1 fejezet

284 8 4
                                    

Reggel 8 óra van és csörög a telefonom ki lehet az!?🙄

-Igen tessék!?-kérdezem álmos hangon.
-Szia Mike vagyok.
-Honnan van meg a számom te lökött?-nevetek bele a telefonba.
-Hát elcsórtam Viola telefonját és ki írtam. Ugyanis meglepetés bulit rendezek neki a mai nap. És gondoltam meghívlak téged is mert tudom mennyit jelentesz neki! Szóval van kedved eljönni?
-Ez aranyos tőled! És persze hogy elmegyek. Mikorra legyek ott?
- Hát olyan fél hat körül jó lenne ha ide érnél mert hatra haza ér.
- Rendben akkor fél hatra ott vagyok!
- Okés! Ne késs!
- Nem fogok! Na szioka!
- Azt majd meglátjuk! Szia te bolond nő!-aztán kinyomta a telefont.

Na szóval reggel nyolc óra van úgy nézek ki mint egy élő halott, a hajamat meg kéne mosni, ki kéne találni mit veszek fel,és szőrteleníteni kellene. De ami a legfontosabb nincs AJÁNDÉK!
Ezer a dolgom!
Gyorsan meg reggeliztem utána hajat mostam majd szőrtelenítettem addigra a hajam is megszáradt és indulhatam is a városba ajándékot venni!

Rengeteg smink cuccot és egy rózsaszín pulóvert vettem. Ennek biztos örülni fog. A rózsaszín a kedvenc színe.

Mire haza értem már négy óra volt! Azta rohadt sietnem kell negyed hatkor megy a buszom azzal pont oda érek fél hatra!

Be álltam a szekrényem elé és válogatni kezdtem. Egy barack színű földig érő ruhára esett a választás egy csillogó oldaltáskával és egy arany keretes napszemüvegel.
- Tökéletes.-nyugtáztam a tükör előtt.

                 *Ugrunk az időben*

Ide értem a megbeszélt helyszínre. Igazából Mikeék házánál vagyok.
-Szia Britani!-koszont oda egy ismerős hang.
- Szia Mike!- oda léptem és megoleltem.(nagyon jó kapcsolatban vagyon vele)
- Gyere bemutatlak a családnak! A haverok meg bemutatkoznak ha akarnak!-nevetett Mike.
- Rendben menjünk!-indultam el Mike után.
- Ő itt édesanyám!-mutattot egy ötven év körüli hölgyre.
- Szia drágám! Örülök hogy megismerhetlek! Enikő vagyok!-mosolygott rám.
- Britani vagyok! Én is örülök hogy megismerhettem önt.
- Tegezz csak nyugodtan drága!-nevetett.
-Megtisztelsz!-mosolyogtam majd mentünk tovább.
- Ő itt édesapám!
-Szia kedves! József vagyok de hívj csak Józsinak! És még mielőtt megszólalsz véletlenül se magáz attól rosszul vagyok!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
- Britani vagyok és megtisztelsz ezzel!-mondtam kuncogva.
- Hát jó akkor minden családtagod ismerem.-fordultam Mikehoz.
- Nem egészen az öcsémmel még nem találkoztál!-mondta nevetve Mike.
*Öccse!? nem is tudtam hogy van öccse*
- Szebasztian gyere csak ide!-intett egy srácnak Mike.
- Ő itt Britani Viola unokahúga!-mutattot be az öccsének.
- Szia Szebasztian vagyok!-mosolygott rám a fiú.

- Figyelem mindenki maradjon kussban Viola két perc múlva itt lesz!-kozolte velünk Mike.

Mindenki elhallgatott majd mikor belépett az udvarra Viola egyszerre üvöltöttük hogy:
-Meglepetés!

Viola természetesen elsírta magát. Nagyon érzékeny fajta.

