24 fejezet

35 3 0
                                    

*Viola szemszögéből*

Sajnálom az unokahugom. Tudom hogy szörnyen fáj neki ez a dolog. De én mellette leszek. Meg Mike is. Istenem annyira szerettem hogy ilyen jóban vannak. Tudom hogy Britani battyakent tekint rá. Ennek én mindig is nagyon örültem. Sok időt töltöttünk együtt még az előtt is hogy összejöttek volna Szebasztiannal. Remélem együtt is maradnak. Ha egyikőjük sem csinál semmi hülyeséget akkor együtt lesznek talán örökké is. Na de most itt az ideje hogy egymás között is megbeszéljék a dolgokat.
Mike épp most írt hogy 5 perc múlva itthon vannak.

5  perccel később:





*Szebasztian szemszögéből*


Mikor hazaértünk egyből a szobánk felé indultam. Mivel hallottam hogy még bent beszélgetnek ezért bekopogtam majd lassan benyitottam.
-Sziasztok! Bejöhetek?
-Persze! Van mit megbeszelnetek!-szolt vissza Viola.
Majd mikor kisétált mellettem az ajtón így szólt.
-Ne támad le! Szépen lassan türelmesen!-azzal elhagyta a szobát.
Brit az ágyban feküdt és felém nyújtotta két kezét. Ezek szerint nem haragszik annyira. Sőt már sokkal nyugodtabb mint volt. Oda megyek szorosan magamhoz húzom és apró csókokal borítom be nyakát. Ő pedig hajamat simogatja.
-Nem kell mondanod semmit! Csak ebben az egy hétben 0-24 együtt leszünk! A továbbiakat meg megoldjuk! A kapcsolatunk mindennél erősebb! Én hiszek bennünk!
-Én is!-valaszolom. Majd könnyek szöknek a szemembe. - Kitudja ez a távolság lehet még erősít is a kapcsolatunkon!
-Ebben teljesen biztos vagyok!-vesz egy mély levegőt.- Istenem hogy fogsz hiányozni életem!
-Hat még te nekem egyetlenem!-adok puszit hasára.- Nagyon szeretlek! Soha nem hagylak el!
-Én még annál is jobban szeretlek!

KorkülönbségWhere stories live. Discover now