Ne érints [BEFEJEZETT]

22

Jungkook szemszöge

Reggel a nap első sugaraira keltem. Elmém még mámoros volt a tegnap estétől, és ezt bőrömön is éreztem. Minden csókját újra éltem. Elfordítottam a fejem, és Chim letisztult arcára nézek. Kissé ki van pirulva, de bizonyára csak a meleg miatt. Lábait az enyémekkel fonja össze, feje jobb vállamon foglal helyet, jobb keze, pedig mellkasomon pihen. Halkan szuszog, biztos kimerítette a kis akciónk. Rettentően örülök most, végre kicsit haladtunk. És végre visszajött hozzám. Komolyan a harmadik nap után, azt hittem szakitani akar, csak nem meri elmondani.

Bal karommal, mely szabadon volt és nem az oldalát cirógatta, világos hajába túrtam, és nem bírtam megállni, hogy ne hintsek egy apró puszit nózijára. Ő nem mozdult, észre sem vette tettem. Azt hiszem ilyenkor már rég fent kellene lennie, nem? Talán csak nagyon kimerült, tegnap sok dolog érte a kis lelkét. De annyira ki van pirulva, és lehet, hogy nem a testünk közelsége miatt izzik bőre. Nagyot sóhajtottam, és leoperáltam magamról gyenge testét, majd egy lázmérőért siettem. Visszamentem a szobába, és hóna alá tettem, majd kisimítottam szeméből izzadt tincseit. Kicsit kezdek aggódni, hisz tegnap annyit sírt, hogy nem csodálom ha lázas.

Gyanúm beigazolódott, ugyanis közel 40°C volt a hője. Halkan káromkodtam el magam, és kitakartam testét. Egy boxer adtam fel rá, majd én is felvettem egyet. Sok ruhám volt itt, ugyanis arra jutottunk, hogy úgy is kb mindennap itt alszok, szóval kényelmesebb lenne, ha hoznák át pár cuccot. Hoztam egy vizes rongyot, majd homlokát kezdtem törölgetni. Deja vu-m van, akár csak még a legelején. Akkor is féltem, hogy komolyabb baja lesz, és most is ugyanígy vagyok.

Másfél óra múlva már a konyhában csináltam két adag ramen-t. Az volt a tervem, hogy ha kész a kaja, akkor felébresztem Jimin-t, hisz ennie kell valamit, már délután van. Miután átmosdattam, kiszellőzettem a szobát, hogy friss levegőt kapjon, és hagytam pihenni. Természetesen fél óránként felmentem megnézni, hogy hogy van, de szerencsére le ment a láza.

-Kook, merre vagy? -nyöszörög valaki, imádnivaló hangon.

-A konyhában Minnie. -szólok vissza, és elzárom a gázt -A legjobbkor jöttél, most lett kész. -mosolygok rá, és megvárom míg leül, majd lerakom a lábost, és lehajolok hozzá egy hosszú csókra.

-Mi történt? Hány óra van? -dörzsöli szemét, és szed egy adagot magának. Túl keveset eszik... Megfogom pálcikáim, majd szedek neki még, és én is leülök.

-A tegnapi sírás miatt belázasodtál, de sikerült levinnem. És lassan fél kettő lesz. Hogy vagy? -kezdek enni, és kíváncsian nézek rá, de ő csak a kaját túrja -Nem jó a ramen? Mást kívánsz? -nemlegesen rázza buksiját.

-Jól vagyok, csak nincs étvágyam. Úgy érzem megint szedtem fel 1 kilót. -konyul le szája, mire megállok az evésben, és mellé húzom a székem.

-Tökéletes vagy, nincs mi miatt aggódnod. Nekem tetszesz, nagyon. -puszilok arcára, amit jelenleg morcosan fúj fel -És jó is lesz, ha egy picit felszedsz, mert problémáid lehetnek belőle. Légy egészséges, oké? Nem szeretnélek alultápláltság miatt korházba vinni. -szemeimbe néz, és bólint.

-Rendben. -enni kezd, én pedig nem ülök vissza, hanem magam elé húzom a tányért, és mellette kezdek falatozni.

Miután mindketten végeztünk, ő elvonult átöltözni, én pedig elmosogattam. Komolyan, alig vagyunk 1 hónapja együtt, de mintha már évek óta együtt laknánk. Alig várom már, hogy közös házunk lehessen, mert hát ugye én teljesen vele képzelem el a jövőm. Lehet erről vele is kellene beszélnem, nem szeretnék pofára esni.

-Kookie nem megyünk valahova? -sétál hozzám, és fonja nyakam köré karjait. Vékony derekát ölelem át, és élvezem, ahogy tarkóm simogatja.

-Merre szeretnél menni? -mosolygok, és egy finom csókot lopok tőle.