Ne érints [BEFEJEZETT]

23

Jimin szemszöge

Teltek a napok, sajnos túl gyorsan. Fogalmam sincs mit adhatnék Kook-nak, hisz tökéletes ajándékot szeretnék. A többieknek már megvettem az ajándékokat, és a szüleimmel is beszéltem, de persze ismét nincs idejük rám. Valami utazásra mennek, azt üzenték küldjem el amit nekik szánok, és majd ők is így tesznek. Szomorú...de már megszoktam. Viszont Kook családjáról nem tudok semmit, úgyhogy lehet még hozzájuk is be kell néznünk, és bejelenteni, hogy együtt vagyunk. Húzós lesz...

-Chim, most mi jön? -tolja a bevásárlókocsit, miközben a polcokat figyeli -Uhh ilyet is vegyünk! -rak be egy doboz müzlit, amit megmosolygok. Ilyenkor olyan, mint egy gyerek.

-Mézeskalács fűszerkeverék. -mondom, és együtt kezdünk szlalomozni a sorok között, mígnem a fűszerekhez érünk. Ez volt az utolsó a listán, így lassan sétálunk a kasszáig, hátha látunk még olyat, amire szükségünk lehet. Na hát ez így is lett. Mikor a hűtött részleghez értük, a fekete szemei felcsillantak.

-Jesszusom, van banános tej!! -sikkantott egy aprót, és tálcástól kezdte bepakolni.

-Kook ez sok lesz. -nevettem, és kezére fogtam.

-Dehogy is. Minnie, kérlek csak még egy tálcával. -olyan könyörgő szemekkel nézett rám, hogy muszáj volt megcsókoljam. Hogy lehet valaki ilyen aranyos? Miután elváltunk bólintottam, és mosolyogva néztem, ahogy a negyedik tálcát is sikeresen berakja, majd még egyet csór, miszerint azt majd hazafele issza meg.

A kasszánál viszont volt egy kisebb veszekedésünk, ugyanis ő akarta az egészet fizetni, én pedig nyilván nem engedtem. Ez túl sok. Végül ő fizetett, és megegyeztünk, hogy majd felét otthon odaadom. Kook igazából ebben a hónapban kb 4-szer volt a koliban, akkor se aludt ott, bár nem igazán tudom, hogy ilyet valóban csinálhat-e... Olyan, mintha már évek óta együtt laknánk. Alig várom már, hogy valóban egy saját kis házunk lehessen, egy kis kétszemélyes szerelem fészek. Egy nagy nappalival, ahol a barátainkat vendégül tudjuk látni, egy szép konyha, és a kis hálónk, meg persze a többi helység. Túl szép, hogy igaz legyen...

-Segítesz? -fordult felém, mire bólintottam. Kiszállt az autóból, én pedig utána, majd kezembe adott két szatyrot, ő pedig néggyel szenvedett.

-Kookie, segítek, adj még egyet. -nyújtom kezem, de megrázza fejét.

-Nem kell, viszem én. Nyisd az ajtót kérlek. -teszem amit mond, és miután lepakoltunk, sütni kezdek. Nyakunkon az ünnep, és még semmi sütink nincs. Holnap jönnek a fiúk, tehát amúgy is muszáj lesz csináljak valamit, meg persze valamit főzni is kellene. Kitaláltuk, hogy legyen egy kicsit korai ünnepi vacsoránk.

Éppen készítettem elő a mézeskalácshoz szükséges dolgokat, mikor Kook sétált be mögém, és simult hátamnak. Kezeit körém fonta, és nyakamba puszilt.

-Mit szeretnél? -kérdem mosolyogva, és egy receptet kezdek keresni.

-Sok mindent, de jelenleg segíteni jöttem. -lépett mellém, kezét derekamon tartva.

-Ennek örülök, úgy sem sütöttünk még együtt. -bújok hozzá -Mézeskalácsot fogunk csinálni, tehát elő vehetnéd a mézet, meg a lisztet is. -szerencsére nem kellett kétszer mondanom, hanem rögtön ment, és hozta amit kértem. Szuper volt együtt sütni Jungkook-kal, és hát megvolt az a romantikus hangulat is közben. Rengeteget nevettem, ugyanis ő nem egy konyhatündér. Volt, hogy a lisztet ejtette a földre, és volt, hogy a mézzel játszott, mígnem ragadt mindene, és el kellett mennie lefürödni. Mire végzett, már az első adag is megsült, így gyors kiraktam azokat egy tálcára, és mosolyogva vártam, hogy együtt megkóstolhassuk azokat.