Only Love Can Hurt Like This // Bucky Barnes // Befejezett

19

II.
MÁR NEM FÁJ ANNYIRA
...

Már egy ideje bent volt, így vettem a bátorságot, hogy megnézzem nincs e semmi baj. A szobába belépve rögtön egy újabb eléggé korhatáros emlék libbent fel lelki szemeim előtt, amibe bele is pirultam.
-Baj van?-jött hozzám Bucky, mire csak fejem rázva kisétáltam immár a férfivel az oldalamon.

Összeszedve gondolataim az ágyára ültem, amiben ő is követett. Kicsit gondterheltnek tűnt, ami végett kicsit aggódtam miatta.
-Baj van?-fogtam térdén pihenő kezeire, mire szemeit rámkapta.
-Nem, csak a múltban történt veled néhány dolog, amire nem biztos, hogy emlékezni akarsz...-mi történhetett velem, ami miatt mèg ő is ilyen rosszul érzi magát?
-Nem baj, szeretném tudni!-szorítottam rá kezére, mire csak elhúzta a száját, de belekezdett a mesélésbe.
-Kezdjük talán ott, amikor előszőr megismertelek.-futott fel apró mosoly arcára.-Még 1942-ben ismertelek meg. Hadnagyként érkeztél abba a támaszpontba ahol én és Steve szolgáltunk.-az a Steve aki kint van a többiekkel? Gondolom igen.-Egy partin láttalak meg először, amit nekünk, a visszatérő katonáknak rendeztek. A színpadon énekeltél, amikor megérkeztem. Steve és Peggy, vagyis a nővéredhez mentem, amikor jöttél le a színpadról. Azon az estén sokat táncoltunk és beszélgettünk...-valami kezd rémleni ami nagyon jó érzéssel tölt el. Emlékszem Stevere és Peggyre, na meg persze Barnes Őrmesterre.- Attól a naptól fogva tudtam, hogy meg foglak szerezni..!-mosolyodott el, mire nekem is felcsúszott egy apró mosoly.-Egy pár hetet voltunk a táborban mikor újabb bevetésre kellett mennem. Foglyul ejtettek, mire te úgy küzdöttél mint egy tigris az ezredessel-nevetett. Ahogy mesél egyre több minden ugrik be, de egyenlőre még csak a múltról...-Steve hozott vissza hozzád. Egy újabb partit rendeztek, ahol végre volt alkalmam megcsodálni gyönyörű hangod is. Írtál egy számot is arra a napra...rólunk..-elkezdett dúdolni egy ritmust, mire csak nevettem.
-Nem is így volt!-s elkezdtem dúdolni és énekelni. Ahogy a dalt dúdoltam, úgy ugrott be nagyjából minden. Nagyon fura érzés volt, ahogy a szöveg úgy jött ki a számon, hogy tulajdonképpen nem is ismertem. De ahogy énekeltem egyre több minden jutott eszembe. Bucky, a srácok, Nat és Wanda. Bűntudatom támadt, hogy rájuk támadtam és idiótának éreztem magam, hogy nem ismertem fel egykori bántalmazóimat.
-Annyira hülye vagyok...-kezdett könnyek gyülekezni szemeimben.-Sajnalom, hogy rád támadtam Bucky!-magához húzott így már fejem vállán volt, s úgy zokogtam karjaiban.-Majdnem megöltelek!!-borzalmasan rosszul éreztem magam, de ő csak szorosabban tartott, és lassan ringatva karjaiban próbált megnyugtatni.
-Nem haragszom Szerelmem!-adott egy pillangó puszit számra, majd még egyett és még egyet. Nevetve dőltem el az ágyon felettem Buckyval aki csak tovább puszilgatta az arcom. Nevetve próbáltam kivédeni a támadásait, de nem sikerült. Plusz még csikizni is elkezdett. Reflex szerűen kezdtem el rugdosódni, mire lábai közé szorítva enyéim és kezeivel leszorítva csuklóim fogodt le az ágyon.
-Vicces, hogy erőssebb vagy nállam, de én mégis jobb katona vagyok...-csipkelődök vele.
-Biztos vagy benne?-nézett rám egyik szemöldökét felhúzva.
-Biztos!-grimaszoltam felé, mire csak egy aprót nevetett és számra hajolva megcsókolt. Elmélyítve a csókot, nyelveink vad táncot jártak, küzdve a dominanciáért, amit meglepő módon nem én nyertem...
Kezeit felfedező útra indította testemen, míg szájával áttért nyakamra.
-Az előbb fürödtünk meg...-suttogtam miközben Bucky fejéve egyre lejjebb mászott, s immár pólóm felhajtva alhasamat puszilgatta.
-És ennek meg kellene akadályoznia engem?-nézett fel rám egy perverz mosollyal.
-Nem.-mondtam, majd egy gyors mozdulattal változtattam meg a felállást.
Mostmár Bucky feküdt alul meglepődött szemekkel, még én csípőjét zártam közre térdeimmel. Kezeimet pólójába akasztva húztam le róla a fölösleges ruhaneműt, amit pár perc múlva melegítője is követett. Arcán folyamatosan egy félmosoly játszott, míg szemeiben a vágy és a kíváncsiság csillogott.

