17 fejezet

69 4 1
                                    

*Szebasztian szemszögéből*

Reggel arra ébredtem, hogy Britani már mocorog mellettem.
-Jo reggelt Kincsem!-simogattam meg arcát.
-Jo reggelt!-nyujtozott Brit.
-Hogy érzed magad?-puszilgatam feje tetejet.
-Soha jobban! Veled minden rendben?
-Persze! A fellegekben járok!-simogattam hátat.
-Hat még én!-mondta hallkan.
-Mit csinálunk ma Kicsim?
-Eloszor is eszünk valamit mert farkas éhes vagyok!-ult fel az ágyban.- Utána lemehetnenk úszni egyet. Aztán bemehetnek a városba sétálni. Neked nincs valami ötleted?
-Ez a te hétvégéd azt csináljuk amit te szeretnél!-ultem fel én is és magamhoz húztam egy csokra.
-Rendben! Akkor menjünk csináljunk valami reggelit! De előtte fel kéne öltözni!-ekkor jöttem rá hogy még mindig meztelenek vagyunk.
-Hat lehet hogy nem ártana! A nappaliba mindenki belátt!-nevettem fel.
Fel is pattantam hogy felöltöztek.
-Jézusom!-kaptam Britani kezét a szájához.
-Mi a baj? Rosszul vagy?-ugrottam oda hozzá.
-Szeb a hátad!-kezdett el sírni.
-Mi van vele?
-Tiszta karmolas! Ne haragudj rám! Én nem akartam!-ekkor már zokogott.
-Dehogy haragszom!-toroltem le könnyeit.-Ez is csak azt mutatja mennyire elvezted a tegnapit! Már ha elvezted!? Nem bántad meg  Kicsim?
-Most komolyan megint rólam beszélünk!? Nem egyáltalán nem bántam meg a tegnapit! Életem legjobb döntése volt hogy veled vesztettem el! De akkor is csúnya a hátad! Miattam!
-Na jó most figyelj rám! Megesik az ilyen! A szexel járó élvezettel ez is vele jár! Nyugodj meg kérlek! Nincsen semmi baj! Sőt mi fiúk sokszor vilogunk is ezzel!-simogattam arcát.
-De ugye nem fáj?-szipogott.
-Nem kicsit sem! Na menjünk enni!-huztam fel az ágyból. O felvette az egyik polomat meg egy bugyit én meg egy alsót és már mentünk is a konyhába.

Megcsináltuk a reggelinket megettuk majd elmentünk és felvettük a fürdő ruhánkat. Aztán lementünk a partra.
Britani ragaszkodott hozzá hogy bekenje a hátam valami krémmel szoval az is be van kenve de úgy is lejon a vízben.
-Na mehetünk?-fogtam meg Brit kezét.
-Persze!
-Na akkor pattanj fel!-mutattam hatamra. O erre csak nevetett egyet és felugrott a hatamra. Aztán elkezdte simogatni a karmolasokat.
-Biztos nem fáj? Olyan csúnya!-adott rá puszit.
-Manokam biztos hogy nem fáj! Ne aggódj már ezzen!-szoritottam meg combját amit eddig is fogtam. Majd szépen lassan elkezdtem besetalni a vízbe. Éreztem ahogy Brit libabőrös lesz.
-Csak nem hideg?-nevettem fel.
-Csak egy kicsit de gyorsan megszokom!-tette vállamra fejét.
Miután megszoktuk a vizet hátra dőltem hogy Brit le esen a hatamrol. Majd szembe fordultam vele és ölembe vettem fenekénél fogva. Majd hosszan óvatosan de mégis szenvedélyesen csókólóztunk.
-Annyira szeretlek!-tamasztotta homlokomnak homlokát.
- Nagyon szeretlek béb!-nyomtam puszit szájára.

Miután meguntuk a fürdést vissza mentünk a szállásra letusoltunk és bementünk sétálni a városba.

KorkülönbségDove le storie prendono vita. Scoprilo ora