Ne érints [BEFEJEZETT]

21

Jimin szemszöge

-És csak úgy eltolt magától. -sírtam el magam -Tae én ezt nem bírom. Csak tönkre teszem, neki normális kapcsolatra van szüksége, és nem rám. Én nem vagyok normális. -töröltem le könnyeim.

-Na most figyelj rám. Jimin, téged imád Jungkook, érted? Komolyan egy ilyen kis apróság miatt akarod tönkre tenni a kapcsolatotokat? Ő is fiú, nyilván olyan dolgokat váltottál ki belőle, amik nem váltak volna az előnyödre. Ezt inkább vedd bóknak!

-De akkor sem tolod el magadtól a párod egy 'Jimin, ne-vel'. És miért Jimin? Mindig Chim-nek, vagy Minnie-nek, esetleg babának hív. Erre most még ott az a bunkó 'ne' is. -pityeredek el még jobban, és barátom ölelésébe bújok. Ő azonnal átkarol, és dülöngélni kezd velem. Alábbhagy sírásom, és egyre nyugodtabb leszek.

-Figyelj, biztos a hevesség miatt mondta azt. Ne reagáld túl. Nyugodj meg, aztán menj haza, és beszéljétek meg.

-Rendben, ígérem beszélek vele, de előbb át kell gondoljam mit is akarok pontosan. Ugye megengeded, hogy pár napi itt maradjak? -nézek rá kis kutya szemekkel, mire megadóan sóhajt, és bólogatni kezd.

-Persze, hogy maradhatsz. Akár hetekig is, hisz barátok vagyunk. De ne húzd sokáig, jobb tisztázni az érzéseid minél előbb.

Az első nap hívogatott, és mikor már tizedjére is újra csengett a telefonom, felvettem. Hallottam a hangján, hogy őt is megviseli a különválásunk, hisz össze vagyunk nőve, mióta megkért, hogy legyek a párja. végül közöltem vele, hogy jól vagyok ne aggódjon, csak adjon pár napot. Nyugtattam, hogy nem miatta borultam ki, hisz igazából minden miattam van.

A második nap nem hívott, nem akart zavarni és ezért nagyon hálás vagyok. Tiszteletben tartotta a kérésem, miszerint pár nap nyugira van szükségem. Csak üzeneteket küldött, melyekben megkérdezte, hogy hogy vagyok, eszek-e rendessen, és este egy 'szeretlek, jóéjt' volt az elköszönése.

Harmadik nap, már nekem is, én neki is egy küzdelem volt. Idegesen jött Tae háza elé, és követelte, hogy beszélhessen velem. Legszívesebben karjai közé vetettem volna magam, és esedeztem volna bocsánatáért, hogy így megváratom, de nem ment. Még nem voltam biztos abban, hogy mit is akarok mondani neki. Ismét igazat kellett neki adnom, hisz meg kellene beszélnünk, de félek, hogy rossz felé vezetne.
Yoongi épp barátomnál volt, így ő vette rá, hogy menjen haza, hisz ha készen állok, akkor úgy is elé állok. Az ablakból néztem végig, ahogy kétségbeesve hajt el.

Miért teszem ezt vele? Miért teszem ezt magammal? Nem kellene engem szeretnie, én nem tudom megadni neki azt, amire szüksége van.
Halk kopogásra eszméltem fel.

-Taehyung vagyok, bejöhetek?

-Igen. -belépett, és mellém ült az ágyra.

-Nem húzhatod tovább. Tudod milyen kétségbeesetten nézett ki? Szerintem a sírás szélén állt. Ne csináld ezt magatokkal. Holnap felkelsz, rendbe szeded magad, és eldoblak haza oké? Tuti ot fog várni, fogadni merek, hogy nem ment haza.

-Tehát van egy estém lerendezni magamban a dolgokat?

-Három napod volt rá, ha ez nem volt elég, akkor nem tudom mennyi kell. De így csak rosszabb lesz. Fürödj le, és aztán feküdj le aludni. Pihend ki magad, és aztán holnap meg rendezzétek a dolgokat. Muszáj lesz beavatnod az érzéseidbe, anélkül nem tud segíteni. -bólogatva hallgatom végig, majd ránézek.

-Köszönöm Tae, nem tudom mi lenne velem nélküled. És sajnálom, hogy itt zavartam a vizet, biztos szívesen lettetek volna kettesben Yoongi-val. -lehajtom fejem, és a takarót kezdem gyűrni.