Már csak a boxer volt rajta, amin keresztül látszódott hatalmas merevedése. Rajtam pedig egy nagy póló és egy bugyi... Szemébe nézve ültem rá férfiasságára, majd csípőmet kínzó lassúsággal kezdtem mozgatni rajta. Fel-le, vagy éppen aprókat körözve csípőmmel. Halk nyögések hagyták el a száját, ahogy mozogtam felette. Kezeivel csípőmre markolt, hogy megállítson a mozgásban. Tenyereimet mellkasára téve hajoltam szájára, mire kezeit leengedte csípőmről, s helyette hajamba vezette azokat. Újra neki kezdtem a mozgásnak, mire csak bele morgott a csókba. Kicsit megemelte csípőm, hogy hozzá férhessen alsójához, amit gyorsan-és egy kis segítséggel-rángatott le magáról, rólam pedig nemes egyszerűséggel letépte a fehérneműm, mire kissé morcosan néztem rá.
-A kedvencem volt...-megfogva pofim egyik kezével rántott magához egy csókra.
-Az enyém is...de most inkább lovagolj meg hercegnőm!-farkát megéreztem bejáratomnál, mire nemes egyszerűséggel bele ültem. Bevallom kicsit fájt, de Bucky arca kárpótól érte.
-Baszdki de szűk vagy!-szakadt fel torkából egy mély nyögés.-Ahhh!-nyögött ahogy elkezdtem mozogni. Belőlem is kijött néhany sikkantás, ahogy a farka teljesen bennem van, s minden mozdulatnál gyönyörközpontom érintette. Kezeit újra csípőmre vezette, majd emelt meg egy kicsit. Először azt hittem, hogy nem tetszik neki amit csinálok, de rájöttem, hogy szimplán csak türelmetlen. Csípőjével nagyokat lökött felfelé, amire bennem rekedt a levegő az érzésre. Kicsit...elvette az eszem az érzés, így nem nagyon tudtam megtartani magam. Rádöltem Bucky mellkasára, és úgy mozdultam ellene, amíg tudtam tartani vele a tempót. De mint legutóbb, úgy most is egyre vadabb lett. A levegő nehezebben jutott el a tüdőmbe és nyögések is szünet nélkül törtek fel a számból. Már éreztem azt a bizonyos kis nyomást a hasamba, mire megállt a mozgásba. Kihúzódva belőlem, mint egy rongybabát fordított a hasamra, majd felhúzta a csípőm. Mögém térdelve éreztem meg újra magamban egész hosszát, mire felnyögtem.
-Had halljam a hangodaht!-lihegte Bucky is. Erre a mondatára teljesen magára húzott engem csípőmnél fogva mire felsikítottam. Újra és újra megismételve ezt a mozdulatot egyre hangosabban sikítottam és nyögtem.
-B..Bhu..Bhuckyh... AHHH-csípőmet magára húzva élveztünk el egyszerre...én egy sikítással, Bucky pedig egy férfias nyögéssel. Lihegve dőlt mellém az ágyon, majd karjaiba húzva egy csókot nyomott a homlokomra. Az élvezettől lassan kitisztuló gondolataimba, pedig újra felszökkent egy nyugtalanító dolog.... Most sem védekeztünk...mint 2 hónappal ezelőtt... A felismerés kinzó égető érzést nyomott egész mellkasomra, s a bűntudat és az aggodalom azonnal lesujtott rám, és egyszerűen nem voltam képes ott maradni Bucky mellett. Nem, nem haragszom Buckra. Csak féltem, mi lesz a reakciója, ha megtudja. És én nem akarom őt elveszíteni...
-Nekem most mennem kell....-keltem fel mellőle mire furán nézett rám.
-V..valami baj van?-nézett rám értetlenül. -Fájt? Rosszul csináltam valamit? Bántottalak?-esett kétségbe azonnal, mire a szivemet marcangolni kezdte mégjobban a bűntudat. Pólómat felvettem, míg bugyimmal a kezembe sétáltam az ajtóhoz.
-Semmi baj, Bucky...Nem csináltál semmi rosszat!-nyitottam ki az ajtót.-Szeretlek!-azzal már kint is voltam a szobából és egyenesen Nat szobájához mentem.... Szükségem van rá. Kétségbe vagyok esve és kell valaki, aki tisztán gondolkodik. Különben meg sem állnék egy kórházig...

Hát így átolvasva nem kellett volna bele az a szex jelenet, de már mindegy, benne marad xd
Remélem azért így is élvezhető volt