Ne érints [BEFEJEZETT]

2

Reggel arra keltem, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Gyors felkaptam pár ruhát, és leszaladtam az ajtóhoz. Mikor kinyitottam barátom fogadott finom mosollyal. Kitártam az ajtót, és beengedtem.

-Jimiiin, ugye nincs semmi bajod? Mit csinált az a bunkó paraszt? Ha csak egy karcolást találok rajtad, megkeresem de kikaparom a nagy barna szemeit! -Tae olyan hevesen beszélt, hogy azt hittem leköp.

-Ss! Tae nem történt semmi, nem nyúlt hozzám. Te is tudod hogy az lehetetlen.

-Akkor mi a franc történt hogy piros szemekkel hagytad el a házat? Mellesleg rohanva! Tudod hogy ledöbbentünk? A fiúk azonnal lerángatták Jungkook-ot a tetőről és kérdőre vonták. Jin még fel is pofozta! -jesszus, és ez mind miattam. Ha nem játszom a barátkozó kedves srácot, és mászok úgy ki a tetőre hogy tudom tériszonyos vagyok, akkor ez mind nem történik meg. Baszki, ezek után tuti megöl Jungkook.

-Mi?? Baszki Tae én azért voltam kész, mert kimásztam a tetőre!

-MIT CSINÁLTÁL? -ordított rám barátom, mire én egy kicsit megugrottam -Oh, bocs. Tehát, MIT CSINÁLTÁL? Jimin te kurvára nem bírod a magas helyeket! Nem rémlik a vidámpark? Mikor sikítva kérted a játékvezetőt hogy állítsa le a körhintát. Érted Jimin? A körhintát!! A kibaszott gyerek körhintát!!!

-Jó jó, oké, értem! De nem tehetek róla, nem akart bejönni, és ismersz. Nem hagyom hogy egy olyan beképzelt barom mint ő kikezdjen az idegeimmel. Jó mondjuk végül saját magam tettem tönkre azokat..és még le is járattam magam előtte. -Tae hümmögött. Én pedig tudtam mit kell tennem.

-Bocsánatot kell kérjek tőle, és a többiek előtt is tisztáznom kell. Tudom hogy mindenki milyen mogorva vele, nem szeretném ha még ennél is jobban szemétkednének vele.

-Te nem tanulsz a hibáidból ugye? -nem, valóban nem.

Megkértem Tae-t hogy szóljon Yoongi-nak, hogy hívja össze ma estére a fiúkat. Jungkook-ot is. Ő így is tett, én pedig éppen várom hogy ajtót nyisson valaki. Nyílik is az ajtó, és Hobi fogad.

-Szia Jimin, minden rendben? Gyere be. -bólintok, majd belépek és levetem a cipőm, majd a kabátom.

-Sziasztok. -köszönök, majd megállok egy pillanatra. Jungkook bosszúsan bámul, majd elfordul. Oh baszki, mi fog ebből kisülni. -Tehát a tegnapról szerettem volna beszélni. És..öhm egy pár dologról amit jobb ha tudtok. Csak hogy elkerüljük az ehhez hasonló szituációkat. -valaki halkan nevet, na vajon ki..

-Jimin, ülj csak le. Hozzak valamit? Víz, tea?

-Egy víz jól esne, köszönöm. -fogok egy széket, és odahúzom ahol az előbb álltam -Tehát tudnotok kell hogy eléggé tériszonyos vagyok..

-Igen, képzeljétek, egyszer voltuk egy vidámp..

-Tae! KUSS. -na tessék, képes lenne még ennél is jobban beégteni.

-Szóval, tériszonyos vagyok. Ez volt az oka a tegnap esti kirohanásomnak. Tehát Jungkook-tól bocsánatot szeretnék kérni. -rápillantok, és úgy tűnik ő nem tervezi ezt megszakítani- Sajnálom hogy miattam akadtak rád ki a többiek. És remélem hogy majd ők is bocsánatot kérnek. -nézek végig a társaságon, mire mindenki bólogat -Valamint tudnotok kell, hogy érintés fóbiám van. Ez az oka hogy tegnap sírva kértelek hogy ne érj hozzám. -nézek ismét a feketére, aki most kicsit döbbenten figyel.

-Wow. -Yoongi álmosan morog Tae alól.

-Na ezt nem gondoltam volna. De jobb tudni, majd figyelünk hogy ne érjünk hozzád. -mosolyog Nam- És bocs JK.

-Igen, én is sajnálom azt a pofont. -néz rá Jin. -mindenki bocsánatot kért tőle, aztán az említett szó nélkül felállt, és felment az emeletre.

Megittam a pohár vizet, amit Hobi odahozott nekem, közben pedig beszélgettem a többiekkel. Vajon Jungkook még ezek után is gyűlöl? Vagy most csak szimplán utál? Felállok és a lépcső fele megyek.

