Ne érints [BEFEJEZETT]

26

Nyakunkon a karácsony. Izgatott, és boldog vagyok, még is bennem van a félsz, hátha valami rosszul sül el. Leég a ház, kigyullad a fa, nem tetszik Kook-nak az ajándékom, vagy éppen ő akar készíteni ételt. Bármi megtörténhet.

-Jó reggelt. -morgott az alattam fekvő reggeli hangján.

-Jó reggelt. -könyököltem fel, és adtam egy csókot neki.

-Neked is. -mosolygott rám -Reggelizünk? Éhes vagyok.

-Aha, de csak ha leviszel. -pimaszkodtam, és kimászva mellőle kezdtem felhúzni őt a kezénél fogva.

Gyorsan felállt, és vállára kapva indult meg a konyha felé, közben pedig egy hatalmasat sózott hátsómra.

-Jungkook! Meghalsz! -kiáltottam, de alig bírtam visszafogni a nevetésem -Hallasz? Rakj le!

-Ne rontsd el ezt a szép reggelt édesem, had legyen nekem is egy jó napom. -mondta cseles hangon.

-Joo -szomorodtam el, persze megjátszva -Csak rakj le. -dünnyögtem csendesen, mire lerakott, és kezei közé vette arcom.

-Ne haragudj. -nézett szemeimbe bűnbánóan, nekem pedig már majdnem megesett rajta a szívem, de végül sunyiba egy hatalmasat csaptam seggére -Á! -kapott oda majd, két karjával átölelve fogott le -Te kis hazug! Átvertél!

Reggeli után a meleg nappaliba fészkelődtünk. Egy nagyobb pokrócot vettem elő, hiszen semmi pénzért nem lennék még csak ennyivel se távolabb a feketétől. Csináltam mindkettőnknek teát, ami az asztalon gőzölgött, és kicsit besötétítettem, ezzel elfedve az ablakon túli fehér tájat. Lehuppantam Kook mellé, és fejem vállára hajtottam.

-Azt hiszem az éjjel eshetett a hó, mintha sokkal nagyobb lenne. -mondtam halkan, hiszen ő közben elindított valami karácsonyi filmet.

-Igazad lehet, de Jimin... Neked nincs fura érzésed? Mintha elfelejtettünk volna valamit. -ráncolta szemöldökét, én pedig körbe néztem. Égősor az ablakokon, díszes asztal, és fenyő ágak a polcokon. Ezeket mind a napokban raktuk fel, mégis mintha valóban hiányzott volna valami...

-Jézusom, a karácsonyfa! Jungkook nincs karácsonyfánk! -azonnal felültem öléből, és kikapcsoltam a tv-t. A szobába futottam, és öltözködni kezdtem -Siess! Szép fát szeretnék!

-Azt hiszem arról már lekéstünk így utolsó nap. -jött be, és ő is öltözni kezdett.

-Kook siess már, az utolsó normális darabokat is elviszik. -nyavalyogtam, és a cipőm kezdtem húzni, majd a kabátot.

-Itt vagyok, nyugi. Addig nem jövünk haza, ameddig tökéletes fát nem szerzek neked. -ő is felöltözött, majd mikor léptem volna ki, visszarántott.

-A.a, sál. -nyakamra tekerte az anyagot, én pedig mint egy jól nevelt kisfiú hagytam. Kezemre fogott, és az ajtó bezárása után a kocsiig húzott. Előttem ment, így taposva előttem az utat a nagy hóban. Beültem, majd ő is, és elindultunk egy közeli árushoz.

Mikor megállt a kocsi, én azonnal kiugrottam, és szinte szaladva mentem a fák irányába. Persze azért vigyáztam, hisz csúszik a járda. Köszöntem az idős bácsinak, majd a fákat kezdtem nézni. Ahhoz képest, hogy karácsony előtti napon vagyunk, rengeteg fa van még. Biztosan hozták a feltöltést, én pedig megörültem. Akkor még is szép fenyőnk lesz. Figyelmesen haladtam a sorok között, és fel sem tűnt, hogy nincs mellettem párom, míg meg nem találtam a tökéletes fát. Hiányoltam már a magas alak létét, de nem akartam elmenni a választottam mellől, nehogy addig elvigye más. Pár perc után, már úgy voltam vele, hogy muszáj lesz a keresésére induljak, de egyszer csak megjelent két gőzölgő pohárral a kezében.