Ne érints [BEFEJEZETT]

27

Eufórikus állapotban keltem fel reggel. Valaki a nyakamba fordulva szuszogott, és hatalmas kezével ölelte át csupasz derekam. Elmosolyodtam, majd mikor realizáltam, hogy mi bizony meztelenek vagyunk, lelöktem magamról a feketét, és magam köré csavartam a takarót. Az említett álmosan morgott fel, én pedig elfordítottam fejem csupasz hátsójáról. Basszus ez a fiú, még hátul is tökéletes...

-Chim ne legyél zavarban. Te akartad, most pedig takarj vissza mert fázok, és bújj hozzám. -morgott reggeli hangján, én pedig igazat adva neki, tettem amire kért. Én akartam ezt az egészet, és nem is bánom, csak még nagyon új ez a felállás -Így már sokkal jobb. -húzott magához, és nyakamba csókolt -Reggel is csodás illatod van. -dünnyögte bőrömbe, és ismét szuszogni kezdett.

-Jungkook mi van veled. -nevettem halkan, és hajára simítottam -Megártott a tegnap este. -suttogtam, hisz remélem ő sem bánta meg.

-Éppen ellenkezőleg, azt hiszem ismét beléd szerettem. -támaszkodott meg egyik karján, és végre rám nézett -Ugye nem bántad meg? -nézett szemeimbe, mire én is felültem.

-Nem. -ráztam fejem, és oda hajoltam hozzé egy csókra -Szeretlek, boldog karácsonyt. -mondtam halkan, szemeibe nézve, mire kicsit meglepődött. Tuti elfelejtette, hogy milyen nap van ma.

-Én is szeretlek, boldog karácsonyt. -vigyorgott, és hátamra fordítva húzta ránk a takarót, ezzel teljes sötétséget varázsolva.

A reggeli ébredésünk után megreggeliztünk, én pedig azon agyaltam, hogy hogy rakjam a fa alá az ajándékát. Végül azt találtam ki, hogy a többiekével együtt rakom oda, mert az nem annyira feltűnő. Elsiettem, és az ajándékokat elő véve mentem a nappaliba. Világított a karácsonyfa, és jó meleg volt bent. Kint még mindig hatalmas hó volt, és csak úgy vakított a fehérség. Hatalmas szemekben hullott a hó, nekem pedig muszáj volt elmosolyodjak. Ilyen tökéletes karácsonyom, még nem volt.

-Minek örülsz? -állt mögém Jungkook, és átkarolt.

-Annak, hogy ilyen szuper karácsonyom van. Van egy csodaszép fánk, hatalmas hó, meleg otthonunk, és van egy tökéletes párom, akit nagyon szeretek. -fordultam meg, és ajkaira hajoltam. Lassan játszadoztunk egymással, ő pedig végig simított a hátamon.

-Én is nagyon szeretlek. -mart hátsómba, mire feljajdultam.

-Kook attól, hogy nem mondom még fáj! -duzzogtam, mire kaptam egy apró puszit.

-Sajnálom, máskor ne légy ilyen vadmacska. -elszégyelltem magam, és inkább visszafordultam a fához -Na, Chim...Ne duzzogj, sajnálom. -simogatta karom, és átölelt. Halkan felkuncogtam, és élveztem közelségét.

-Mikor szeretnél ajándékozni? Este jönnek a fiúk. -kérdeztem.

-Most, meghittebb, hogy kettesben vagyunk. -nagyot nyeltem, hisz eljött az idő.

-Rendben, akkor gyere. -ütem le a fa mellé, és néztem végig, ahogy velem szemben helyet foglal -Kezded te, vagy kezdjem én?

-Kezd te. -mondta, én pedig izgulni kezdtem, és magyarázkodni.

-Hát oké, de Kook ne várj nagy dolgot. Nem tudtam minek örülnél, így apróságokat adok, jövőre majd biztosan jobbak lesznek.

-Chim, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Mindegy mi az, ha te adod. -simított lábamra, mire kicsit összeszedtem magam.

-Huh, oké. Akkor remélem valóban örülsz majd neki. -vettem ki az ajándékok közül egy kisebb csomagot, és átadtam neki. Mosolyogva vette el, és kezdte bontani, én pedig esküszöm csak még jobban izgultam. Először a nyakláncot vette ki, mivel az nemvolt még külön papírba is becsomagolva. Rám nézett, mire én a pólóm alól kivettem a nyaklánc fehér párját, amit akkor vettem fel, mikor az ajándékokért mentem. Meglepődve nézett rám, majd újra a sajátját nézte.