Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

23

Nehéz indulás

5 hónap. Ennyi idő telt el mire Lillien felébredt. 5 kemény hónap. Lillien izmai nem tudák megtartani testét. Így az utóbbi hetekben kerekes székre és fizikoterápiára ítélték. A kismama nagyon nehezen nyeri vissza erejét, mely jelen állapotában nem a legjobb dolog. Hisz nem lesz képes világra hozni gyermekét...lenné még egy esély ugyan. A császározás, de félő, hogy nem bírná a teste és a szíve. Így is túl sok trauma érte már őt, és jelenleg a dolgok nem akarnak egy éles jobb kanyart venni.

Lillien pov.:

A terápiának köszönhetően lábra tudok már állni, de semmi több. Emelni azokat nem megy igazán. Szerencsére Bucky mindenben segít nekem amiben csak tud.
-Szívem..-nyüszögöm Buckynak fáradtan az este közepén. A baba nem bírja abba hagyni a rúgdosást már lassan 1 órája, nekem pedig már kiszakad a hasam tőle.
-Bucky..-lököm meg karját, mire azonnal felriad.
-Mi történt?-pattan fel azonnal.-Jól vagy?!-aggodalmaskodik. Aprót kuncogot a kis akciójára.
-A gyermeked úgy döntött, hogy kitáncolja a méhem.-kicsit megnyugodott ahogy elnéztem, majd egy apró mosollyal hasalt le az ágyra, majd kezét hasamra simítva elkezdte simogatni azt, majd édes hangon kezdett beszélni gyermekünknek.
-Nem szabad ilyet csinálni anyuval tökmag...-nyomott egy csókot a pocakomra, mire azonnal abba is maradt a karate odabent.-Úgy bizony. Anyának pihenésre van szüksége. -kezét le nem véve hasamról hajolt most hozzám, hogy nekem is adjon egy csókot.
-Mit gondolsz mi legyen a neve?-kulcsolom össze hasamon lévő kezét, enyémmel.
-Ha lány lesz... legyen a neve Katrina.-csak felhúztam a szemöldököm erre az érsekes névre.
-Katrina?
-Igen.
-Mint a hurrikán?
-Igen. Mert ugyan olyan erős és mindent elsöprő lesz ő is, mint az.
-Jólvan. Legyen Katrina.-kuncogom el magam.
-És ha fiú?-kérdi Bucky.
-James. Ha fiú lesz, akkor legyen James.-elmosolyodott az ötletemre.
-Utánam akarod elnevezni a picit?
-Igen. Szerintem aranyos.-piszkáltam ujjaim, mire csak nevetett és magához húzott.
-Tetszik az ötlet.
-Bucky...
-Hm?-már hallottam a hangján, hogy nagyon fáradt.
-Szeretlek!
-Én is téged szerelmem!

Az este további része nyugodtan telt. Másnap pedig egy fárasztó torna keretein belül kellett megróbálnom sétálni. Elég erőt éreztem magamban, hogy megtegyek pár lépést a két hosszú korlát között. Inbojgó lépéseim miatt, Buck és Tony végig ott volt mellettem, de mit ne mondjak, sikerült esés nélkül végig csinálnom.

-Sikerüült!!-sipítottam örömömben, min a többiek csak nevettek.
-Jól van Lillien!-jött oda hozzám Natasha tapsolva és mosolyogva.-Ha így folytatod még a végén futni fogsz holnapra.
-Ne csípkelődj vele Nat. Ma kicsit érzékenyebb.-szólt közbe Bucky vigyorogva.
-Haha...-forgattam a szemem.
Nem hiába vagyok érzékenyebb ma. Ugyanis kicsit félek. 36 hetes vagyok ma. Ami azt jelenti, hogy nagyjából 1-2 hét múlva esedékes a szülés. Nagyon rástresszelek, és a stressztől be indulhat a szülés, de ettől csak még jobban stresszelek.
Valószínűleg az aggodalmam kiülhetett az arcomra, ugyanis hamar Bucyk guggolt le elém és fogda tenyere közé arcom.
-Valami baj van? -aggodalmas pillantásaira egy nagyot dobbant a szívem. Tökéletes apa lesz majd. Tudom. Nem biztos magában a Hydra miatt, de az nem ő volt. Ő az a James Buchanan Barnes akit 1942-ben ismertem meg.
-Félek James. Félek a szüléstől.-éreztem, ahogyan egy könnycsepp gördül le arcomon, mit Bucky azonnal le is törölt.
-Nem lesz semmi baj. Ott leszek veled, és a legprofibb orvosok fognak körbe venni. Tony elintézte. Te pedig egy nagyon erős nő vagy. A legerősebb akit ismerek. Nem lesz semmi baj szerelmem!-szavai némiképp adtak egy kis bátorságot, de a félsz még mindig bennem volt.

