31 fejezet

41 2 0
                                    

*Britani szemszögéből*

Másnap:

Tegnap este mikor Daniekhoz értünk beszélgettünk egy csomót kisirtam magam meg iszogatunk egy kicsit. Ma nem megyek be suliba nincs hozzá életerőm. Ma reggel mikor felkeltem megint sírtam. Dani kisebb nagyobb sikerrel megnyugtatott.
-Dani!
-Mondjad csajszi!
-Mivan ha egyszer mégis kibékülök Szebasztiannal ha egyszer képes leszek neki megbocsátani? Meg fogsz utálni?
-Ide figyelj te majom! Csinalhatsz de bármilyen faszsagot vagy akármit ebben az életben én soha de soha nem foglak megutalni! Te vagy a legjobb barátom! Szinte már a hugom! Soha nem foglak utálni ezt megígérem!
-Szeretlek te bolond!
- Én is téged kis majom!-ölelt magához.-Na szóval! Mit csinálunk ma?
-Egesz nap fekvős, filmezős nap!-vagtam rá egy pillanat alatt.
-Benne vagyok! De ahhoz kell egy halom nasi! Menjünk el a boltba aztán nyomjuk!

Elmentünk a boltba bevasaroltunk egy jó kis egész napos filmezéshez majd haza mentünk és befeszkeltuk magunkat Dani szobájában.

*Szebasztian szemszögéből*


Én ezt nem bírom. Annyira hiányzik! A hangja az érintése a mosolya egyszerűen ő maga teljes egészében. Akkora barom vagyok! Vissza kell szereznem Britanit! Én nem tudok nélküle élni!

Gyorsan autóba szálltam majd elindultam Britaniek házához.
-Sziasztok!-leptem be a házba.
-Szia fiam!-koszont egykori aposom.
-Hol van Britani?
-Hat tegnap este sírva jött haza Dani kíséretében majd összeszedte pár cuccat  és elmentek. Szerintem Danieknal van. Néha eltűnik náluk pár napra.
-Koszonom szépen!-eppen indulni akartam mikor utánam szólt ,,apos".
-Miert sírt tegnap este Britani Szebasztian?-meregetett.
-Igazabol óriási hülyeséget csináltam! Jelenleg nem vagyunk együtt Britanival! De vissza fogom szerezni akár az életem árán is!
-Ha bármi baja lesz a lányomnak! Én nem tudom mit csinálok veled de megemlegeted!
-Ígerem nem lesz semmi baja!-mondtam majd elmentem Daniek házához.

*Britani szemszögéből*

Már vagy a harmadik filmet néztünk mikor egy autó hangját hallottuk. Először nem foglalkoztunk vele de amikor egy ismerős hang kiabálását kezdtük el hallani kiugrottunk az ágyból.
-Add ide gyorsan az egyik pulcsid!
Dani hozzám vágta az egyik Nike pulcsijat amibe gyorsan belebujtam majd mind a ketten az aranyos kis melegítő szettunkben elindultunk a hang irányába.
-Szebasztian te mit keressel itt?!-alltam meg tőle jó 1 méterre.
-Britani én nem tudok nélküled élni! Kérlek bocsáss meg nekem és gyere vissza hozzám! Nagyon hülye voltam! Nekem te vagy az egyetlen! Az a lány nem jelentett semmit!
-Szebasztian megmondtam hogy végeztünk egymással! Amit tettél az megbocsáthatatlan! Kérlek menj el innen! És ne gyere vissza többé!
-Kerlek ülj be a kocsimba és menjünk haza! Nem akarlak itt hagyni! Britani én szeretlek!
-Ide most a szeretetet édes kevés!-mondtam majd hátat fordítottam. Éppen indulni készültem mikor Szebasztian elkapta a kezem.
-Kerlek gyere velem!-szorult rám egyre jobban a keze.
-Szebasztian ez fáj! Engedj el!-uvoltottem rá. De ekkor Dani mellettem termett és behúzott Szebasztiannak. Szebasztian megszédult hátrált pár lépést majd vissza támadott.
A fiúk brutális erővel ütötték egymást. Én csak üvölteni tudtam az elején majd beugrottam a két fiú közé és nagy nehezen szét választottam őket.
-Eleg! Szebasztian te takarodj innen és soha többet ne gyere vissza!

Azzal fogtuk magunkat Danival és vissza mentünk a házba. Még hallottam ahogy Szebasztian a motorháztetőre csap és káromkodik.
De nem érdekelt ezzel a cselekedettel végleg elásta magát. Hiába Dani ütött először azt megérdemelte. De ez hogy vissza támadott ez tobb a soknal.
A házban elláttam Dani sebeit.

-Miert ütötted meg?
-Bántani akart! Nem szerettem ha a hugomat bántják!
-Koszonom!-mondtam azzal olelesembe zártam.

KorkülönbségOnde histórias criam vida. Descubra agora