Ne érints [BEFEJEZETT]

16

Jungkook szemszöge

Döbbenten mentem vissza a többiekhez. Egyszerűen nem értem mi ütött Jimin-be, eddig olyan jól el voltunk. Erre hirtelen alig mer rám nézni, és egy szó nélkül itt hagy. Mi a franc történt ott bent? Ahis! Tuti az a barom Taehyung beszélte tele a fejét!

-Megvagy Jungkook? -simít hátamra Nam, mikor leülök mellé.

-Persze, de fogalmak sincs mi történt, hogy így el sietett. Ti nem tudtok valamit?

-Nem, annyi történt, hogy Tae kettesben szeretett volna beszélni Jimin-nel. A többit már nem tudjuk. -mondta Jin, és engem fürkészett.

-Ahj, tuti tele beszélte a fejét az a...

-Na! -morrant fel Yoongi.

-Te csak fogd be! Te biztos tudod, hogy miről beszéltek, nyögd ki, ne kelljen kiverni belőled! -néztem rá dühösen, és komolyan gondoltam amit mondtam. Biztos ő is tud a dolgokról, hisz Tae pasija.

-Te meg csak ne fenyegetőzz, még fel van függesztve egy szarrá verésed!

-Fiúk, nyugalom! Egy kávézóban vagyunk, és ki tudja mi történt. Ne ugorjatok rögtön egymásnak. -csitított Hobi, és lerakta immár üres bögréjét -Te elmondod amit tudsz, te pedig majd feljeresed, és tisztázzátok a dolgokat.

-Én ugyan nem tudok semmit.. -nézett el a makacs, és keresztbe fonta karjait.

-Yoongs.. -Namjoon erélyesen dörrent fel, mire nyelve megeredt a szemben ülőnek.

-Aish, Tae beszélt Jimin fejével, hogy ne hagyja magát átbaszni vagy mi. Tae szerint ez túl sok, és a roham is ezt bizonyítja.

-Tehát egyszóval szét szakítotok minket. Normálisak vagytok? Végre nekem is lenne valakim, végre boldog vagyok!! És igen, volt egy kisebb rohama, de segítettem neki nem?! Ő is végre tud egy kicsit boldog lenni, és nem kell azon aggódnia, hogy mikor ér hozzá bárki is! Ráadásul végre hozzá tudott érni valakihez, még ha az csak én is vagyok!!!Végre nem a teste irányított, VÉGRE SZABAD VOLT BASSZAMEG!!!! -szemeim vérben forogtak, és hangom is egyre dühösebben csengett, míg végül ordítottam a méregtől. Az asztalra csapva álltam fel, és egy hajszálon múlott, hogy ne essek neki ennek a baromnak. Hihetetlen, hogy ő meg támogatta ezt az egészet.

Mi van, ha Jimin soha többet nem akar majd velem lenni? Ha soha nem akar majd hozzám érni, vagy ha soha többet máshoz?? Ezt jól elbasztátok, de nem tágítok, akkor is visszaszerzem!!

-Jungkook nyugodj le, mert ki leszünk dobva innen! Fejezzük ezt most be, és menjünk haza. Gondold át mit akarsz, és beszélünk a fejükkel jó? -Nam tartotta erősen vállam, és várta válaszom.

-Rendben. -köptem a szót, egyenesen Yoongi szemébe nézve. Hirtelen egy telefon kezdett csörögni, majd az említett zsebébe nyúlva vette elő a telefont, és vette fel.

-Szia... Aha.... Rendben, persze. Holnap találkozunk, jó éjt... Én is szeretlek, szia. -elemelte fülétől, és kinyomta -Taehyung ma Jimin-nél alszik, azt mondta nem akar és nem tud jelenleg egyedül lenni és aludni. -na itt pattant el megint az agyam.

-A KURVA KIBASZOTT ÉLETBE!!! Ez miattatok van Yoongi, miattad és Taehyung miatt!! Most jobb? Most örültök?? Jó szenvedni látni a barátotok??? De tudod mit? Leszarom mit akartok, ebben a kapcsolatban csak az fontos hogy Jimin és én mit akarok! -nem foglalkozva a pultos lány kiküldésével, csaptam ki az ajtót, és kocsim felé siettem. Azt hiszem ide sem kell többet jönnünk..
Hallom, ahogy a többiek bocsánatot kérve sietnek utánam, és szólongatnak.

-Hova mész Jungkook?! -kiabál Jin.

-Jimin-hez, szóval jobb lesz, ha a drága Taehyung-od elhúz onnan! -nézek Yoongi szemébe, és beülök a kocsimba. A többiek is az autójukhoz sietnek, de nem hajtanak olyan gyorsan mint én. Pár piros lámpán átmenve siettem Jimin házához, és reménykedtem, hogy észhez tudom téríteni. Nem igaz, hogy Taehyung ennyire tudja befolyásolni.