Korkülönbség

37 fejezet

1 héttel később:

Az elmúlt egy hétben nem hallottam Leonról. Végre megnyugodtam annyira hogy emberek közé merek menni. Éppen Violáékhoz tartok.

-Sziasztok!-lepek be a házba.
-Bolond nő!-rohan oda Mike és megölel.- Hát te még élsz! Hiányzott már a hülye fejed!
- Őrült pasi! Te is hiányoztál!-ölelem vissza.-Hol az unokanővérem?
-A nappaliban Szebasztiannal meg...
-Meg kivel?-nézek rá értetlenül.
-Szebasztian csajával!-suttogja a földet bámulva.
-És ezen mit kellett ennyire titkolni? Már semmi közünk egymáshoz Szebasztiannal!-mondom pedig rohadtul nem így gondolom. Múltkor is láttam rajta hogy még szeret.
-Hát nem tudtam hogy fogsz reagálni.
-Te tényleg hülye vagy! Na menjünk be!

-Britani!-ugrik a nyakamba Viola.- Istenem de hiányoztál!-nyom két puszit az arcomra.
-Te is hiányoztál!
-Sziasztok!-intek a párocska felé.-Szia Britani vagyok!-nyújtok kezet Szeb új csajának.
-Szia! Mona vagyok!-ráz kezet velem.

Mikor Szebasztian felé nézek látom hogy benne is megáll az ütő akárcsak bennem.  Mosolyt erőltetek az arcomra. Ő is így tesz. Egy darabig csak nézzük egymást ami már kissé kellemetlen. Megköszörülöm a torkom és elfordítom a fejem. Majd helyet foglalok Viola mellett.
És elkezdődik a pletyka idő. Hiába ül tőlem fél méterre Szebasztian teljesen figyelmen kívül hagyom. Még akkor is amikor láttom hogy egymást nyalják falják  az új nőjével. De nem érdekel tovább lépett ahogy én is. Vagy legalábbis úgy hiszem hogy tovább léptem.

1  óra múlva:

-Haza viszem Monát! Majd jövök!-pattan fel a párocska.
-Rendben vezess óvatosan!-mondja neki Viola.
-Örülök hogy megismertelek titeket!-vigyorog felén Mona.
-Mi is örülünk!-mondom azzal felállok és megölelem. Nem értem hogy miért teszem.

Mikor elbúcsúzunk Szebasztianéktól hármasban maradok a két kedvenc emberemmel. De most mégse olyan jó a kedvem. Mintha valami összetört volna itt legbelül.

-Minden rendben csajos?-kérdezi Viola.
-Hááát nem igazán!
-Na mesélj mi a baj?-huppan le mellénk Mike is.
-Nem is tudom olyan fura ez az egész! Úgy teszünk Szebasztiannal mintha teljesen normális lenne ami történik de mégis mind a ketten tudjuk hogy ez az egész messze van a normális fogalmától!
-Tudom hogy nehéz! És nem is fogok itt hegyi beszédet tartani mert tudom hogy felesleges de nem tudsz mást tenni csak azt hogy leszarod! Szard le Britani! Az élet megy tovább!-mondja Viola.
-Igen ez lesz a legjobb! Kitudja mit hozz még az élet lehet hogy még vissza sodor a sors egymáshoz titeket de amíg nem így történik addig kénytelen leszel leszarni!-folytatja Mike.-Koncentrálj a tanulásra és az edzésre. Mert most jelen állás szerint ez a két dolog a legfontosabb.
-Igazatok van! Itt az ideje leszarni ezt a dolgot!-mondom majd szorosan átölelem mind kettőjüket.-Annyira szeretlek titeket!
-Mi is téged!-mondják egyszerre.

Viola még azelőtt hazavisz hogy Szebasztian haza érne. Már nem akarok vele találkozni.

-Leszarom!-mondom magamnak mielőtt álomra hajtom a fejem.