Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

4

IV.
ÚJRA EGYÜTT

Steve távozasa óta a táborban csend van. Az ezredes haragszik mind a kapitányra, mind Peggyre, az idióta ötlet miatt. Lillien pedig csak reménykedett. A kiképzésein már nem volt megtalalható a hetekkel ezelőtti jó kedv. Mindenki csendben és a lehető legjobban végezte a dolgát, miközben aggódtak a hadnagyukért.
-Elmehetnek!-jelentette ki Lili az egyik kocsinál támaszokdva, miközben valamit írt egy lapra. A katonái sóhajtva áltka fel a földről, hogy távozhassanak.
-Várjanak!-állította meg őket a kiképzőjük lerakva a tollat és a papírt lépkedett közelebb a srácokhoz, majd tőlűk 3 méterre megallva, háta mögött összekulcsolt kézzel egyenesen megállt.
-Önök ezalatt a hónap alatt rengeteget tanultak és fejlődtek. Remek katonákká váltak és biztos vagyok benne, hogy a terepen is ugyan ilyen kiváló harcosok lesznek. Úgy gondolom immár kijelenthetem, hogy készen állnak éles bevetésre is. Köszönöm az együttműködésüket a kiképzés alatt.-zárta le beszédét, majd elfordulva lépkedett vissza a kocsihoz.
-Hadnagy!-szólalt meg az egyik katona, mire hátra nézett Lillien. A katona kezével a kijárat felé mutatott, ahol az erdő felől több száz foglyul ejett katona vonult, élén Stevevel és Buckyval. Amint meglátta szerelmét Lillien alig hitt a szemének, de lábai mégis elindították őt a csoport felé. Amilyen gyorsan csak bírt szaladt Bucky felé, aki amint észrevette kedvesét szintén futni kezdett felé. Könnyes szemekkel borultak egymás karjaiba, amit mindenki egy halvány mosollyal nézett végig.
-Azt hittem soha többé nem látlak!-folytak le könnyei arcán. Buck kezei közé véve a lány arcát csókolta meg őt. Abban a csókban minden érzelmük benne volt. A fajdalom, a félelem, a szerelem és a vágy is. Elválva egymástól homlokukat egymásnak dőlve lihegtek.
-Hiányzott a hadnagyom...!-Lillien csak felnevetett Buck mondatán, majd újra szoros ölelésben forrtak össze. A lány kissé elhajolva szerelmétől, azonnal keresni kezdte Stevet a szemével, s mikor meglátta őt nővérével csak egy aprót mosolygott. A kapitány Lillienre nézve, látta, hogy a lány egy "Köszönöm"-öt eltátogva bújik vissza legjobb barátja ölelésébe. Örült, hogy barátja talált végre egy olyan lányt, akivek nem csak egy éjszakát tervez tölteni, hanem valami sokkal hosszabbat.

Lillien nem hagyott békét Buckynak, amíg el nem ment az orvoshoz, hogy megbizonyosodjon róla, nincs semmi baja szerelmének. Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt az őrmesterrel, így Lillien is teljesen megnyugod hatott végre.

Az estét Buck újfent Lillien szobájában töltötte. Nem bírták elengedni egymást. Úgy érezték, hogyha ezt megteszik, akkor soha többé nem látják egymást.
Lillien, Buckyn feküdve cirógatta a mellkasát, míg Buck kezei szorosan a lány köré voltak tekeredve.
-Nagyon hiányoztál...azt hittem, hogy oda vesztél...-szólalt meg Lillien megtört hangon.
-Ssh...-Tette egyik kezét a lány fejére.-Itt vagyok ne aggódj.-nyomott egy csókot hajába.-Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád.-állánál fogva irányította tekintetét a lánynak, hogy szemeibe nézve mondhassa.
-Ahogy nekem sem.-a lány hangja álmoskásan csengett, így Buck betakarta magukat és lakapcsolta a villanyt, majd feljebb húzva lányt helyezkedett el. Lillien átlendítve lábát a katona hasán, fejét betig nyakába fúrva aludt el, amiben a fèrfi is követte őt.

.....

Steveben a többi katona immár megbízott, mint kapitányukban. Azzal hogy kimentette őket tisztelni kezdték a többiek és tudták, ha vissza kell menniük akkor csakis Rogers kapitány vezetésével mennek. Buck nagyon hálás volt Rogersnek, hogy kiszabadította, habár tudta, hogy ez részben az éppen rajta pihenő lánynak is köszönhető. Steve elmesélte neki, hogyan reagált Lillien, mikor nem találta őt, a visszatérő katonák között. Még mindig megmosolyogta ezt. Rogers úgy írta le kedvesét az ezredessel szemben, mint egy oroszlánt a báránnyal szemben. Természetesen itt az ezredes volt a bárány, aki alig bírt megszólalni Lillien kiakadása után.

