Ne érints [BEFEJEZETT]

14

Késő délután ajtó csapódásra keltem. Felemeltem kómás fejem, és átnéztem a kanapé felett. Jin vetette épp le a cipőjét, én pedig visszahelyeztem fejem. Hirtelen realizáltam, hogy én bizony Kook-on fekszek, Jin pedig itt van. Gyorsan felültem, és próbáltam nem felébreszteni a mélyen alvót.

-Szia Jin. Hát te? -topogtam előtte, és reméltem, hogy nem látta ahogy aludtunk.

-Szia, csak itt hagytam a töltőm. Bocsi ha megzavartalak titeket. -indult a konyha felé, biztos ott hagyta.

-Semmi baj, nem zavartál meg semmit.

-Jah, láttam ám! -néz rám mindent tudóan. Ahj baszki..

-Jó lehet, hogy elaludtunk. Talán.

-Persze persze, na merre vagy? -forgolódott a helységben, majd végül győztes mosollyal kapta fel a fehér töltőt -Meg vagy!

-Esetleg ha már itt vagy, akkor nem kérsz valamit? Van Soju-m ha érdekel. -nyitottam ki a hűtőt, és szememmel pásztázni kezdtem az említett italt.

-Ah nem lehet, kocsival vagyok. De egy narancsot elfogadok. -kivettem az italt, és töltöttem mindkettőnek -Na és mesélj, hogy haladtok? -iszik bele, miközben kíváncsian felpillant rám.

-Mármint mivel?

-Ne nézz ilyen ártatlanul, mind láttuk hogy odáig vagytok egymásért.

-Ohh, hogy az... Hát, öhm.. Nem mondom hogy nem kedvelem, mert akkor hazudnék. De egyenlőre semmi sincs köztünk. -hazudtam volna?

-Ti tudjátok. De ha bármikor segítségre van szükséged, vagy tanácsra, akkor én is és Nam is mindig szívesen várunk. -mosolyog.

-Köszönöm, és biztosan megkereslek titeket ha problémám lenne. De.. Esetleg.. Ah nem, mindegy. Butaság.

-Na, ha elkezdted, akkor már mond is végig.

-Jó de ne röhögj ki oké? -kérem szépen pislogva.

-Megígérem.

-Csak annyi, hogy nem tudom mit kellene tennem. Rettentően vágyok az érintéseire, de nem tudom hol a határ. Teljesen elvesztettem a testem felett az irányítást. Amióta Jungkook-kal összehabarodtam, azóta nem ismerem fel a korlátaim.

-Ez érthető. Én azt mondom hogy ne félj, jó nyilván ne azonnal mindent egyszerre, de ha szépen lassan haladsz, akkor megtehetsz dolgokat. Bár nem tudom pontosan milyen dolgokra gondolsz.. -kacsintott egy huncut mosoly mellett.

-Jaj, nem nem. Semmi olyat! Jin mondtam, hogy nincs köztünk semmi. -ráztam magam előtt kezeim, és tiltakoztam vadul. Halk nesz szűrődött be a nappaliból, és egy álmos morgás.

-Chiiim. Itt hagytál egyedül, ezért agyon csókolom a pufi, pirulós pofid!!! -kiabál a fekete, én pedig össze zsugorodok a széken, és árnyalatot vált fejem.

-Nincs köztetek semmi mi? -húzza fel szemöldökét Jin. Elnézek, és inkább nem válaszolok. Kösz Kook... A legjobbkor.

-Itt vagyunk Kook, a konyhába! -kiabálók vissza, hogy ne keressen. Nemsokára egy álmos képű, kócos fiú topog be, és hunyorog rám. Istenem de aranyos!

-Chim. Oh, Jin.. Khm, te meg minek vagy itt?

-Kösz, előbb még kis aranyos cukor borsó vagy, most meg egy flegma állat. -cicceg.

-A cukor borsó énem csak Jimin-t illeti, és bocsi, csak most keltem. -ül le mellém.

-Amúgy a töltőmért jöttem, mert itt hagytam, aztán Jimin megkínált egy itallal, de már megyek is. Joon-nal ma sorozat maratont tartunk. -ugrott fel, és izgatottan sietett az ajtóhoz. Felöltözött, és egy 'heló srácok' után elhagyta a házam.

-Ez gyors volt.. -motyogtam.

-Az. Na hol is tartottunk? Úgy emlékszem ott hagytál a kanapén. -lépett elém, és húzott fel a székből. Nem ellenkeztem, hisz vágytam azokra az édes arcra puszikra. Kezei közé fogta arcom, és összenyomta azt. Nagy szemekkel, és csücsőrítő szájjal vártam, hogy mit fog tenni -Istenem de aranyos vagy. -mondta, majd elengedte a fejem, és azonnal arcomra tapadt. Sok-sok cuppanós puszit adott, melyek megmelengették szívem.

