Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

9

III.
I LOVE U AND THATS WHAT
I REALY KNOW

A bosszúállók még mindig döbbenten álltak az előbb történtek előtt.
-Én nem bízom a csajban.-jelentette ki Thor, amivel többen egyet is értettek.
-Nick megbízik benne, holott Ő senkiben sem bízik. Szerintem ez egy nyomós indok, hogy mi is bízzunk benne.-állt ki Nat az új jövevény mellett.
-Ez egy jogos megállapítás Romanof ügynök.-ismerte el Rogers.-De ez nem azt jelenti, hogy nekünk is meg kéne bíznunk benne. Az arcát sem hajlandó megmutatni, ez mar alapjáraton gyanakvást keltő.
-Ez így igaz.-állt ki barátja melett Bucky a szőkeséggel az oldalán. Valóban, a lány tényleg Bucky Barnes barátnője volt, viszont a férfi nem táplált iránta érzelmeket. Csupán úgy érezte, ezt kell tennie, hogy el tudja felejteni szerelmét, kinek arca még mindig szemei előtt lebegett.
-Biztos vagyok benne, hogy el fogja nyerni a bizalmunkat egyszer. Csak idő kell ehez is.-állt fel Clint az asztaltól.-Most viszont, ha nincs más akkor megyek lefekszek.-indult meg szobájába az íjász, amibe társai is követték.

Azon a szinten, -ahol Lillient helyezték el-, volt Nat szobája is viszonylag elég közel egymáshoz.
Natasha szobája ajtaját nyitva egy fura fulldokló hangott vett észre az új katona ajtaja mögül, amihez később halk köhögés is társult. Gyors léptekkel szelte át a két szoba közti távolságot, majd a kilincsre rakva a kezét akart volna benyitni, de a szoba ajtaja zárva volt. Azonnal dörömbölni kezdett az ajtón, mire a bent lévő lány megijedt, és egy kicsit vissza rántódott a jelenbe.
-Lillien! Jól vagy?-aggódott az ügynök.
-Igen.-hallatszott bentről egy elhaló gyenge válasz.-Nincs semmj bajom, ne haragudj, ha megzavartalak valmaiben.-a lány hangja erőtlenül hangzott, és habár Natasha aggódott a lányért, mégsem akarta beleütni az orrát a lány dolgaiba. Nick mondott pár dolgot a lányról, hogy nehéz élete volt, és hogy nehezére esik vissza illeszkedni a társadalomba, de nem gondolta volna, hogy ilyen rossz a helyzet. Fury azt is elmondta Natnak, hogy a Hydra vadászik a lányra, de azt már nem említette meg, hogy miért.

Az Romanof elhúzva a száját, ment vissza a szobájába, majd magára zárva az ajtót, fürödt meg, majd feküdt le.

Eközben a szomszéd szobába, Lillien rohama egyre inkább alább hagyott, így a lány elszenvedbe magát a fürdőig engedte meg a kádat egy kevés vizzel, hogyha elaludna, ne fulladjon bele. Habár a lány agyába ez ilyen információként raktározódott el, köze sem volt az ingerhez, ami ezt kiváltotta belőle.

(vissza emlékezés)

1978

-Ha kell újra és újra a fulladásig tartalak a víz alatt, te mocskos szuka!-ordított vele egy Hydra ügynök, aki általában végezte a lány kínzásait vagy büntetéseit. Hogy miért tettèk ezt vele? Lillien sose engedelmeskedett a Hydra katonáknak, ezért azok úgy döntöttek, hogy meg fogják törni a lányt, hogy egy gyilkoló géppé tudják nevelni. Ezer féle kínzást alkalmaztak rajta éveken keresztül, s habár mentálisan is fizikálisan is sikerült összetörni, mégsem volt hajlandó együttműködni a Hydrával...

Többek között az egyik kínzása ez volt.
Egy kádat teli engedtek jég hideg vizzel és abba belefektetve a lányt, nyomták újra és újra a jeges víz alá fejét. Volt olyan, hogy újra kellett éleszteni a katona lányt, de még így sem hagyták abba....

(Visszaemlékezés vége)

Lillien a fürdéssel végezve törölte meg testét, ahol fellelhető volt néhány heg. Hasán, combján, hátán és karjain is egyaránt. Nem szerette nézni magát a tükörben, mert minden egyes sebére nézve egy emlék jutott eszébe, hogy hogyan is szerezte azt...

