Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

2

II.
ŐRMESTER

Már több mint egy hete folyik a kiképzése az újoncoknak. Ez alatt az egy hét alatt sok minden történt. Többek között Steven Rogers, aki elfogadva a kisérleti alany szerepét, vált szuperkatonává. Habár éppenséggel az egységben túl nagy haszna nem volt eddig a napig. Lillien nem foglalkozott túlzottan a ténnyel, hogy egy immár jó képességü katona bazári majmot csinált magából. Saját céljára koncentrált, amihez minden nap egyre közelebb vezette osztagát. A keze alatt lévő katonák lassan kiismerték hadnagyukat, és ha lehet így fogalmazni össze is barátkoztak vele. Habár a kiképzéseken Lillien nem engedetett a szigorból, azokon kívül viszont nagyon jól elvoltak egymással.

-Osztag, vigyázz!-vezényszóra a katonák egyenesen kíhúzva magukat álltak a hadnagy előtt.-Mivel ilyen jól teljesítettek a tegnapi és mai napon, hamarabb elmehetnek!-jelentette ki a lány-Továbbá én kaptam azt a tisztest feladatot, hogy tájékoztassam magukat, hogy a tegnap visszatérő katonáknak egy kis zenés, táncolós nem is tudom mit rendeznek a mai estén..-a katonák kitörő örömmel fogadtak a hírt, habár ennek még látszatát nem mutatták. Már nagyon rég nem szórakoztak, szóval ezen az alkalman kapva kaptak.-Elmehetnek!-mondta ki s ezzel a katonák az addigi rendezetségből elkezdtek újongani és ugrálni.
-A hadnagyunk is tiszteletét teszi a bulin?-kérdezte az egyik katona, mire Lillien mosolyogva válaszolt.
-Hogyne. Még fel is lépek maguknak, nem?-a társaság nevetni kezdett a hadnagyuk "viccén". Nem hitték hogy komolyan gondolja a lány amit, mondott, pedig így volt. Lilliennek csodás hangaj volt, legalább annyira mint ő maga.

......

Mindenki nagyban készült az esti programra, ami egy nagyobb kocsmában került megrendezésre. -Csak az egységben lévő emberek voltak meghívva, na meg persze néhány lány a városból. - a két testvér a megbeszéltek alapján a szállása előtt fognak találkozni, hogy onnan együt menjenek a helyszínre.

Lillien nem tervezte magát túlzottan kicsípni a fellépésére, de mivel csak egy ruhája volt ami ilyen eseménykere illik, ezért más választása nem volt, végül nagyon vadítóan nézett ki, mikor kész lett. Haját kiengedve hagyta laza loknikkal díszítve, míg testét egy bordó testhez simuló ruha takarta, ami tökéletesn kiemelte formás testét. Gömbölyű melle és feneke minden vágyakozó és irigy pillantást vonzott magához.

Lillien utolsó simításként magára fújt egy kis parfümöt és már készen is állt az indulásra. Nővére már ott állt az épület előtt, de nem egyedül. Ahogy Lili meglátta, hogy ki a másik személy egy perverz pilantast intezett nővérének, aki csak a szemét forgatta.
-Steve.-köszönt Lillien egy sunyi mosoly kíséretében Amerika Kapitánynak.-Attól független, hogy erősebb lettél, vigyázz a seggedre, mert ha megbántod Peggyt, kicsinállak!-súgta oda neki, míg Peg máshová figyelt.
-Na, indulhatunk Lillien?-karolta meg húgát, majd elkezdte húzni.

A két lányt míg elértek a kocsmáig, sokan megbámulták vagy fütyültek nekik, de teljesen figyelmen kívül hagyták. Nem volt vitás gyönyörűen festettek mind a ketten. A kocsmában Lillien levált a párocskáról, hiszen neki jelenése volt még a mai estén, így viszont a kis galambok bátran kezdtek el flörtölni egymással. Már vagy egy fél órája itt lehettek, de még Lillien mindig énekelt. Nem is csoda, hisz mint már mondtam csodás hangja van és a közönsége állandóan vissza szólította őt. Éppen amikor végzett akkor csapódott oda a párocskához egy másik férfi.

-Buck! Már azt hittem sose érsz ide.-ölelte meg barátját Steve.-Így is sokmindenről maradtál le.-mutatott a színpad felé, ahonnént Lillien sétált lefé.
-Hát ő meg ki?-akadt meg a lányon az őrmester szeme.
-A húgom, Lillien Carter.-válaszolt Rogers helyett Peggy.
-És ő..?-
-Hadnagy. A tartalékosokat képezi ki. Én is az ő osztagában voltam. Amilyen kegyetlen hadnagyként, olyan kedves emberként.-Bucky csak ámultan nézte, ahogy Lilli egyre közelebb ér a társasághoz. Végigmérte az egész lányt tetőtöl talpig, idomain elidőzve szemeivel.
-Lillien, had mutassam be neked James Buchanan Barnest.-szólalt meg Steve. Peg tudta mire megy ki a játék, így csak oldalt mosolygott az orra alatt.-Bucky egy nagyon régi barátom, már a sereg előtt ismertük egymást.-Barnes és Lillien le sem vették egymasról a szemüket. Szavak nélkül képesek voltak flörtölni egymással és már ígyis izzot közöttük a levegő.
-Őrmester.-ahogy kiejette Lillien ezt az egy szót, az valamit meginditott Barnesban. Ráadásként azokkal a gyönyörűen csillogó sötétbarnaszemeivel és azzal a kis sunyi mosollyal, amely a szája szegletében bújkált, megbabonázta az őrmester.
-Szabad egy táncra?-nyújtotta ki kezét Buck, amit Lillien egy kis hallgatás után elfogadott, majd a tánctérre húzva lányt kezdtek el táncolni. Eleinte valami lassú ritmusú zene ment, ami minden 5 percenkét egyre gyorsabb lett. Már a végén Bucky és Lillien nevetve ültek le a pulthoz.
-Rég éreztem már ilyen jól magam.-kuncogott még mindig, amit a férfi is megmosolygott. Egy-egy italt kérve, a férfi kezdett el beszélgetni a lánnyal.
-Honnan jöttél, és miért pont a katonáságot választotta egy ilyen gyönyörű teremtés, mint amilyen te vagy?- a lány elpirult a rá aggatott jelzőn, ami Buckynak nagyon is tetszett. Imádta, hogy zavarba tudja hozni a lányt.
-Hampsteadban születtem és miután meghaltak a szüleim, eljöttem a sereghez. Alig töltöttem be a 18-at, már csatlakoztam is a katonákhoz.-Buck hallotta amit a lány mond neki, de nem tudott rá koncentrálni. El volt foglalva a lányban való gyönyörködéssel. Barnes még nem látott hozzá fogható teremtést...
-Buck figyelsz te rám egyáltalán?-mosolygott rá Lillien.
-Gyönyörű vagy!-csúszott ki száján a férfi gondolata. A lány mindenre számított csak erre nem, így ismételten zavarba jött. Nem tudta hogy miért. Máskor is flörtöltek már vele, de akkor egyszer sem érzett így, most pedig nem értette, hogy ez miben más...
-Köszönöm.-türt füle mögé egy kósza tincset.
-Nem megyünk ki sétálni?-hozta fel Buck a remek ötletet. Már nagyon meleg van az egész épületben a sok ember miatt és a szagok is egyre kellemetlenebbé váltak.
-De! Menjünk.-állt fel Lillien és megragadva az őrmestert kezét, kezdte a kijárat felé húzni a férfit, aki csak nevetve ment a lány után...