Korkülönbség

5 fejezet

*Szebasztian szemszögéből*

Leültünk a partra Britani a vállamra tette fejét. És néha néha puszit nyomot a nyakamra.Olyan aranyos.

-Figyelj kicsim! Lassan menni kéne haza!-fordultam felé hogy lássam az arcát.
Ő ekkor megcsókolt én pedig megfogtam a nyakát közben. De ekkor hirtelen elhúzódott.
- M-mi a baj?-néztem rá rémülten.
- Megijedtem attól hogy ráfogtál a nyakamra!-kezdte el a földet nézni.
-Kicsim!-emeltem fel tekintetét állánál fogva.- Ez biztos hogy nem a semmiért van! Mesélj csak!
Vett egy mély levegőt majd elkezdete.
- A suliban mindig bántottak mert régen elég nagydarab voltam. És egyszer egy csapat gyerek sarokba szorított és megvertek. Az egyik pedig foljtogatott addig míg el nem ájultam. Ezek után kezdtem el fogyókúrazni és kő keményen edzeni amit a mai napig is csinálok pusztán azért hogy ez ne forduljon elő többet!-elsirta magát.
Csak ezt ne nem szerettem mikor sír.
- Jajj szerelmem gyere ide!- tártam szét két kezem ahová ő azzonnal befeszkelte magát és sírt.- Már nem bánthat senki! Csak a holttestetemen keresztül! Vigyázzok rád az életem árán is!-öleltem magamhoz szorosabban.
Nem sokkal később megnyugodott és elmentünk haza.

*Britani szemszögéből*

,,Ugrunk az időben már otthon vagyunk''

Szebasztian leállította a kocsit majd rám nézett.
- Figyelj szerelmem!-fogta meg a combomat.- Most bemegyünk leülünk a többiekkel és el mondjuk nekik mi a helyzet köztük!-mondta nyugtató hangján.
Ránéztem és bólintottam.
Kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva besetaltunk.

-Sziasztok!-koszontunk egyszerre.
- Kérlek titeket üljünk le az asztalhoz! Meg kell beszélnünk valami fontosat.- fordult Szeb a többiek felé.
Le ültünk az asztalhoz. Szeb mellém ült és megfogta a combom az asztal alatt.
- Na szóval még mielőtt bárki le orditja a fejünket hallgasatok végig minket!-kezdte el ,,beszedjet" Szeb.- A helyzet az hogy megbeszéltük a dolgokat Brittel és rájöttünk hogy szerelmesek vagyunk egymásba! Szóval most együtt vagyunk!
-Hogy micsoda!? Ez igaz!?-nezett rám dühösen Mike.
-Igen!-valaszoltam határozottan.
- Szebasztian velem jössz!-pattant fel Mike.
- Te pedig velem Britani!-allt fel Viola is a helyéről.

*Viola szemszögéből*

Nagyon ideges voltam. Ezt ők sem gondolhatják komolyan.
- Te normális vagy!?-förmedtem rá az unoka hugomra mikor be értünk a szobába.
- Miért ne lennék normális?-valaszolt flegma fejjel.
-Na ide figyelj velem te nem beszélsz így!-mostmar elfog duranni az agyam.- Ti nem lehetek együtt Szebasztian három kibaszott évvel idősebb! Idén nagykorú lesz és akkor illegális lesz a kapcsolatottok! Ezt te sem gondoltad végig szerintem!?
- Közted és Mike között is három év van és ti is együtt voltatok mikor Mike már nagykorú volt de te még nem!- ordított vissza.- Sőt volt olyan is az előző pasiddal hogy 16 évesen vele laktal! És én beleszoltam!? Hát kurvára nem szóval kérlek te se pofaz bele abba hogy kivel vagyok! Jobban esne ha inkább támogatnál!
Megfogtam a vállát.
- Igazad van! Legyetek boldogok azt kívánom! És nem fogok belekötni! Végülis hogy őszinte legyek nagyon cukik vagytok együtt! Segítek elmondani majd a szüleidnek is.-mosolyogtam rá.
- Köszönöm!- ekkor megolelt.

Eközben a szomszéd szobában:

*Mike szemszögéből*

-Magyarazd el nekem hogy mégis hogy gondoltad ezt!?-néztem mérgesen az öcsémre.
-Szerettem! Mi bajod van azzal hogy érzek egy lány iránt valamit!?-nezett rám szinten idegesen.
- Az vele a baj hogy ez a lány három évvel fiatalabb!
- A kor csak egy kibaszott szám! Fogd már fel hogy ez a lány nem olyan mint a többi! Ő nem az akit egy disco után megfektettek és elküldöm! Iránta őszinte szívből jövő érzéseim vannak! Szerettem! Fogd már fel végre!
-Jo értem! Tamogatom a kapcsolatottok! Viszont a Britani szüleinek hogy és mikor mondjátok el!?
- Nem tudom megvárom még ő akarja minden szempontból megvárom míg ő akarja! Abban is amire szerintem most gondolsz te kis perverz! Nem nyúlok hozzá úgy ha nem ő kéri!