Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

24

Nem ők lettek volna, ha nem fújják fel még jobban az egészet, mint ahogy azt kellene.
Hajnali 2 körül Tony egyik helikopterében landoltam az egyik legjobb kórházban New York belvárosában. Rögtön orvosok vettek körül és már mentünk is a szülőszobára, ahová Bucky végig követett. Valamilyen oknál fogva nem jöhetett be velem viszont. Valamiféle járvány terjedt a kórházba, utánna valami protokolróp beszélt a nővér. Nem értettem semmit. El voltam foglalva az egyre sűrűsödő fájásokkal.
Egy eléggé... fehér...szobába toltak be, ami teljesen át volt áztatva fertőtlenítővel. De ez csak jó nem? Legalább tudom, hogy itt nem szed össze valamit a baba.
-Fiú? Lány?-kérdezgetett az egyik nővér a fejem mellett.
-Nem..tudommm-jöttek a következő fájások.-Meg lepetésnek szántuk a párommal.-igyekeztem a videókban látott és könyvekben olvasott légzésgyakorlatokat alkalmazni, de mit ne mondjak. Szart se ért...
-Nagyon jól csinálja...-legszívesebben megütöttem volna azt a nővért, de még ennyi tartás volt bennem. Hogy később mi lesz... Na azert nem vállalok felelősséget!

Bucky pov.

-Túl hamar érkezik a baba!-adtam hangot aggodalmamnak.-Kora szülött! Csak ne legyen semmi baj!
-Nyugi Bucky! Minden rendben lesz. Ülj le egy kicsit.-nagyon ijesztő volt az este közepén a fájdalomtól szenvedő szerelmem látványára kelni. Hírtelen azt se tudtam mi történt, majd mikor láttam, hogy ez most a kis tökmag ideje, be is pánikoltam. A nagy tél katonáját. Sőt a félelmetes gyilkos ex hydra ügynököt megijesztett egy kis ártatlan baba. Már most egy kis bajkeverő. Mi lesz vele még később...

Régóta odabent vannak már, és még mindig Lili kiabálása hallatszik a szobából. Majd csend lett... Mindenki felpattanat a székéről, s pár perc múlva egy erős sírás hallatszott a szoba felől.
-Gratulálok Barnes!-fogitt velem kezet Tony egy hatalmas vigyorral a száján. Én sem tudtam letörölni a mosolyt arcomról. Sorra gartuláltak, mikor is megérkezett a nővér.
-Mr. Barnes?-bólintottam.-Gratulálok! Kislány, 3568g, 40cm. Egy koraszülötthöz képest nagyon jó értékek. A kismama pihen a babát pedig vizsgálják. Ha akarnak egyesével bemehetnek a hölgyhöz.-azzal el is ment. Lépteimet szerelmem szobája felé urányítottam, ahová benyitva, egy békésen szuszogó, kába nőt láttam.
-Hogy van az én erős kismamám?-ültem le mellé.
-Mint akin átment egy úthenger.-mosolygott rám gyönyörű ajkaival.
-Végül Katrina lett. Legalábbis remélem.-kuncogtam aprót.
-Igen. A nővéreknek is tetszett. Kreatívnak gondolták.-kacagott fel, ahogy ereje engedte neki. Egy kopogás szakította félbe nevetgélésünket. Egy nővér lépett be a szobaba katjaiban egy rózsaszín lepedőbe csomagolt édesen szundító picilánnyal. Az én kislányommal. Azonnal felpattantam a székről, s a nővér elé álltam. Át akartam venni, de olyan kis törékenynek tűnt. Féltem, hogy bántanám...
-Nyugodtan Bucky...-szerelmem erőtlen hangja kíséretében vettem át Katrinát a nővér karjaiból. Ahogy átvettem, mint aki megérezte, hogy ki tartja, kinyitotta szemeit, s egy apró kis mosoly jelent meg szája sarkában.
-Sziaa...-pici keze akkora volt mint az ujjam, amit tenyerével át se tudodtt érni. Szerelmemhez sétáltam, gyermekünkel a karomban, s leülve szorosan mellé néztük azt a kis tökmagot.

-Rám hasonlít...-hallottam meg Tony hangját az ajtóból.
-Takarodj!-nevettem aprót baromságán.
-Jó rátok nézni...-folytatta egy kedves hangszínben tovább.-Nagyon jó szülők lesztek, sőt, már most azok vagytok..
-Mindent köszönök Tony! A legelső perctől kezdve. Mindent.-egy féloldalas mosoly jelent meg a kaszanova arcán.
-Nagyon szívesen.-azzal ki is ment.

Lillien pov.

Néhány nap múlva haza is engedtek Katrinaval együtt, s ahogy a Stark toronyba értem egy üdvözlő ünnepség fogadott.
-Mégis mi ez?-nevettem kicsit összezavarodva.
-Egy köszöntó party neked és a legújabb Bosszúállónak. Katrina Barnesnak.-jött oda hozzám Tony egy pohár pezsgővel.
-Nagyon édes tőletek de nem kellett volna.
-Dehogynem. Sőt! Még egy ajándékkal készültem, illetve készültünk nektek.-Bucky néztem félszemmel, de ő rám se bagózott. Tuti neki is benne van a keze. Natasha lépett elő Clintel az oldalán, majd egy kulcsot lebegtetett meg előttem.
-Ez meg mi?-értetlenkedtem.
-Egy kulcs..-tette a hülyét Natasha.
-De minek a kulcsa?-csak nem az amire gondolok...
-Egy házé. A házatoké. Szép nagy kertel. Saját kis faházzal, játékokkal a picurnak. És a legfontosabb, hogy biztonságos helyen.-könnyek gyűltek a szemeimbe és alig bírtam tarnai magam.
-Köszönöm szépen srácok!-szipogtam.

******

Néhány hónapba telt mire átköltöztünk a házunkba és mint kiderült. Nem túl közel, de nem is túl messze lesz a Bosszúállók új tanyájától. Nagyon örültem, hogy habár élhetjük a saját életünket Buckyval, a többieknek sem kell hátat fordítanunk. Apropó Bucky.
Annyira imádja Katrinat. Állandóan vele van. Egy percre sem téveszti szem elől. A srácok pedig gyakran lejönnek hozzánk. Mindannyian imádják a kis bosszuállót. Natasha és Tony legutóbb egy aprócska egyenruhát hozott neki. Pink és fehér keverékkel. Úgy tűnik minden helyre állt. A Hydrát lassan felszámolják. Sehol egy ellenség, az életünk boldog és teljes...

VÉGE