Nagyon erős lány volt Lillien Carter. Rengeteg rosszat élt át. Évtizedeken keresztül verték és kínozták, de ő mégis itt van. Az utóbbi években úgy érezte, végre búcsút inthet a múltnak és a Hydrának, és végre boldogan élhet, nyugalomban, de e helyett mást kapott.

A toronyba kerülve a múltja fájdalmas emlékei elkezdték újra égetni egész lényét, akár a pokol lángjai. Nem tudta elhinni, hogy újra láthatta szerelmét, mélységesen örült, hogy szerelme életben van, és hogy legalább ő boldog annak lánynak az oldalán, még ha fájt is őket együtt látni.

Lillien felvette maszkját a földről, majd azt az éjjeliszekrényére rakva, feküdt le puha ágyába. A plafont bámulva ugyan az a szürke haldokló fény volt megint szemeiben, mint azon a napon, mikor megtudta, hogy szerelme életét vesztette a csatában....

Másnap reggel nagyon korán kelt fel Lillien. A toronyban nagy volt a csend, de ez nem is volt baj. A katona magára kapva a maszkját a biztonság kedvéért, indult megkeresni a konyhát, még mielőtt a többiek is felkelnének. Csupán egy egyszerű szendvicset csinált magának, s mikor indult volna szobájába, hogy békésen fogyassza el ott a reggelijét, egy nem várt személy állt mögötte keresztbe tett kezekkel.
-Nagyon kíváncsi vagyok, mit rejteget a maszk alatt...-lépdesett közelebb Tony a lányhoz
-Ne legyen.-mondta, majd már magára is hagyta a férfit a konyhában. Tudta, hogy nem lesz sétagalopp az itt eltöltött ideje, de nem is tervezett kimozdulni a szobájából, ami megkönnyíthette az egészet számára.

Pár óra múlva a Stark torony feléledt és a szokásos nyüzsgéssel kezdett neki a napnak. A bosszúállók nagy része nem tartózkodott az épületben, volt aki szimplán a barátaival ment el például Natasha, Clint és Wanda, vagy Thor és Benner, de volt olyan aki inkább randira ment, mint például Tony és Pepper, vagy....mint Bucky és a szőkeség.

Lillient mardosta a féltékenység és a bánat, de nem akarta azt sem, hogy miután egykori szerelme megtalálta a boldogságát, vissza rántsa őt a fájdalmas múltba, így inkább hagyta. Mivel a torony üres volt, így Lillien bátran kimerészkedett szobája biztonságos falai közül. Habár maszkját így is inkább magán tartotta, de egy fokkal magabiztosabban ment ismét a konyhába, hogy egy kis ebédet készítsen magának, miközben egy régi öreg számot dúdolt, ez volt az egyetlen, ami boldog emlékeket idézett fel benne...

-I tell myself you don't mean a thing.
And what we got, got no hold on me
Hmmmhmmhmmhmmmmmm-dúdolta, s úgy belefeledkezett az énekbe, hogy észre sem vette ki áll mögötte hatalmas nagy sokkban.-I tell myself I don't care that much,
But I feel like I die 'till I...-Lillien ekkor kezdte el érezni, hogy nincs egyedül a konyhában így egy gyors mozdulattal fordult meg, egy kést szegezve az idegen felé, s így került szembe a sokkolt Steve Rogerssel. A lány szemei kitágultak. Nem bukhatott le ilyen könnyen...
-L...lillien?-a levegő megrekedt a lány torkán.-Nem tudod letagadni. Ezer közül is megismerném a hangod.-lépett közelebb, mire Lillien csak hátrált. Steve meglepődve vette tudomásul a lány reakcióját, így inkább megállt.
-Lillien...
-Nem mondhatod el Buckynak!-vágta félbe mondata közben a kapitányt.
-De Lillien...
-Nem és kész!!-emelte meg a hangját.-Látod, hogy boldog...-a szavak marták a katona torkát, de nem tehetett semmit sem ellene. Steve arca egyszerre átfordult egy sajnálkozó tekintetté.
-Rendben...-egyezett bele Rogers nagy nehezen. Pont ebben a pillanatban esett be a többi csapattag is, köztük Bucky és barátnője, Sarah. A lány szeme össze akadt az egykori őrmester tekintetével, de azt Lillien hamar megtörve indult a szobájába.
-Ennek meg mi baja?-értetlenkedett Buck, mire Steve csak sóhajtott.
-Semmi....