Gyorsan tortaztunk majd indulhatott is a buli.
Mindenki ivott ki rengeteg,ki csak sokat,ki csak egy egészen keveset.
Én az utóbbi csapatba tartoztam.
Igen szoktam inni hiába csak 14 éves vagyok. (De a szüleim nem tudják)

Egy széken ültem és figyeltem ahogy mindenki táncol amikor oda jött egy random srác.
- Szia cica!-mondta perverz mosollyal az arcán.
- Cső!-mondtam kissé meglepve.
*Mi az hogy cica hogy meri ezt!?*
Ekkor leült mellém megfogta a combom majd így szólt
- Tudok egy izgalmasabb dolgot is mint hogy itt ülj!
*Hogy képzeli ezt!?*
Épp felakartam állni amikor vissza rántott!
-Nem mész te sehova!-mondta majd erősebben raszoritott a csuklomra.
- Engedj el!-üvöltottem.De senki nem hallotta a hangos zenétől.
Ekkor már teljesen rám mászott és csokolgatott. Teljesen bepanikoltam és egy hang sem jött ki a számon. Amikor épp a ruhámat akarta levenni valaki lerántotta rólam és a srác repült egyet.
-Mike!Dobd ki innen ezt az idióta perverz állatot!-üvoltotte Szebasztian.

-Ugye nem bántott?!-furdult oda hozzám ijedt arccal.
Nem tudtam válaszolni csak hozzá bújtam nagyon megijedtem ha ő nem jön bármi történhetett volna.
Ő szorosan a karjaiba zárt.
- Gyere menjünk be!-mondta.
Bementem vele ő főzött nekem egy teát a kanapéra ultettel adott egy takarót majd mellém ült.
- Biztos minden rendben?! Ne hívjak valakit?-kérdezte még mindig ijedten.
- Nem szükséges! Csak kérlek az este további részében ne hadj egyedül!-mondtam majd megint hozzá bújtam nem tudom miért de ez megnyugtatott.
- Nem hagylak ígérem!-visszaölelt.
-Ki megyünk a többiekhez? Biztos Mike és Viola is nagyon megijedt!-nezett rám kis vartatva.
- Az a srác már nincs itt ugye!?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Nem nincs itt Mike elintézte. Nem bánthat már téged!-mondta majd adott egy puszit a fejem búbjára.
*Úristen de helyes! Várj milyen hulyesegeken gondolkozom?!*
- Jó akkor menjünk ki! De tarts be amit megbeszéltük!
- Betartom! Ígérem!-mondta majd elindultunk ki.

Az este további része jól telt! Megnyugodtam és Szebasztian is végig mellettem volt.
Majd mikor már mindenki haza ment feltettem a kérdést.
- Figyu srácok én hogy fogok haza jutni?! Buszom már nem megy és mindenki ivott akinek van jogsija!-mondtam.
- Hát akkor képtelen leszel itt aludni!-nevetett Mike.
-Okes akkor alszok a kanapén!-mondtam.
-Az nem lehet ott anya alszik mert apuval most nincsenek jóba és nem alszanak együtt!-mondta Mike.
-Zsír! Akkor hol van még hely?-kérdeztem unottan.
- Hát Szebasztian mellett!-nezett rám nevetését vissza folytva Mike.
-Szuper!-mondtam mérgesen.
- Miért most ilyen rossz társaság vagyok?- nézett rám nevetve Szebasztian.
- Nem dehogy is! Viszont mostmár vonuljunk el mert nagyon fáradt vagyok!- ásitottam.

Bementünk Szebasztian szobájába.
-Figyu ha gondolod alszok én a földön!-mondta szomorúan Szebasztian.
- Dehogy is! Elalszunk mi ketten ezzen az óriási ágyon! De nem vállalok felelősséget mert néha verekszem álmomban!-kozoltem.
- Hát jó ahogy gondolod!
-Viszont en elmegyek tusolni! De baszki nincs pizsamám!-kaptam a fejemhez.- És Violáék már tuti alszanak így tőle sem tudok kérni.-őrlődtem.
-Jólvan nyugi már!-nevetett Szebasztian.- Adok én neked pizsamának valót.
Azzal kinyitotta a szekrényt kivett egy pólót és egy boxer alsót.
- Ez így jó lesz?-kérdezte.
-P-persz!-vörösödtem el.

Elmentem letusoltam majd elfekudtem Szebasztian mellé. Ő nem ment el tusolni azt mondta majd reggel.
Ennyi izgalom után gyorsan el is nyomot minket az álom.

KorkülönbségWhere stories live. Discover now