Korkülönbség

9 fejezet

*Britani szemszögéből*

Másnap:
Ez a nap a pihenésről szól ezért ma csak filmezunk.
Viszont ma beszélnem kell Szebbel.

-Szerelmem?-néztem le a mellkasomon fekvő fiúra.
-Igen kicsim?-mondta majd felült az ágyban ahogy én is.
-Ugye tudod hogy nem maradhatok itt örökre? Haza kell mennem!
-Itt hagysz?-szomorodott el.
-Szo sincs róla!Csak haza kell mennem! Bármikor talizhatunk. De én még csak 14 vagyok így értem még a szüleim felelnek.
Közelebb mentem hozzá beleultem az ölébe majd megcsókoltam.
-Figyelj haza viszlek de csak holnap!-nyomott puszit a nyakamra.-Ma még szépen itt maradsz velem!-dobot be az ágyba majd hozzám bújt.
-Értettem főnök!-nevettem fel miközben haját simogattam.
-Ha egyszer mind a ketten felnőttek leszünk saját keresettel össze fogunk költözni utána meg jöhetnek a gyerekek!-mondta álmodozó hangján. Majd puszit nyomott a hasamra.
-Szeretlek!-nyomtam puszit a hajába.
-Szeretlek!-tamazkozott felém és számhoz kapott.
-Szeb!-szoltam rá. O pedig vette a lapot és vissza feküdt a mellkasomra. És hasamat kezdte simogatni. Nagyon sohajtottam és csupa libabor lettem.
-Na mi van Kicsim? Jól esik?-fordult felém perverz vigyorral.
-Igeeen!-mondtam majd leloktem magamról hogy hátára feküdjön én pedig a mallkasara feküdtem.
-Nezd a filmet mostmár!-mondtam majd puszit nyomtam mellkasára.

Másnap:

Reggel össze keszulodtunk. Én osszepakoltam a rengeteg cuccomat majd ezeket betetuk a kocsiba.
Már félúton voltunk mikor Szeb megszólalt.
-Elmondjuk ma a szüleidnek? Vagy várjunk még vele?-fogta meg a combom kétségbe  eseten.
-Elmondjuk ma! De lehet hogy eltiltanak tőled! Szóval hozzd ma a legromantikusabb formád és mutasd meg nekik mennyire szeretsz!
-Mert alapból nem vagyok elég romantikus?-szoritott rá a combomra.
-De hogy is nem de most még annál is romantikusabnak kell lenned!
-Parancs értve!
-Helyes!

Hazaértünk hozzánk:

-Sziasztok!-koszontunk be.
-Szia...sztok!-mondta anya.
-Sziasztok!-nyomott puszit az arcomra apa majd kezet fogott Szebbel.
-Anya,apa üljünk le egy kicsit a konyhába! Beszélni akarunk veletek!
Leültünk majd bele is vágtam.
Nem tudom hogy lehetnek finoman közölni ezért a közepe vágtam.
-Szebasztian és én együtt vagyunk!-nyogtem ki.
-Hogy micsoda?-csapott az asztalra apa.
Anya lefagyott.
-Apa kérlek nyugodj meg!-ekkor Szeb megfogta a combom és át vette a szót.
-Uram én nagyon szeretem a lányát! És tisztában vagyunk a korkülönbséggel! De a szivunknek nem tudunk parancsoli!-nezett rám a mondat végén.
-Én támogatom!-szólalt meg ekkor anya.-Szeretik egymást! Ennél több nem kell!
-Egyet igerj meg fiam!-nezett apa Szebre.-Szűz marad a lányom amíg ő nem kéri hogy vedd el azt!
-Ez egyértelmű uram! Sosem bántanam őt!
-Áldásom rátok!-mondta apa.
Ekkor mind a ketten felugrottunk a helyunkrol és Szeb nyakba ugrottam.
Nagyon boldog voltam. Szebbel maradhatok nekem ennél több nem kell.