Korkülönbség

11 fejezet

*Másnap*

*Britani szemszögéből*

Ma már ezerszer jobban voltam. Tegnap sokat segített rajtam hogy Szeb végéig mellettem volt. És ahogy le reagálta azt amit felajánlottam neki. Nem gondoltam volna hogy tényleg megelégszik azzal hogy vagyok neki.

-Szivem!-léptem ki a konyhába ahol Szeb éppen anyuval társalgott.
-Igen kicsim?-mondta mikor felém fordult.
-Beszelhetnenk?-néztem rá boci szemmel.
-Persze csak még beszélgettek egy kicsit anyukáddal!-mosolygott rám.
-Jaj fiacskam menjetek csak!-nevetett fel anya.
-Koszi anya!-fogtam kézen Szebet és szoba felé húztam.
-Hé hé nyugi kis lány! Mi ilyen sürgős?-forditott maga felé és eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé.- Egyáltalán jobban vagy már?-kezdet aggódni.
-Igen jobban vagyok! Nyugodj meg!-simogattam meg arcát.
-Persze nyogodjak meg miután tegnap végig néztem ahogy szenvedsz!-mondta.
-Sajnalom hogy látnod kellett!-kezdtem magam szarul érezni azért mert tegnap rosszul voltam.
*Milyen gáz vagy Britani*
-Nehogy már bocsánatot kérj!-mondta majd megcsókolt.
*Istenem ez mindig olyan jó*
Szeb a csokunk közben megmarkolta fenekem és még közelebb húzódott magához. Én erre belenyogtem csókunkba ő pedig bele mosolygott.
-Na szóval amiért ide hívtalak!-mondtam mikor elváltam tőle.
-Hallgatlak!-mondta miközben keze ugyanúgy fenekemen pihent és ajkamat kemlelte.
-Ugye tudod hogy már csak egy hét van a nyárból?
-Igen tudom!-markolta meg mégegyszer fenekem én erre beharaptam alsó ajkam.
- Jövőre pedig mind a kettőnknek nagyon oda kell koncentrálni a tanulásra! Te jövőre érettségizzel, én pedig jövőre felvételizek!
-Tisztaba vagyok vele!
-Arra gondoltam hogy ezt az utolsó hetet töltsük együtt! Mert ha kezdődik a tanév nem talizhatunk minden nap!-szomorodtam el.
Szeb erre csak fogta közelebb vont magához és szenvedélyesen megcsókolt.
-Mindent megoldunk! Ne aggódj!-adott puszit a számra.-Es egyértelmű hogy együtt töltjük ezt a hetet.
Ismét megcsókoltam.

*Ugrunk az időben*

*Szebasztian szemszögéből*

Ez az egy hét csodálatos volt. Britanival minden másodperc öröm. És mellette rá jöttem hogy nem minden a szex. Sajnos mielőtt megismertem Britanit én is az a tipikus nő faló voltam. Sorban fektettem meg a reszegebnel reszegebb lányokat a bulikban. De most hogy itt van nekem Brit nincs szükségem ilyesmire.
Na de vissza a jelenbe.
Ma van a suli első napja és Britaniéktol indulunk. Elviszem suliba aztán megyek én is. Nincs messze egymástól a két iskola.
-Szerelmem!-nezett rám Britani azzal a tipikus ,,valamit szeretnék,, nezessel.
-Mond bébi!-fogtam meg arcát és puszit nyomtam homlokára.
-Kerek egy pulcsit!-mondta keresztbe tett kezekkel.
-Milyen pulcsit?-nevettem fel.
-A tiédet! Érezni akarom az illatod az óráim közben.
-Okes kicsim egy pillanat!-kivetten a már össze pakolt taskambol egy pulcsit és a parfumom. Jól befujtam a pulcsit vele.- Tessék így megfelel?-nyujtottam át a pulcsit amit Brit ki kapott a kezemből és bele fúrta arcát.-Héjkás még itt vagyok ne a pulcsit olelgesd!
-Bocsanat!-tette le az ágyra a pulcsit majd a nyakamba ugrott. Én a fenekénél fogva megtartottam amibe bele-bele markoltam. És szenvedélyesen csókólóztunk.
Miután abba hagytuk Britani mint egy baba úgy csimpaszkododott és ölelt engem. Nagyon jól esett!
-Indulnunk kell!-hamoztam le magamról nagy nehezen.
-Okes!-mondta unottan.

Elmentünk Brit sulijahoz.
Ott kiszálltunk a kocsiból és búcsúzóul megcsókoltuk egymást.
-Szeretlek! Vigyázz magadra nagyon! Bármi van hívj!
-Én is szeretlek! Vigyázzok ne félj ha mégis van valami hívlak! De te is nagyon vigyázz!-mondta majd szorosan megölelt.
Nehéz bucsuval de elváltunk és én is elmentem a suliba.