogy őrség nem állt a szoba ajtajában így ezen az akadályon könnyen átjutott. Becsapva érezte magát, így a haragja egyre csak nőtt. A vele szembe jövő katonákat könnyen kivégezte, s majd már csak egy ajtó választotta el őt a külvilágtól. Tudta merre kell menekülnie, ha azt akarta, hogy ne találják meg. Egy erdőn keresztül menekült egészen a legközelebbi városig, ami New York volt.

Lillien pov.

Most mégis mi az istent csináljak?! Azt se tudom ki vagyok, sőt, semmit nem tudok magamról, erre kiderül, hogy terhes vagyok..! Hogy lehetek ennyire szerencsétlen. A pánik eluralkodott rajtam. Nem tudtam, kihez kéne fordulni. Senkit nem ismerek....vagyis. én nem ismerek senkit. De azok az emberek ismertek, akiket meg kell ölnöm. Baszdki a küldetés... Vajon ki akarnak majd nyírni, amiért megtámadtam őket? Nincs más választásom. Nem bízok bennük, de muszáj hozzájuk fordulnom. Arról, hogy terhes vagyok nem fognak tudni, vagyis jelenleg nem tartom jó ötletnek elmondani bárkinek is. Főleg úgy hogy akikben bíztam azok meg akarták ölni őt... Még lapos hasamra simítva, tudtam, hogy meg kell őt védenem mindenkitől... Sóhajtva indultam el a város utcáin egyenesen a torony felé. Na most légy okos szivem. Beszéltem magamhoz, majd egy ott járkáló takarítót behúzva egy sarokba ütöttem le. Ruháit felvettem,majd az azon lógó kártyát, ami reményeim szerint ki fogja nekem nyitni az ajtókat... Remélem legalább is hogy nem a takarító szertárt nyitja.

Eddig nagyon jól működik a terv. Senki nem vett észre. A lépcsőházat hasznaltam nagyjából 70.emelettől, hogy ne a lift hangjára figyeljenek fel. Az ajtót lassan kinyitva lopakodtam egészen egy fal takarásába. A bosszúállók mind egy-egy kanapén/fotelon ültek eléggé megtört arcal. A férfi is ott volt, aki reggel a szerelmének nevezett.
-Bucky!-a hang túl közel volt hozzám, így azonnal visszahúzódtam a fal mögé.-Tudod milyen ez, te tudod a legjobban, hisz te is a Hydránál voltál!-magyarázott a férfi. A Bucky név furán ismerős volt számomra... És mi az hogy a Hydránál volt ő is?
-Tudom! Épp ezért nem akarom, hogy egy naptól is többet töltsön ott, de nem tudtam megmenteni!-kiabált Bucky. Most róll van szó?
-Mr.Stark! Betolakodót észlelek!-egy gép szólalat meg, fogalmam sincs honnan, de mondenki felugrott az ülésből, és azonnal egy-egy fegyvert ragadva kezdték átfésülni az egész helyet. Jobbnak éreztem, ha én jövök elő, mint hogy ők találjanak rám, így a fal mögül előbújva, minden szem és fegyver rámszegeződött.
-Nem öltem meg a takarítót... Esküszöm!-Bucky döbbent arcal nézett rám, de félelem vagy undor helyett a féltés és szerelem csillogott szemeiben. Mi a f..? Hírtelen egy fura emlék villant be, ahogy én és Bucky egy táborban sétálunk körülöttünk katonákkal, mi pedig megcsókoljuk egymást...
-Megölni jöttél minket?-szólalt meg egy vöröses hajú lány vissza rántva a jelenbe
-Nem...én, nem! Én csak... Ismerlek téged,-néztem Buckyra akinek szemi felcsillantak- és...tudni akarom...miért.-elveszettnek és elesettnek éreztem magam a bosszúállók előtt.
-Sajnalom, hogy megtámadtalak titeket! Eszméletlenül! A Hydra hátba szúrt! Vagyis...csinalni akartak valamit, amit nem hagyhattam...-kerültem a témát. Csak bólintottak. Láttam rajtuk, hogy nem akarnak hinni nekem, de nem érdekelt. Csak bennük bízhattam, és reménykedtem hogy nem fognak hátbaszúrni mint a Hydra...

-Ez volt a te szobád...néhany nappal ezelőtt.-fejem felkapva Tonyra-előtte végig futottam neveiken-néztem rá furán.-Pontosabban a Buckyval közös szobád...-majd rám zárta az ajtót. Szemöldököm ráncolva kezdtem el körbe nézni a szobát. A fürdőbe beérve a Wcre nézve azonnal egy emlék villant be. Egy üzenet. Amit Hydra küldött. Telefonom előkapva néztem át az üzeneteim, de nem találtam semmit. Sóhajtva hagytam ott a helyiséget, majd inkább a szekrényhez mentem. Kivettem egy pizsamát, majd a fehérneműs fiókot kinyitva egy vörös darab akadt kezeim köze. Magam előtt kifeszítve az anyagot mi egy igen vad éjszaka emlékeit vetítette szemeim elé, amibe bele is pirultam. Megdörzsölve arcom hoztam vissza magam a jelenbe. Egyre több minden kerül elő emlékeimből, minél több időt töltök itt.

Gyorsan lefürödve és felöltözve indultam el emlékeim főszereplője felé. Ösztönösen inditottak el lábaim, amik pontosan a férfi szobája elé vittek. Bekopogva az ajtón szinte azonnal ki is nyitotta az ajtót nekem. Csak egy törülköző takarta alsó testét, míg kockás hasán lecsurgott néhány víz csepp. Valószínűleg fürdés közben zavarhattam meg.
-Ne haragudj, ha zavarok...-fordultam el, és indultam volna vissza a szobámba, ha nem fog a karomra és ránt be szobájába. Normál esetben már rég behúztam volna, ha valaki ilyet csinál, de valamiért nála nem voltak ilyen reflexeim.
-Semmire sem emlékszel? Rólunk sem?-nézett rám fájdalmas kiskutya szemekkel.
-D..de...-jutott eszembe rögtön a kis fehérneműs emlék.-Néhány dologra igen. És igazából ezért jöttem. Szinte csak rád emlékszem és ha nem gond, akkor megkérnélek hogy mesélj, hogy ki vagyok pontosan...-kicsit zavarban voltam. Hisz még mindig csak egy törölköző takarta testét. -De előbb felöltöznél?-nehéz volt így vele szemkontaktust tartanom, amit ő is észrevett így aprót mosolyogva indult vissza fürdőjébe.