Másnap reggel a tábor sokkal vidámabb hangulatban kezdte a napot. Mindenki örült a visszatérő katonáknak és újra felmerült egy parti gondolata, amit Rogersnek és a katonánaknak szerevznének, ahol Lillient újra meginvitálták fellépőnek. A terv még kezdetleges volt, de mindenki támogatta az ötletet. Főleg Bucky, aki azon túl hogy barátjának akart ilyen úton is köszönetet mondani, kedvesét is hallani akarta énekelni. Főleg azután, miután megtudta, hogy a lány saját dallal készül, amit ha jól tudja, akkor ő ihlette.

-Lilliennn-próbálta győzködni a lányt, hogy mutassa meg neki alkotását, de a lány hajthatatlan volt.-Na mutasd meeg.
-Barnes őrmester..-kezdett volna bele, de a férfi felbevágta.
-Úgy van. Felettesed vagyok, szóval megparancsolom, hogy mutasd meg a dalt!-Lillien csak vigyorgott a férfi gyerekes próbálkozásain.
-És mi lesz, ha nem? Megbüntet Barnes őrmester?-harapta be alsó ajkát Lillien, mire a férfi agyában azonnal képek reppentek fel, mit csinálna a lánnyal, s csak egy perverz mosolyra húzta az ajkait. A lány direkt csinálta azt amit, habár nem ezt a reakciót várta. Ő is zavarba akarta hozni a fèrfit, ahogy őt minden alkalommal, de ismét Lillien maradt alul, ahogy meglátta felettese perverz mosolyát. A lány csak sóhajtott és tovább indult a kiképzésre.
-Felejts el Bucky.-hagyta le, de a férfi utánna futott.
-Mit csináltam?-fogta meg a kezét Lilliennek.
-Semmit, csak próbáltalak zavarba hozni, de egyszerűen hihetetlen vagy!-kuncogta, amit a férfi is megmosolygott.
-Ha látnád magad olyankor, megértenéd.-Lillien csak megforgatta erre a szemét, de semmi mást nem reagált rá. Az éppen sorakozó katonái elé állva Lillien kezdte el a kiképzést ma is, amit Buck nézett, egy ott parkoló kocsin ülve.

Az edzés a szokásos módon lett megtarva, annyi különbséggel, hogy ma az edzés végét nem futással, hanem lövéssel zárták. Mindig egyre távolabbi célpontott kellett eltalálniuk a katonáknak, ami ment is egy bizonyos távolságik, de már 700méternél senki nem talált célba.

-Jól van, remek! Szép eredményeket értek el. Holnap folytatjuk. Elmehetnek!-a katonák szépen eltűntek a szem elől, majd Lillien oda lépkedett szerelméhez.
-Barnes Őrmester...-Buck imádta, amikor így szólitotta a lány, de hogy miért azt nem tudta volna megmagyarázni. Az ő szájából valamiért olyan jól hangzott. Kissé kihívóan és csipkelődősen. Egyszerűen csak imádta.-...Nem akar egy kicsit gyakorolni?-intett fejével a fegyverek felé egy kihívó mosollyal.
-Ez most egy kihívás akar lennei Carter hadnagy?-ugrott le az autóról, és kedvesével az oldalán elhelyezkedtek a fegyverek mellett. Beállítva a fegyvereket vették célba a kiállított bábukat, amiket sorra találtak el.
Barnes egészen 1500 méterig pontosan találta el a kiallított célpontokat, de utánna már nem talált célba, míg Lillien egészen 2200 méterig pontosan eltalált mindent, amit Buck egy büszke mosollyal figyelt. A lány ahogy elhajolt a puska távcsövétől a férfi büszke pillantásával találta szembe magát.
-Mi az?
-Ez kurva szexy volt.-a lány megharapva alsó ajkát próbált elrejteni mosolyát több kevesebb sikerrel.

-Galambocskáim!-zavarta meg őket Steve és Peg.
-Van egy jó és két rossz hírünk.-kezdett bele Peg.-A jó az, hogy holnap megrendezésre kerül a parti, amit már beszéltünk. A rossz pedig, hogy utánna újabb bevetésre kell menni....-a lány megállt itt és nem folytatta, csak szomorkás szemekkel nézett az őrmesterre.
-2 rossz hírt mondtál Peggy...-rancolta szemöldökét a a fiatalabbik Carter.
-Neked is menned kell, de...az ezredes téged máshová küldött...-
Buck erre mérgesen kapta fel a fejét....