-Jungkook. Elég lesz! -húzódom el, majd mosolygok rá.

-Bocsi, csak annyira imádok hozzád érni. -mosolyog vissza, majd kezemre fog, és a szoba felé kezd húzni. -Viszont most már késő van, és holnap sajnos egyetemre is be kell mennünk, szóval jobb lenne lefeküdni, és aludni. Mit gondolsz? -enged el, és néz szét a szobámba -Basszus! Elfelejtettem haza ugrani ruháért. Chim megharagudnál, ha gyors elszaladnék a koliba?

-Jó ötlet. Dehogy haragudnék meg! Menj nyugodtan, addig lefürdök. De nehogy ott maradj, várlak! -szedem össze ruháim -Akkor nemsokára, szia. -köszönök, és becsukom magam után az ajtót. A fürdőbe megyek, és levetkőzöm, közben hallom ahogy a nyuszi elhagyja a házat. Megengedem a csapot, és várom, hogy megteljen a kád. Biztos lesz egy óra amíg visszaér, szóval van bőven időm.

Egy jó félórás fürdő után, boldogan szállok ki a kádból. Megtörölközök, és felöltözök a pizsimbe. Ugyanaz mint tegnap, nagy fehér póló, bő, szürke nadrág. Szobámba sietek, és megcsinálom az ágyat, majd a konyhába menve nekiállok főzni.

Épp a szószt keverem, mikor hallom, hogy csukódik az ajtót. Akaratlanul egy mosoly kerül fel arcomra, és izgatottan várom, hogy végre velem foglalkozzon.

-Megjöttem Chim! -lép a konyhába -Szia. -karol át, és rakja állát vállamra.

-Szia, remélem szereted a Tteokbokki-t, mert az lesz. -bele rakom a tésztát, és ismét kevergetni kezdem.

-Imádom. Meg téged is. -motyogja nyakamba, és ismét elmosolyodok aranyosságán.

-Én is Kook. Elő vennél két tányért meg pálcikát? -kérdezem, és elzárom a tűzhelyet.

-Persze, pillanat. -elenged, és előveszi a dolgokat, majd jó kisfiú módjára csendben, az asztalnál ülve várja a kaját.

-Olyan vagy mint egy kisgyerek! -nevetek fel, és rakom az asztalra az ételt -De komolyan! -nevetek továbbra is, és takarom el arcom. Hallom ahogy ő is nevetni kezd. Pár perc kellett hogy megnyugodjunk -Te min nevettél?

-Rajtad. Annyira viccesen nevettél Jimin, eltűntek a szemeid! -kuncog megint majd feláll, elveszi a tányérom és szedni kezd. Csillogó szemekkel nézem, ahogy gondosan válogatja a darabokat, és szívem olvadozni kezd udvariasságától.

-Köszönöm. -mondom mikor elém rakja a tányért, és megvárom, amíg magának is szed.

Vacsora után ő is megfürdött, és a szobámba jött. Igazából van egy kisebb vendég szoba is, de úgy gondolom, nem igazán van rá szükség. Szeretek Kook-kal aludni, megnyugtat. Betakaróztunk, és mivel még mindig csak 1 takaró van, így jó közel kellett bújjak hozzá.

Nem beszélgettünk, nem telefonoztunk, és nem néztünk tv-t. Egymás közelségét élveztük, és hagytuk, hogy egy meghitt légtér alakuljon ki. Jungkook oldalára fodulva szorított magához, így fejem mellkasában foglalt helyet. Egyik karja fejem alatt volt, így én azt használtam párna helyett, mivel ő az egészet befoglalta. Másik karját átdobta rajtam, és lassan simogatta a hátam, ezzel egyre közelebb sodorva az álmok édes világához. Én pedig csak csendben élveztem a közelségét, kezeimmel bőréhez értem, egyik lábam pedig átvetettem rajta, és magamhoz szorítottam. Így esküszöm mindennap nyugodtan tudnék aludni, és mindig kipihent lennék.

Hihetetlenül hálás vagyok, amiért itt maradtál mellettem és továbbra is küzdesz velem a betegség ellen. Köszönöm, hogy szeretsz.

Yeey, még is lett rész. Sokk hatása alatt vagyok a BTS mozis élő koncertje után, úgyhogy lehet pár helyen elírtam a dolgokat...Remélem elnyerte tetszésetek, bár lehet kicsit (nagyon) gyorsan haladnak... Sajnálom, ha emiatt romlik az élvezhetősége, rajta vagyok, hogy egy kicsit lassítsanak🤫

Köszönöm hogy elolvastad<3