A srácok edzenek. Ismerős sztori mi? Na mindegy. Most nem történt semmi baj. Sem egy őrült ex nem jelent meg az ajtóban, sem pedig a Hydra nem próbált meg befolyásolni. Csendes volt a torony. Olvasgattam a baba nevelésről egy kicsit, miközben a Natashatól kapott fagyim majszoltam. Egy óra alatt hamar meguntam ezt az egészet, ezért lementem a srácokhoz. Az ajtón benyitva az a kép tárult a szemeim elé, hogy Bucky lenyomja Stevet a padlóra.
-Nem lepődtem meg!-kiabáltam oda nekik, mire mind felkapták a fejüket. Buvky azonnal felpattant Stevenről ês vigyorogva odasietett hozzám, majd egy csókot nyomott a számra.
-Jól vagy?-kérdezte halkan szerelmem mire bólintottam egyet elveszve kék szemeiben.
-Csipkelődni jöttél le hozzánk Lil?-játszotta a sértődöttet Cap.
-Miért? Tök jól csinálja.!-kacsintott rám Tony.-Jól vagytok?-jött közelebb hozzám és le is ült mellém.-Most már elmehetsz Barnes. Innen elszórakoztatom én a szerelmed.-ezt csinálják állandóan. Jó barátság alakult ki közöttük az utóbbi hetekben. Felváltva bébiszittelnek engem, amit bevallok néha idegesítő.
-Jól vagyunk.-simítok hasamra.-Egyre gyakrabban zsonglőrködik a veséimmel, de már lassan hozzászokok. Egy aprót kuncogott.
-Biztos nem akarjátok tudni a nemét?-a kérdést egy hatalmas csattanás követett. Felnézve láttam, hogy megint Steve fekszik a padlón.
-Nemár Rogers! Ne hozz rám szégyent!-álltam fel a gurigás székből és habár eléggé gyenge lépésekkel de oda sétáltam a ringhez.
-Oda figyelj a mozgására. Nem olyan kiszámíthatatlan!-nem is realizálódott bennem hogy mit tettem, amíg körbe nem néztem és láttam, hogy mindenki engem bámul.
-Végülis...így is lehet fizikoterápiázni.-tolta a fenekem alá a székem Tony.
-Az adrenalin mi?-kuncogott Wanda.

Kicsit sokkba voltam. Örültem az előrehaladásnak, de olyan volt mintha nem én irányítottam volna. Fura.... Na mindegy.

******

-Lent. Az edzőteremben...-bújt be mellém Bucky az ágyba.
-Fogalmam sincs. Én elfogadtam. Rám ne nézz. Ez elfogadhatóbb mint az időutazás, vagy 18 éves kinézettel 120nak lenni, vagy hogy istenek léteznek és a Földet Mitgárdnak hívják. -daráltam lefelé a mondókám.
-Nyugi!-kuncogott.-Nem fáj?
-Nem. Ne aggódj.-tenyerem arcára simítottam.-Lazíts egy kicsit. Nem lesz semmi baj....

Háth..hajnali egyet ütött az óra... És..baj van.
Arra keltem, hogy borzalmasan fájt mindenem. Levert a víz és a fájások is egyre jöttek. Na meg...mondjuk ez egy igen fontos infó...elfolyt a magzatvizem...