Ne érints [BEFEJEZETT]

20

Már lassan 1 hónapja együtt vagyunk Kook-kal, és minden napom csodássá teszi. Mindig velem van, és véd mindentől. Nem siet sehova a kapcsolatunkkal, amiért hálás vagyok neki. Mindig engem helyez előtérbe, és mindennap meglep valamivel. Tökéletes minden. A fiúk is támogatóak, és imádják, ahogy a fekete bánik velem. Hát igen...én is.

-Chim a pokrócokat bepakoltad? -szól be a nappaliból. Én jelenleg a konyhában vagyok, és iszok indulás előtt, ugyanis a srácokkal egy ilyen kis karácsony előtti kajálásra megyünk.

-Igen, már bent vannak, már csak mi maradtunk. -kiáltok vissza, és közben hozzá igyekezek -Ha nem indulunk most, akkor elkésünk.

-Igenis, na gyere. -ölel át, és ad egy finom puszit arcomra, melybe belemosolygok -Na most már mehetünk.

-Hmm. -hümmögök helyeslően, majd kézen fogva indulunk meg. Bezárom az ajtót, és beülök a saját sofőröm mellé, aki ahogy beszállok, kezét combomra helyezi.

Egy fél órás útról van szó. Egy közeli street food-os kajáldában egyeztünk meg, ami most a hideg miatt zárt területen van. Az ötletet Hobi vetette fel, ugyanis szeretett volna az ünnepek előtt együtt lenni velünk, mivel biztosan mindannyiónknak sok dolga lesz majd. Ott van a család, az ismerősök, a párunk, és persze pihennünk is kell.

Hamar elment az út, arra eszméltem, hogy a kocsi megáll. Kipattantunk, és a pár plédet kezünkbe véve indultunk be. Mikor beértünk az épületbe kellemes meleg fogadott, és majdnem az összes asztal tele volt. Mondjuk péntek este nyilván nem üres lesz...

Hamar megtaláltuk a többieket.  Köszönés után leültünk, és csatlakoztunk a beszélgetéshez.

-Jin és Nam merre van már? Hatra beszéltük meg a találkát, és már háromnegyed hét van. -morog Yoongi az óráját nézve.

-Fogalmam sincs, de mostanság egyre furábbak nem? Nem akartam felhozni, de szerintem van köztük valami. -néz ránk Hobi.

-Tudom. -mondja egy vállvonás mellett Tae, mi pedig érdeklődően nézünk rá -Mármint, basszus nézzetek rájuk. Állandóan együtt vannak, vannak olyan érintéseik egymás iránt, és most is késnek valami miatt. Fogadok Nam kikötözte, és most nem tudják kioldani a csomót. -neveti el a végét, és mind felnevetünk. 

-Te hülye vagy! -fogom a hasam, és próbálok megnyugodni.

-Egyébként veletek mi a helyzet? -néz ránk Tae párja -Még mindig olyan nagy szerelem felhőben úsztok? -kérdésén elmosolyodok, és párom felé pillantok.

-Igen, még mindig. -szólal meg Kook, és combomra simít -És ez így is marad. -hajol hozzám, majd hint egy lágy csókot ajkaimra. Hatalmas vigyorral az arcomon válok el, és nézek a többiekre. Mind egy irányba néznek, csillogó szemekkel.

-Itt vannak.

-Na jó.

-Mondtam hogy van köztük valami.

A bejárat felé fordítom fejem, ekkor meglátom a Namjin párost kézenfogva besétálni. KÉZENFOGVA. Úristen, szerintem fangörcsöt kaptam. Olyan édesek, és Jin hogy bújik Nam-hoz, akinek mellesleg mintha egy kis dudor lenne a homlokán. Túl tökéletesek egymás mellett.

-Sziasztok. -köszönnek, majd Nam kihúzza a széket párjának. Mikor leülnek mindenki nézi őket, ami miatt Jin láthatóan zavarban van.

-Tudtam! -szólal meg elsőnek Tae. -Úgy tudtam, hogy van köztetek valami. Gratulálok!

-Igen, végre felvállaljátok. Örülünk nektek. -mondom, és biztatóan mosolygok kettejükre. Megköszönik, és miután a pincér felvette italainkat, faggatni kezdjük őket.