Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

5

V.
MÉG TALÁLKOZUNK

Bucky mérgesen kapata fel a fejét. Nem tetszett neki, hogy Lilliennek is háborúba kell mennie, de még kevésbé tetszett neki, hogy teljesen máshová küldték, mint ahová őt.
-Nem engedem! Vagy velem jön vagy itt marad!-ejtette ki idegesen a szavakat száján Barnes.
-Bucky, tudod, hogy ez nem a te döntésed, és ahová Lillient küldték, nem lesz veszélyben. Mesterlövész. Távol lesz a harcmezőtől.-érvelt Steve, aminek habár Barnes igazat adott, mégis idegességgel és aggódással töltötte el a férfit. Lillien sem akarta elengedni egyedül Buckot, de mint ahogy a kapitány mondta, ebbe nincs túl sok beleszólásuk.
-Bucky...-fogta közre apró kezeivel Barnes őrmester arcát Lillien.-Nekem nem lesz semmi bajom ott, inkább te légy óvatos. Ne vonja el ez a figyelmedet a harctéren, érted?-nézett szemeibe aggodalommal.-Nem akarok arra hírre hazatérni, hogy megint elfogtak a németek, vagy rosszab, hogy meghaltál... Rendben?-Bucky kezeit a lány kezeire rakva bólogatni kezdett. Nem tudta szavakkal leírni egyik fél sem mennyire féltették a másikat. Hiába tudták egymásról, hogy kitűnő katonák, ez nem volt garancia arra, hogy nem történik tragédia csupán egy apró botlás miatt...

A parti napja hamar eljött ezzel hozzva magával az újabb csatába vonulás napját is. Az utcák sötétek és kihaltak. Mindenki a partin szórakozik és várják, hogy a gyönyörű Lillien Carter hadnagy belekezdjen előadásába.
Egyedül Steve és Bucky nincsenek még a helyszínen, hanem afelé haladva rohannak a kihált utcán.

-Buck, ne rohonaj ennyire, ugysem kezdi míg ott nem vagy.-futott barátja után, de azt nem érdekelte, így még jobban belehúzott.

Pont mikor beértek az épületbe lépett fel Lillien is a színpadra. Szemével azonnal a tömeget kezdte el vizslatni, s mikor össze akadt a tekintete Barnesével egy apró mosoly után énekelni kezdett, amit mindenki újjongva fogadott.

-I tell myself you don't mean a thing
And what we got, got no hold on me
But when you're not there I just crumble

I tell myself I don't care that much
But i feel like I die 'till I feel your touch
Only love, only love can hurt like this
Only love can hurt like this

Must've been a deadly kiss
Only love can hurt like thiiiiiis...-

csodálatos hangja megtöltötte az egész termet. Mindenki fütyült, újjongott a lánynak, csókokat dobáltak neki és hasonlók, de Lilli csak Buckkal szemezett, míg énekelte a számát, amit az ő katonájának írt. Néhany számot még elénekelve jött le a színpadról, és egyenesen Bucky karjaiba ugrott.
-Csodálatos voltál Lillien.-tolta el picit magától, szemei vegig futva a lány testén állapította meg, hogy kinézetre is csodálatos a vele szemben álló teremtés.

Lillien testét egy fekete vékony anyagú testhez simuló ruha takarta, ami kissé dekoltált volt, így rögtön oda vonzotta Bucky szemét, mire a lány csak megcsapta a férfi vállát, aki zavartan nevetve nézett vissza a lány szemeibe.
-A szemem itt vannak fent.-mutatott arcára, próbálva egy komoly tekintetet tartani, ami nem sikerült így elnevette magát.
-Gyere inkább, meghívlak egy italra.-terelte a témát Buck és húzni kezdte a pult felé, ahol a lánynak egy üveg sört, míg magának whiskeyt rendelt.
A két katona közt érezhető volt egy kis szomorúság, a holnapi események miatt, de próbáltak jó kedvet erőltetni magukra egymásért.
-Lillien..-fordult a lány felé Bucky egy nagy sóhajjal.-Lehet, hogy korai még, de èn szeretném, ha tisztában lennél az érzéseimmel, mielőtt elmész. Termeszetesen nem baj, ha nem mondod vissza, vagy nem így érzel csak tudod...-Buck megelégelve a saját nyökögését, erőt vett magán.-Szeretlek!-a lány nem tudta egyhamar feldolgozni mit is mondott neki a férfi, de amint sikerült azonnal egy hatalmas mosoly terült el a száján és a férfi karjaiba bújt. Buck azt hitte, hogy ezzel a lány csak próbálja menteni a helyzetet, és hogy ő nem így érez iránta, de mikor meglátta Lillien gyönyörű, boldogságtól csillogó csoki barna szemeit, rájött, hogy közel sem erről volt szó.
-Szeretlek.-és ez a mondat meg is pecsételte gondolatát, miszerint az egyetlen lány akit szeretett a földön, viszonozta az érzéseit. Hatalmas boldogságában kezét a lány állára téve húzta közel magához egy szenvedélyes csókra, ami talán sose ért volna véget, ha az éjszaka nem ilyen rövid lett volna. A csókban minden érzelmüket belevitték. A félelmet, hogy talán soha többet nem látják egymást, és a soha el nem múló szerelmüket, ami olyan hatalmas volt, hogy az életüket is képes lesz befolyásolni.

Aznap este csodálatos perceket töltöttek együtt. Beszélgettek, nevetgéltek...egyszóval jól érezték magukat. Kiélvezték az egymással töltött perceket, hisz a holnapi bevetésre Lillien nem megy és már kora hajnaltól máshová rendelték a lányt. Emiatt rosszul is érezte magát, hisz így nem tudott a férfival lenni, mikor elindul.
-Bucky,... nagyon vigyázz magadra.-nézett szomorúan a szemébe a lány.
-Vigyázok magamra Lili. Megígérem.-húzta közel magához a lányt és egy csókot nyomott vörös ajkaira.

Az idő nagyon gyorsan telt, és már csak azon kapták magukat, hogy Lilliennek indulnia kellett. Még jóformán a nap sem kelt fel, mikor egyenruhájába egy kocsi előtt állt indulásra készen. A két szerelmes egymás előtt állt homlokukat egymásnak döntve.
-Vigyázz magadra szerelmem.-suttogta maguk közzé Barnes.
-Te is vigyázz magadra Bucky. Nem leszek ott, hogy megvédjelek.-Bucky csak felnevetett a lány mondatán.-Nagyon szeretlek.-suttogta a lány a rorkát szorongató szomorúságtól, de Barnes meghallotta így is.
-Ideje indulni.-szolt oda nekik az egyik katona, aki többek között Lilliennel tartott. A két szerelmes egy csókkal búcsúztak el egymástól, majd Lillient felsegítették a kocsira, azzal az éjj leple alatt el is hagyta az egységével a Lehigh tábort.
-Még találkozunk...-suttogta maga elé Lilli amit Buck már nem is hallhatott, vagy láthatott a sötét miatt.

Amint eltűnt az autó az erdőben, Bucky megfordult, és tőlle néhány méterre felfedezte Stevet. Barátjához sétálva próbálta leplezni szomorúságát.
-Hogy-hogy itt vagy és nem a partin Peggyvel?-kérdezte.
-Bucky. Lillien erős és ügyes katona. Nem lesz semmi baja. Épségben visszatér hozzád.-rakta egyik kezét Barnes vállára.
-Tudom Steve, nálla ügyesebbet és erősebbet nem is ismerek a világon.-nézett az erdő irányába....