3 fejezet

120 3 0
                                    

  *Szebasztian szemszögéből*

Szerencsére az éjszaka nem voltak rémálmai. Egész éjszaka hozzám bújva aludt. Olyan aranyos mikor alszik.
Jézus Szebasztian hogy gondolhatsz ilyenekre hiszen három évvel fiatalabb.
Ha fiatalabb ha nem, nem fogom hagyni hogy bármi baja essen.

Reggel van Brit még alszik hol máshol mint a mellkasomon nem akarom felkelteni így megvárom még felébred.
Egyszer csak elkezd mozgolodni és megdorzsoli a szemét.
- Jó reggelt! Hány óra van?-nezett rám álmos szemeivel.
*Istenem de szexi ilyenkor! Jézusom Szebasztian de hülye vagy*
- Jó reggelt! Fél kilenc van!-mosolyogtam rá.
- Figyelj ki tudsz ma vinni háromra a lovardába? Mert négytől edzésem lesz.-kérdezte félénken.
- Persze!- vágtam rá egyből.- Meg is nézhettem az edzesed?
- Hogyne! Örülnék neki úgy se néz meg soha senki!-mondta szomorúan.
- Hát akkor ameddig én hordalak edzésre mindig megnezlek! Milyen szakágban lovagolsz?-kérdeztem.
- Díjugrató vagyok.-mosolygott.
*Most tényleg őszinte a mosolya úgy néz ki szereti amit csinál*
-Wáó az nagyon menő! És már versenyzel is?-kerdezgettem tovább.
- Igen de még csak díjlovaglas és cuprili versenyszámban. Az edzőm azt mondta fokozatosan megyünk a csúcsig. Lépésről lépésre nem lehet azzonnal egy-harmincas pályán versenyezni!-nevetett fel.
- Hát persze ez egyértelmű!-mosolyogtam rá majd magamhoz húztam és megoleltem.
- Ezt miért kaptam?-nezett rám értetlenül.
- Mert aranyos vagy mikor a sportodról beszélsz.-nevetem.
Erre ő elvorosodott.
*Úristen ez a lány kikészít*

A nap hátra lévő része eltelt majd indulhatunk is a lovardába.
Mikor ide értünk Brit szinte úgy repült ki a kocsiból.
*Rohadt jó a feneke a lovasgatyában. Szebasztian ne gondolj ilyenekre! Elég legyen!*
- Na és hol a te lovad?-kérdeztem mikor én is kiszálltam a kocsiból.
- Lent van a ménesben. És nem a sajatom hanem felesben bérlem.-mosolygott rám.
- Mikor hozod fel? Látni szeretném!-néztem rá izgatottan.
Jó tudom hogy srác vagyok de imádom a lovakat.
- Mingyart előbb elő kell pakolni a cuccokat. Segítesz?-mosolygott rám.
- Persze!
El is indultunk a nyergesbe oda adta a kezembe a kotofeket és a vezetoszarat meg egy óriási pucolos dobozt.
Ő pedig hozta a nyerget a nyeregalit,a nyeregemelőt és a kantart.
Ezeket ki tettük a nyergelo helyre aztan be mentünk egy épületbe kivettuk egy szekrényből Brit felszereléset.
- Okés megvagyunk! Mehetünk Amigoért!-mondta mikor letette egy padra a cuccait.
Miközben mentünk a ménes felé találkoztunk Brit lovastarsaival akiknek be is mutatott. Láttam hogy páran rá kacsintanak Britre jelzés értékűen hogy jól nézek ki.
- Te maradj itt a ménes nem szereti az újakat!-mondta majd be sétált a lovak közé.
Minden lovat végéig simogattott aki szembe jött vele majd megállt egy gyönyörű sárga mellett megsimogatta adott neki egy jutalom falatot rá tette a kotofeket és felevezette.
- Ő itt Amigo! Amigo ő itt Szeb! Légy vele kedves nagyfiú!-súgta oda a lónak és közben mosolygott.
* Ez a őszinte mosoly látszik hogy nagyon szereti ezt a lovat*
Felsetaltunk a nyergelo helyre megpucoltuk Amigot majd Brit felnyergelte. Mindeközben nagyon jót beszélgettünk. Majd Brit is felvette a szükséges felszerelést. Besetaltunk egy fedeles pályára. Brit felszállt Amigora és elkezdte a besétaltatast. Én pedig leültem egy székre a pálya szélén.
- Helyet kérek befelé!- lépett be egy fiatal nő.-Szaisztok lányok! Mindenki érzi magában az erőt?-fordult a lovasok felé.
- Igen!-vágták rá a lányok.
-Szia Melody vagyok!-nyujtotta kezét a nő.
- Szia Szebasztian vagyok!-fogtam kezet vele.
- Kivel jöttél?-kérdezte mikor leült mellém.
-Britanival vagyok itt nagyon jó barátok vagyunk!
- Huhh reméltem hogy nem együtt vagytok!-nevetett fel a nő.
- Nem dehogy!-néztem tovább az edzést.
*Pedig milyen jó lenne.*
Lezajlott egy keményebb ugró edzés. Brit mikor leszállt nagyon fáradt volt. De Amigo sem volt túlzottan élénk.
Elrendeztuk Amigot elpakoltunk és elindultunk haza.

KorkülönbségWhere stories live. Discover now