Ne érints [BEFEJEZETT]

9

Reggel arra keltem hogy melegem van. Felpillantottam, és egy szuszogó Jungkook-kal találtam szembe magam. Karjai erősen szorítottak magukhoz, én pedig készségesen bújtam hozzá. Hiába izzadok, ez az érzés felemelő. Nem akarom soha megszakítani, örökké ölelni akarom. Több mint 10 évet kihagytam, ezt most be kell pótoljam.

-Hmm... -az engem ölelő hümmögni kezd, és mocorogni. Fordulna át másik oldalára, de én nem engedem. Túl jó dolog az ölelés. Van ennél jobb? -Fent vagy Jimin? -kérdi rekedt, mély hangon, amitől végigfut hátamon a hideg.

-Igen. -suttogom, és lehunyom szemeim. -Csak még egy kicsit Kook. -nyöszörgöm, ám mikor leesik hogy hívtam, kipattannak szemeim.

-Kook? -kérdez vissza, én pedig pirosodni kezdek. Ahh majd rá fogom arra, hogy melegem van.

-Bo-bocsánat. Jungkook. -remélem nem haragszik.

-Ne Chim, ez aranyos. Hívj nyugodtan Kook-nak. -simít hátamon végig- Kérlek. -hatalmas mosoly kúszik arcomra. Azt mondta Chim. Szívem hevesen kalimpál, ám kicsit fáj, hogy valószínűleg csak én érzek így.

-Éhes vagyok. -jelentem ki.

-Én is, csináljak esetleg valamit? Mit kívánsz? -ohh nagyon sok mindent kívánnék.. De egyenlőre..

-Piritós megteszi. -dünnyögöm mellkasába. Mond egy 'okét', majd megpróbál lehámozni magárol, ám mikor ez nem sikerült, szóban próbál meggyőzni.

-Chim ha nem engedsz el, akkor nem tudok kaját csinálni, és éhen halunk. -kuncog, de továbbra sem engedem.

-Jungkook... -miért lett a hangom 1 oktávval magasabb?

-Hmm?

-Nem lehetne hogy így megyünk le? Má-mármint, hogy leviszel... Így. -karolom át nyakát és felnézek csoki barna szemeibe.

-De lehet. -mosolyog vadul, mint akinek ez a legjobb napja. -Kapaszkodj sózsák! -alulról combomra fog, és feláll velem, majd a konyha felé indul.

Vajon ezt azért mondta, mert kövér vagyok? Tudom hogy tegnap sokat ettem, de ennyire meglátszana? Ahj pedig hetekig alig ettem valamit, hogy fogyjak. Most kezdhetem előröl.

-Jimin most már tényleg le kellene szállnod. -jelenti ki, mikor a konyhába érünk. Letesz a pultra, és pedig köré fonom karjaim, és lábaim is.

-Jungkook nem szeretnélek elengedni. Tudod olyan régóta nem öleltem senkit, és annyira jó érzés. Nem lehetne hogy még egy kicsit így maradjunk? Tudom fura neked ez a helyzet, de nekem ez most nagyon jól esik. -motyogom, és remélem értette amit mondtam.

-Aish, jó. Legyen. Csünghetsz rajtam tovább, de csak addig amíg megreggelizünk, aztán muszáj lesz a koliba menjek. Össze kell pakoljak, és készülnöm is kell a délutáni óráimra. -elszontyolodok a gondolatra, hogy ma még nekem is lesznek óráim, de kiverem a fejemből a gondolatokat, és csak arra koncentrálok, hogy most itt van Kook. -Hé Chim. Amúgy meg nem fura. Nekem is jól esik hogy ennyire közel vagy. -mosolyog rám, és egy gyors puszit nyom arcomra. -azonnal mellkasába dugom fejem, és érzem ahogy fejem vörössé válik. Mégis ott bujkál ajkamon egy szerelmes mosoly. Komolyan arcon puszilt??????? Lehetséges hogy...

-Aranyos vagy. -zökkent ki. -Kapaszkodj. Mivel nem tudom mi hol van, ezért átkutatom a szekrényed. -figyelmeztet, mire hümmögök. Jungkook komolyan hozzám ért, a szájával!!
Elválok a pulttol, és teljes erőmmel belé kapaszodok, ám ha nem tenném akkor sem esnék le, mivel ő határozottan tart. Előveszi a sütőt, és bedugja az áramba. Az asztalon lévő kenyérből tesz négyet a gépbe, és lehúzza a kis fület, hogy elkezdje pirítani.