Ne érints [BEFEJEZETT]

18

Jimin szemszöge

Az nap este hajnalig nálam voltak a srácok. Ittunk egy keveset, már aki nem vezetett, és jókat beszélgettünk. Tae is kezdett megbékélni azzal, hogy most nem neki van igaza. Rettentően boldog vagyok, hogy kezdenek rendeződni a dolgok. Jungkook is velem van, a többiek is ugyanúgy szeretnek minket, és még a legjobb barátom is megmaradt. Túl szerencsés vagyok.

-Jimin ez túl sok lesz, nem bírja majd magát türtőztetni, és baj lesz. Bízz bennem, és inkább azt a zártabb felsőt vedd meg. -mondta barátom, és vissza akasztotta helyettem a felsőt.

-Ahj Tae, olyan ünnepróntó vagy.

-Jimin, te konkrétan egy kivágott hátú, mély vágású blézert akartál felvenni. És azt had ne mondjam, hogy holnap már december van, megfáznál. -magyarázott tovább. Muszáj lesz engedjek neki, így is örülök, hogy egyáltalán eljött velem vásárolni a randira, pedig tudja hogy kivel lesz.

-Rendben, igazad van. Na akkor hozd azt, én addig előveszem a kártyám. -megindultam a kassza felé. Kifizettem a felsőm, és kocsiba ülve mentünk vissza hozzám. Egy másfél óra után kész voltam, és a nappaliban vártam Kook-ot.

-Ha bármi baj van, hívjatok.

-Oké anya.

-Nem vicc Jimin, nagyon féltelek még mindig, hiába látom, hogy ő tényleg vigyáz rád.

-Tudom Tae, de nem lesz baj. -megszólalt a csengő, nekem pedig 1000w-os mosoly került arcomra -Köszönöm, hogy segítettél. -kezdeményezek egy ölelést. Ő egy mosollyal az arcán fog közre, és ölel szorosan.

-Na menj, érezd jól magad, én majd bezárok, és a szokásos helyre teszem a kulcsot.

-Köszi, szia! -felkapom cipőm, és kabátom, majd kifújom magam és ajtót nyitok. Egy magas, mosolygós félisten áll előttem, fekete szerelésben, csak a szokásos.
Fekete bőr nadrág tapad izmos combjaira, és egy csillogó fekete lenge ing van abba betűrve. Haja kis tincsekben lóg, és kezében egy szál fehér rózsa virít.

-Wao... Elképesztően nézel ki. -mér végig, és végül szemembe fúrja tekintetét.
Én egy szűk fekete nadrág, és a ma vásárolt szürke ing mellett döntöttem. Szőke hajam, pedig beállítva pihen.

-Köszönöm. -pirulok el bókjától -Te is igazán helyes vagy. -mosolygok rá, és becsukom magam mögött az ajtót. Vissza fordultam hozzá, és egyből a rózsára pillantottam, melyet a fekete felém nyújtott.

-Mikor megláttam, te jutottál az eszembe. -komolyan, van hová tovább vörösödni még? Elvettem, és pipiskedves egy lágy puszit hintettem arcára.

-Köszönöm. -mosolygok, és hagyom, hogy karjaival körbe fogja derekam, én pedig fejem mellkasára hajtom. És hát minden jó pillanatnak egyszer vége szakad. Kattan a zár, és nyílik az ajtó.

-Uh, bocs srácok. Azt hittem már elmentetek. -zárja be az ajtót -Jimin az ajtó bezárva, és így ni. A kulcs is a helyén. -egyenesedik fel -Jungkook, vagy -3°C van, azt akarod hogy megfázzon? Tudod mennyit kellett könyörögnöm, hogy egy zártabb inget válasszon?

-Jó jó, már megyünk is. Gyere Chim. -kezemre fog, és húzni kezd -Szia Taehyung! -int neki, majd kinyitja a kocsi ajtót, majd miután beültem, be is csukja azt. Mikor el hajtunk a ház előtt, egy széles mosollyal integetek arcomon barátomnak.

-El sem hiszem, hogy randizunk. Te gondoltad volna, hogy eddig eljutunk? Mert őszintén, én nem. Nem gondoltam volna, hogy egy magam fajtának kijár a boldogság, és a szeretet.

-Hát, őszintén engem már az első este megvettél. Mikor majdnem lecsúsztál a tetőről, úgy éreztem meg kell védjelek. Meg akartalak védeni. És ne mondj ilyeneket, te neked is épp úgy ki járnak ezek a dolgok, mint bárki másnak,ettől csak még különlegesebb vagy. És ha rajtam múlik, akkor nem lesz bennük hiányod. -pillant rám, majd jobb kezével megfogja az enyémet -Szuper estét, terveztem. Élvezni fogod.