38 fejezet

36 3 0
                                    

*Britani szemszögéből*

Egy hónapja Leon rengetegszer használt engem. De már megtanultam kizárni amikor ez történik. Akárhányszor hozzám ér megjelenik előttem a ménes és csak számolom a lovakat. És nincs ott Leon se Szebasztian se az életem egyéb problémái. De ami tegnap történt ahhoz már nem volt elég a ménes. Leon az egyik haverjával érkezett. Nem csak egyedül használt hanem felváltva a kis barátjával. 

A szüleim elutaztak egy hétre. Így most egyedül vagyok itthon és éppen búcsúleveleket írok.
A gyógyszereket már ide készítettem, megfelelő mennyiség ahhoz hogy vége legyen ennek a rémálomnak.

Nem bírok így élni tovább. Leon sakkban tart. A szüleimnek nem merek szólni mert szerintem még azt sem tudják hogy már nem vagyok szűz. Bár biztosan sejtik.
A gondolat hogy már Szebasztian sem az enyém pláne összetör.
Az állandó bántalmazás a suliban és az hogy már az edzés sem megy úgy ahogy szeretném már csak hab a tortán.

Milyen könyörtelen is az élet. Az egyik pillanatban még minden vidám és minden rendben van. Majd a következő pillanatban már az életed egy kész rémálom. Még a rémálom szó sem fejezi ki eléggé amit már olyan régóta magamban tartok. Minden nap mosolygok hogy azt hidjék hogy jól vagyok és ne kelljen magyarázkodnom. Én nem tudok tovább így élni.
Itt az idő hogy feladjam. Nem gondoltam volna hogy valaha is  ezt teszem. Mindig mindenért a végsőkig küzdöttem. De én ezt már nem bírom. Sok pofont kaptam már az élettől de ez most túl erős volt. Gratulálok te könyörtelen élet te nyertél!

A búcsúlevelek az íróasztalomon sorakoznak.

Írtam egyet a szüleimnek amiben leírtam hogy miért is tettem ezt és hogy ők semmiről sem tehetnek. Nem szabad hogy bűntudatuk legyen amiatt hogy lányuk könnyen feladta.
Pedig nincs túl jó kapcsolatom velük sokat veszekszem velük de akkor is a szüleim és szeretem őket.

Írtam egyet Violának és Mikenak. Megköszöntem hogy mindig ott voltak nekem jóban rosszban. További sok boldogságot kívántam nekik. És megkértem őket hogy ha majd egyszer összeházasodnak az esküvőjükön legyen kint egy kép rólam. Lélekben pedig mindig ott leszek velük.

Írtam egyet Daninak. Megköszöntem hogy a legsötétebb napjaimban is meg nevetett. Engedélyt adtam hogy megverje Leont. Ennyit megérdemel. De azt is megírtam neki hogy nem kerülhet emiatt börtönbe.  Megköszöntem hogy bármikor számíthatnam rá! Boldog életet kívántam, és bombázó nőket!

Írtam egyet Hannahnak. Megköszöntem hogy konkrétan a második anyám volt. Hogy mindig sirhatam a vállán. Bocsánatot kértem amiért néha bunkó voltam. Hannahval sokszor veszekedtünk de egy napnál tovább nem tartott a harag! Boldog életet, és egy kedves megértő pasit kívántam neki aki majd feleségül veszi és családot alapít vele!

Írtam egyet az edzőmnek és ezzel együtt a csapatomnak is! Megkértem az edzőm hogy csak jó lovasa legyen az én gyönyörű Amigómnak. És megköszöntem a csapatomnak hogy a második családom voltak évekig! Megköszöntem nekik hogy hozzájuk bármikor menekülhetem még ha nem is tudták hogy baj van. Hogy ők nem kérdeztek semmit és ezzel főképp feldobták az életem. További sok sikert és szebbnél szebb eredményeket kívántam nekik!

Végül pedig írtam egyet Szebasztiannak. Megköszöntem azt a másfél év felejthetetlen boldogságot. Nem hibáztattam a levelemben azért amit tenni készülök magammal. Nem kell hogy bűntudata legyen. Megírtam neki hogy még ugyanúgy szerettem de ez már nem számít. Boldog életet kívántam!

Valamint írtam egy rövid listát hogy milyen temetést szeretnék.
Hamvasztásra vágyom hogy a lelkem felszabadulhasson és füstként szabadá válhasson. Megtiltottam a feketét. A fekete az én színem volt. Mindenkinek világos kékben kell lennie a temetésemen. Valamint szeretném ha a hallotti toron mindenki jól bebaszna. Ne szomorkodjanak azért amiért én így döntöttem. Inkább haragudjanak rám.

A leveleket szépen elrendeztem és ráirtam a neveket.

A szobámban ki van téve két kép bekeretezve. Az egyiken Viola és Mike között állok egy bulin. A másikon pedig Danival és Szebasztiannal vagyok én mosolygok ők pedig két oldalról puszit nyomnak az arcomra. Ezt a két képet lefordítom. Nem akarom az arcukat látni amikor át lépek a fehér fénybe.
A lovas képeimet szintén úgy helyeztem el hogy ne lássam őket. A szüleimről és Hannahrol pedig csak a nappaliban van kép.

-Itt az idő!-mondom magamnak-Kiszállok ebből a játékból!

Azzal a gyógyszerek felé nyúlok. Fájdalomcsillapító és vérnyomás csökkentő elég nagy mennyiségben. Szépen le nyelem őket. Majd leülök az ágy szélére. Szépen lassan érzem a hatást. A szívem már alig ver. Elfekszem az ágyon.
Majd minden szépen lassan ELSÖTÉTÜL, és már nem érzek SEMMIT.

KorkülönbségWhere stories live. Discover now