-Nem bánnátok ha én ma is megpróbálnék beszélni vele? -nézek vissza- Azt hiszem a kis őszinteségi rohamom utan máshogy mennének a dolgok. -bólintottak, én pedig elkezdtem felfele menni.

Éreztem hogy ugyanott lesz. Bementem a szobába, és kinéztem a nyitott ablakon. Jungkook lehajtott fejjel ült, és szipogott egyet. Sír? Jungkook sír? A szívem nagyott dobbant, és rettentően sajnálni kezdtem a fiút. Miért sír? Miattam? Valamit elrontottam?

-Jungkook? -nagyon halkan, és finoman mondtam ki a nevét. Mikor rámnézett mély barna, vöröslő szemeivel, hatalmasat kellett nyelnem.

-Ne gyere ki. -bólintottam, és épp mondani akartam hogy akkor ő jöjjön be, de elkezdett mászni felém. Szótlanul figyeltem, és megvártam amíg belép a szobába.

-Tényleg nagyon sajnálom hogy miattam mentek neked a barátaid. Szörnyű vagyok. De ezért szerettem volna elmondani nekik, hogy nem te vagy a hibás. Tudod nagyon azt érzem hogy tabuként beszélnek rólad. Kicsit talán bunkók is, pedig nem vagy te annyira rossz. Csak kicsit... -inkább nem mondtam ki hogy nagyképű, beképzelt pöcs. Nem ide illett. Jungkook nagyot szippantott, letörölte a könnyeit, és felém nyúlt. Ijedten léptem hátra egy hatalmasat.

-Basszus! -szólalt fel kicsit hangosabban -Sajnálom, el is felejtettem. -félve nézett rám, mint aki azt hiszi mindjárt eltünök. De nem, ma nem.

-Semmi baj. Komolyan, semmi baj. -mosolyogtam rá.

-Csak tudod senki nem állt még ki mellettem. Ez sokat jelent. Köszönöm. -mosolyom nagyobb lett, és úgy éreztem meg akarom ölelni. Szükségem van arra, hogy hozzám érjen. De miről is beszélek? Fogadok ha ez megtörténne reszketve ájulnék el. Akár csak pár évvel ezelőtt.

Gimiben nagyon félénk, és visszahúzódó voltam. Senki nem szólt hozzám, rám sem néztek. Nem voltak barátaim, így könnyen ment hogy nem értek hozzám. Aztán egyik félévben átjött hozzánk Tae. Egyre többet lógott velem, aztán mikor pár másik gyereknek akart beutatni, az egyikük kezet fogott velem. Annyira gyorsan történt hogy alig emlékszek az egészre. Forró könnyek marták arcom, látásomban fekete foltok akadályoztak, reszkettem, és végül bumm.

-Jimin, mennünk kéne! Holnap hétfő, ki kell aludnom magam mert Suga maci elhagy! -kiabál fel barátom. Ránézek az előttem állóra, majd biccentek neki hogy ő is jöjjön. Becsukja az ablakot, és szorosan mögöttem jön. Mikor leérünk döbbent tekintetek szegeződnek ránk, és nem értem miért.

-Hát ti? Hát te Jungkook? Sírtál? -Yoongi szólal meg először.

-Ugyan már, csak a gyengék sírnak! -én közben felöltözök, és várok arra hogy el tudjunk köszönni- Jimin-hez pedig hozzá ne érjetek! -na jó, itt már nem csak a többieknek, de nekem is leesett az állam. Mi. A. Fasz.

-Khm..köszönöm Jungkook....és..sziasztok. -kinyitom az ajtót, majd legjobb barátommal együtt a kocsi felé indulok.

-Na jó, ez mi a ki-be kurt, szájbatekert rohadt élet volt? Csak nem bejön? Vagy te neki? Úristen Jimin, ez kurva jó. Még a végén te kigyógyítanád ebből az állandó bunkó stílusból, ő meg kigyógyítana a fóbiádból. Mert a szerelem erősebb mindennél, aztán..

-Kuss. Semmi ilyenről nincs szó, csak megköszönte hogy kiálltam érte. Ennyi. Mellesleg túl sok dramat nézel. Le fogom zárolni a wiki-t.

Megköszöntem a fuvart, majd elvégeztem az esti dolgokat és befeküdtem az ágyba. Lehet tényleg bejön Jungkook? Aish! Tök mindedj, érintések nélkül úgy sem működik egy kapcsolat. És amúgy sem jön be az a szemét. Bár ma igazán aranyos volt, kis sebezhető nyuszi. Szexi testtel, és irtó helyes pofival. JÉZUS. Kussolj Jimin!

Ééés 2. réész!! Hogy tetszik eddig? Szerintetek miért ilyen Jungkook? És mit gondoltok, bejönnek egymásnak?
Ha tetszett kérlek jelezd⭐